Most az a világot éljük amikor semmit nem lehet tudni semmiről az egymásnak ellentmondó információk, hírek miatt?

Nem.

Az emberiség egy része mindig olyan világban élt, ahol nem lehetett tudni semmit az egymásnak ellentmondó információk miatt. Mindig, az ősembertől máig.

Az emberiség egy része mindig olyan világban élt, ahol pontosan lehetett tudni mindent az egymásnak ellentmondó információk ellenére, mert ez a rész észrevette az ellentmondásokat és a helyére tudta tenni. Mindig, az ősembertől máig.

És mindig volt az emberiségnek olyan része, amely valamit tudott, mást meg nem.

A világ mindig bonyolult volt, amit egyesek értettek, mások nem. Csak nehéz megélni, hogy nem értjük a körülöttünk zajló dolgokat.

Szerintem igen. A politikai háború (amelyben a koronavírustól kezdve a klímaváltozásig minden fel van használva) új frontja az internet ahol egymással összeegyeztethetetlen narratívák csapnak össze és itt már minden játszik. Ma már mindennapos hogy kiszivárog valami videofelvétel amin látszólag minden jóérzésű ember megbotránkozna, aztán X hét elteltével kiszivárog a teljes felvétel (vagy más döntő információ) és kiderül hogy nem is egészen az történt amit mindenki hitt. Persze a vélemény változhat csak közben jobb esetben is életek és jó hírnevek mennek tönkre rosszabb esetben pedig egy egész ország áll lángokban.

Korábban is volt ilyenre példa (amit a covington-i MAGA-sapkás gyerekkel műveltek például, direkt úgy vágva a videót mintha ő akarna belekötni az indiánba), de az hogy 2020-ra ez még inkább felpörgött az egyrészt annak köszönhető hogy választási év van Amerikában másrészt tömegek voltak bezárkózva hetekig a vírus miatt miközben a jövő sokak számára vált bizonytalanná ami ingerültebbé tett mindenkit.

Az információforrások száma nőtt. Egyre nehezebb megítélni, hogy a különböző hírek mögött mik a valódi tények. Régebben azért tűnt egyszerűbbnek, mert kevesebb forrásból kaptunk híreket, de az nem azt jelenti, hogy végül a valós tényeket kaptuk meg, főleg a szocializmusban. Ahogy nő a források és különböző tartalmú hírek száma, úgy kezdjük elveszteni a bizalmunkat velük szemben, egyre gyakrabban merülnek fel kérdések.

Ezzel együtt az információéhségünk is megnőtt. Régebben ha az volt a hír, hogy Brezsnyevet baráti látogatáson Kádár János fogadta hazánkban, akkor nem igazán görcsölt senki azon, hogy miről beszéltek vagy mit csináltak. Ma már egy ilyen hír nem lenne elég, önmagában nem is lenne hír értékű.

Ma már nem elég híreket hallgatni, olvasni, hanem ki kell alakuljon egy képesség, hogy megtaláljuk a hiteles forrásokat, el tudjuk dönteni, hogy mi a kacsa vagy manipulációs eszköz, meg tudjuk szűrni a híráradatot. Erre pedig sajnos nem lettünk felkészítve, talán egy-két generáció is kell hozzá, már ha addigra nem jutunk vissza a fent említett korszakba.

Azért lehet tudni, hogy miről van szó.

Egyfelől a fejlődéssel több a lehetőség, de nem mindenkinek, sőt itt érzékelhető egy szeparálódás.

Másfelől ez a fejlődés oda vezetett, hogy a régi módszertannal, de újlehetőségekkel túl sok a termelés, rengeteg fölös leges áru van, ezért nőtt a reklámok mennyisége, erőszakossága és hazugsága. És ez alól a politikus sem bújhat ki, bár azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha ő uralná a folyamatokat. Pedig nem. Durva hasonlattal úgy jellemezhetném, mintha a nyugatrómai birodalom bukása előtt állnánk. Még fénylik, a gyengéket még legyőzi, de napjai meg vannak számlálva. ezt érzi zsigereiben, és mindent próbál, hogy elkerülje. Egyet nem próbál: új módszertant, ami illeszkedik a fejlődésúj szintjéhez.

"Egy ilyen rendszernek a napjai valóban meg vannak számlálva."

Horthytól Kádárig mindenki ezt a rendszert temette, aztán valahogy csak nem akar megbukni. Amúgy meg melyik rendszernek nincsenek megszámlálva a napjai? Előbb-utóbb mindennek vége valamikor.