Hogyan néztek ki az ősmagyarok és mi történt velük?

Mandineren egy jó cím:

Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek:

vájúdik: germán wajen+ d kausatív és jelenképző(do, tesz)

ik: Verlaufsform, folymatosságot fejez ki

hegy: germán haugja

Hu+m=homorú, germán ham

hu+mp=hemper, hempereg, germán hampen, sich krümmen

hu+mp+l=hömpöly=hampal

hu+b=huppjan, huppan

hepaj=huppjan, janos ige után ej, aj

hu+b=hube, Bug, Biegung, hiba

hibban=huppan, hube mint Bug,egyben stoßen,taszít

hu+b+l=hubil, hobály, bugozó, enthobeln

hu+g(ja)=haug, haugja, hegy

hu+p=huba,Haube, (tán kalap, kupak?)

Ehhez jön majd a nyak, hany, huny(hnej), lejt, hajt szavak is

egér: árja giri

t: germán t, ami ott és itt, onnent-ben is, ír dé, latin dé(belőle lesz a től is)

Szül: árja suja, szujat, seu gyökből.

Mondat: A bátor a bunkót a buta koponyájának sújtja, vagy suhintja:

Bátor:

bő:beu tő

buja: a szláv bujь, ugyanabból a tőből ered mint a germán ból, ami buját jelent, a szláv szó vadat és balgát, talán a germán az alapja, a germagyarban germán

beu+ germán b.= búb ebből

bubbeln: búbor, a szlovénban germagyyr jövevényszó

buborék: bubhor, szlovén buhor

bödön: byden, mint bő és dön

bátor: baldr aspirantos, a bhel tőből

bővüleg: belgan, Balg

bővülged, bővülget: buldigó

balga: balginn, balga

bula: árja és germán bulle, bula, ami vulvát jelent

bősz: baus, beu+s

a beu idngoermánban kialakult változata a peu, ebből lesz a germán fochen, amiből lesz a fakad

a b-p változás a germán lesz peu:

bimbó: beumb: bimbó

ebből lesz:

pampog: pempan, felfújja magát fontoskodik jelentésben

a bukka-ból lesz k-val vagy c-vel:

pocak: búc, púc germánul

ehhez jön:

pucsít: az oroszban van puchati, ez inkább germán beu lehet eredetileg

A beu germán peu formájához tartozik még:

pokol: pukó, puckel, zsákosember, pokol

pudding: puddig, megdagadt

puttony: putt+nja

puffad: puffan

Bunkó: germán ban üt,, bant üt kausatívképzéssel, ebből bankon, mint bánkódik, majd ban+g vagy k bunkó vagy bengály

Buta: tompolut egy másik bau gyökből, ami üt, bauda, buta da és ta melléknévképző.

Koponya:

a Ku gyökből, germán kuppjó, vagy nja-vakl koponya

Ja: germán birtokos képzés, magyarban gót-germán

nak: indogermán enek, nahern, ír aig, eng íng

Sújt:

germán swi tő:

sújt: swējan

suhan:

suhint: schwingen, suh+indh. int

suhogat: swigatjan

suhít, suhítja. swakatjan

szeka, szekálni: swīka

sodor, mint sodor és sodródik: swi+da: svaða

szédül: swi+da vagy nda+l: Schwindel

seprű, söpredék= swaipa

seperni=swaipan

sebte: svipta

szapora: svipr

A t kausatívképző után a ja germán és árja ja, ami kausatívképző és tárgyeset.

Int, end: indogermán mozzanatos képzés, germánban elterjedet, de a legtöbbször az end, a litvánban gyakori még az int.

Vagy: indogermán au, germán auk, vak, esetleg összeolvadás a gótban.

Azt ám elismerem, hogy legalább a germán nyelvcsaládról tudod hogy nem csak a német tartozik bele, elnézést amiért ezt nem feltételezve egyből németeket majmolónak neveztelek.

------------------------------

Amúgy jól vagy ember? Germán nyelvcsalád? A germánról van szó, nem a nyelvcsaládról, germánból lett a svéd, a német, de ezzel szemben a magyar germán maradt, és abból fajult germagyarrá.

12 Wadmalac ***** válasza:

100%

"Vajon mikor és hogyan vehette át az ősmagyarok nyelvét a már itt élő főleg szláv nyelvű népesség?" Az egész, általad leírt folyamat alatt. A keveredés és együtt élés folyamán. És nem élt ám itt előttünk olyan rengeteg szláv nép. Viszonylag kevés volt a bevándorló ősmagyar, de nem kisebbségi népként ültek be a bandába.

És már ez sem az az ősmagyar nyelv. Az általad említett jövevényszavaknál sokkal több beépült jövevényszó van, amiről ma nem is gondolnád, hogy az.

-----------------------------

A germagyarban alig van jövevényszó, szláv is alig van, mert helytelenek az etimológiák, többségük germán valójában, nagyon soknál meg teljsene helytelen.

A magyar nyelv,Kirgen nem szereti az ilyesmit, ma a szavakat vélnék átírni.

A mai nyelven is érződik, hogy a germagyar az ősi és hősi germán-indogermán időkből való, de igazából 350-es.