Magyarország miért nem tudott soha kilábalni az oszmán megszállás okozta traumából?

Mi ez a zanza?!

Ezt a témát már sokan kutatták, fejtegették. De nem fogja ezt neked senki egy hozzászólásban zanzásítani.

Egyik következik a másikból és még millió körülmény okozta.

Például az, hogy folyamatosan kifosztották az országunkat, az EU is azt teszi a mai napig.

SZU, EU nem sok a különbség, csak a módszer más.

A "sikertelenség-sorozat" kezdetét én inkább 1301-re tenném. Akkor halt ki az Árpád-ház, és egy-két kivételt leszámítva mindig külföldi királyunk volt. Tény, hogy a korabeli viszonyokhoz képest még így is fejlett régiónak számítottunk, de a külföldi uralkodók miatt mindig is ott lebegett Damoklész kardja az ország fölött, elvégre ha úgy hozta volna a sors, akkor az országot gond nélkül feláldozták volna a saját hazájuk érdekében. Bizonyos szempontból ez történt a török megszállás idején is. Ráadásul a többi nagyhatalomnak nem állt érdekében egy veszélybe került másik nagyhatalom megsegítése, érthető okokból. Nem voltak hülyék; tudták, hogy Szulejmán egészen Rómáig el akar jutni, ahhoz pedig sem elég ideje, sem elég katonája nem volt Szulejmánnak. Illetve annyi katonája talán lett is volna, hogy Rómát meghódítsa, viszont az elfoglalt területeket nem tudta volna fenntartani. Így tehát beáldozták Magyarországot, mint ütközőállamot, így gyakorlatilag két legyet ütöttek egy csapásra.

Magától értetődő okokból egy leigázott állam nem lesz többet nagyhatalom, gyarmat viszont annál inkább.

A kérdés nagyszerű, és kiváló megfigyelésre vall. Lehet rá zanzásított választ adni, természetesen mélyebb összefüggések megértéséhez több kell, de ebben is tudok segíteni.

Természetes, hogy itt Magyarországról kérdezünk, de látni kell (és lehet), lényegében Kelet Európa és Nyugat Európa vált el, és nem a töröktől, az csak rásegített. Nem is az Árpád ház kihalása okozta, ez csak Magyarországra jellemző, ráadásul, Az Anjouk alatt nagyhatalom voltunk, továbbá "nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára".

A magyarázat általánosságban a nagy pestisjárványokkal függ össze. Ezek az 1300-as, 1400-as években sújtották többször Európát, nagy tömegek haltak meg, hatalmas munkaerőhiánykeletkezett, éhínségek voltak. Erre kelet és nyugat két eltérő megoldást talált. Nyugaton (elsősorban az angolszász vidékeken, de a többi fejedelemségben is) hatására nagyobb jogokat adtak a parasztságnak, röviden, érdekeltté tették őket a hatékonyabb termelésben. Ez oda vezetett, hogy egyfelől másfajta intézményrendszert kellett kialakítani, másfelől az addig nullajoggal rendelkező tömegek kezdtek öntudatra ébredni, követelésekkel álltak elő. Ezek jó részét azért teljesítették, mert időközben az élelemtermesztés hatalmasat javult, új módszereket alkalmaztak. Így pár száz év alatt erős jogokkal rendelkező polgárság jött létre, amely nem tűrte el az önkény bármely formáját, de nem is akarták alkalmazni, mert a tapasztalat azt mutatta, akkor romlik a hatékonyság (ez természetesen nem egy egyenletes fejlődés volt, de a durvább elnyomás általában az elnyomóföldesúr bukását eredményezte - például egyszerűen tönkrement). Keleten viszont az erős földesúri rendszer (mint tudjuk, sokszor az uralkodónál is erősebb, lásd éppen, Mohácsi vész) nagyobb elnyomást hozott, a földesúr megszorításokkal próbált többre szert tenni. Eszerint alakította az intézményrendszerét is, lásd Verbőczi törvények. Ez azt eredményezte, hogy a paraszt annyit termelt, amennyit a kényszer igényelt, fejlesztés nulla, csalás fejlesztve. Erre az állapotra utalnak a Budai majd Dózsa féle felkelések, amelyeket kegyetlenül megtoroltak. Az évszázadok a sunyiságot, elfogadást, alázatot és sok mást hoztak, ami mind az önállótlanság irányába hatott. Az öntudat, a siker iránti vágy éppen a hatalmas áldozatokban mutatkozott meg, mint például a mohácsi vész és utána végvári harcok. A magára hagyottság és tapasztalatlanság ára volt az elbukott Rákóczi szabadságharc és 1848 is.

Hogy ez mennyire nyomasztó és sorvasztó tud lenni arra kitűnő példa az NDK. Ez a terület a nyugathoz tartozott eredetileg, a II. világháborút lezáró szerződések a kelethez sorolták. Mind közül itt volt szükség a legnagyobb terrorra és diktatúrára a hatalom fenntartásához. Ugyanezért lehetett nálunk legvidámabb barakk. Itt hagyománya volt az összekacsintásnak. Te egy kicsit engedsz csalni, én nem lázadok.

Itt tartunk ma, ismét a diktatúrában, de meg lehet nézni a többieket is. Nem a szovjet elnyomás okozta. A Balkánon Tito nem tűrte a szovjeteket se. A személet, az intézményrendszer azonban megtette hatását. Meg lehet nézni: ezért olyan fontos az 1990-ben kialakított (nyugati) intézményrendszer lebontása, a szemléletben az együttműködést a gyűlölködés felváltása (olyan mindegy, töröknek, Habsburgnak, szovjetnek, migránsnak nevezzük - a fontos, hogy idegen, gyűlöljük! - a hatalmat meg hagyjuk békén, néha kapunk alamizsnát érte).

Aki pedig ennél többet és részletesebbet szeretne, nagyon ajánlom: Acemoglu-Robinson: Miért buknak el nemzetek.

Szerintem a török háborúk, a Török Hódoltság, majd a Habsburg nemzetiségpolitika, tartománypolitika káros hatásait senkinek sem kell részletezni. Ezek olyan károkat okoztak Magyarországnak és a magyarságnak, hogy csak a 20. században lehetett volna őket kijavítani, de ez nem sikerült.

Egyébként a legtöbb történelmi megállapításod téves. A Habsburg Birodalomban nagy befolyása volt az országnak, elég csak a Habsburg örökösödési háborúra gondolni. Az OMM egyáltalán nem teljesített rosszul, a háború első pillanatától kezdve kétfrontos háborúba került, majd 3-4 fronton is helytállt, korszerűtlen felszerelés, belső árulás, hűtlen nemzetiségek, tapasztaltabb ellenfél ellenére, a magyar katonákat folyton dicsérték. Az összeomlás után egyáltalán nem voltak egyenlőek az erőviszonyok, a románok hatalmas túlerőben voltak, mert a hadsereg a kommunista vezetés árulása miatt széthullott. A mai viszonyokra tett megállapításod sem igaz.

Az országnak azért nem sikerül egyről a kettőre jutni, mert a történelmi lehetőségeket nem használja ki, nem él velük. De az is nagy eredmény, hogy itt vagyunk 1000 éve, amikor az előttünk jövőknek ez messze nem adatott meg.

Az NDK-s bekezdés az nagyon jó! Beleértve még a mi kacsintósunkat is.

A Titos az nem. Arra nem is jártak felszabadítani. Elegánsnak nem nevezhető módon rájuk hagyták, hogy számolják fel az ott ragadt németeket, ha jól emlékszem. Okoskodni velük meg annyira nyilván nem akartak, elgondolkodva azon, hogy a németeknek is beletört nagyjából a rágókájuk.