Egy filmet miért szabad "megcsonkítani", egy szobrot vagy verset miért nem? (bővebben lent)

Nem modern probléma, a Dávid szobor is fügefalevéllel eltakarva tengette napjait talán évszázadokon keresztül, a középkori prűdség nem ismert határokat, rengeteg szobrot egyszerűen megcsonkítottak, másoknál meg eltakarták a kényes részletet utólag. De festmények is jártak így, és a német himnuszt is "megcsonkítva" a harmadik versszakot éneklik csak, ha éneklik egyáltalán.

TV-ben a filmeknél sok eshetőség van, a legegyszerűbb lehetőség, hogy a korhatári besorolás miatt vették ki a TV-ben a jelenetet.

Több minden keveredik itt.

Nagy alkotók műveit semmiképpen nem lehet megmásítani (sem csonkítani, sem változtatni). Ez elemi morális kérdés, a kultúra iránti tisztelet. Tehát sem Dávid szobrot, sem Radnóti verset, sem festményt sem mást nem változtatunk, a szerző okkal alkotta olyanra.

Az azonban egy másik dolog, hogy vannak, akik nézeteik érdekében semmit sem tisztelnek, jogot formálnak mások alkotásainak megmásítására. És ezt időnként nem lehet kivédeni. Nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert nem tudjuk. Lehet véleményRadnóti versről, bármiről, az az illető gondolata, és nem következik, hogy az helyes is. Attól még mondja.

A film egy más eset. Alkotás hamisítása ott is elítélendő, mégis megteszik, ha a producer ebben lát nagyobb profitot. A hivatkozott kitakarás azonban egy másik dolog, és az előbbiekhez semmi köze. Sokféle film van, egy csekély szeletét (pornó és társai) nem számítva, meztelen emberi testet nem mutatunk, csak ha alapvető szerepe van a film mondanivalója szempontjából (néha előfordul). Halott ember meztelen testét ezen felül kegyeleti okból sem mutatjuk, továbbá azért sem, mert fölösleges erre érzékeny embereket stressznek kitenni, miközben a látvány semmiféle fontos információt nem közöl a film megértése szempontjából.

A filmek jogi háttere egészen kacifántos tud lenni. Például lehet, hogy a forgalmazó eleve úgy vette meg a jogokat, hogy korhatári besorolástól és egyéb körülményektől függően kivehet kisebb jeleneteket, tehát ehhez a gyártó hozzájárult. Gyártó alatt pl. a stúdiót értem. Ugyanis a film inkább termék, mint műalkotás. Vannak persze klasszikusok, amik művészi értékűek, az alkotók is leginkább (ha nem is mindig) művészi értéket próbálnak teremteni, de ha ezt egy stúdió és külső producerek segítségével teszik, akkor nem csak a készítők határozzák meg, hogy mit lehet tenni a filmmel, és mit nem. A lényeg, hogy film világa elég egyedi a művészi alkotások között.

Vagy ott vannak például a reklámbetétek. Az már önmagában szétrombolja pl. egy film dinamikáját, ritmusát, hangulatát, mégsem jogtalan. Sőt, sorozatoknál sokszor eleve belerakják a reklámok helyét a filmkészítők. Én megkockáztatom, hogy pl. a Baywatch sorozat eleve piaci terméknek készült, nem a távoli utókornak.

A dolog már ott kezdődik, hogy egyes filmek országonként más vágásban érkezhetnek már a filmcégtől.

Ez egy rugalmas terület.

Én speciel furcsállom, hogy a filmgyártók megengedik, vagy legalábbis tolerálják, hogy a filmek tévében gyakran levágott stáblistával kerülnek leadásra.

Ez kicsit olyan, mintha egy kiállítások a képek sarkáról levágnák a festő nevét.

És ahogy az előző válaszolók írták, tényleg szét kell választani a popcorn-sorozatokat és a valódi művészeti alkotásokat.

Az ilyen Baywatch szintű sorozatokra szerintem a készítők is kicsit úgy tekintenek, mint két reklám közti réskitöltőre. :)

Hát most címekkel nem nagyon tudok szolgálni, de volt olyan művészfilm is, nem is egy, ami kifejezetten pornográf részleteivel együtt futott le pl. a Duna TV-n. Persze éjjel.

Most hirtelen egy japán és egy francia is rémlik. A franciában jelenetszereplő volt Rocco Siffredi, ez elég sokat elárul, nem éppen verset szavalni volt ott. :D

Azért köztévében ez egyértelmű pornográfia, a genitáliák bemutatása interakció közben alapvetően tiltás alatt áll (megvannak ennek a saját külön csatornái).

De egyes művészfilmek esetében vannak kivételek.

Közben megkerült a két filmcím:

Érzékek birodalma, r. Ósima Nagisza, japán

Románc, r. Catherine Breillat, francia

De van még vagy tucat.

"Az ilyen Baywatch szintű sorozatokra szerintem a készítők is kicsit úgy tekintenek, mint két reklám közti réskitöltőre"

Azért hadd védjem meg általában a sorozatok készítőit. Tudják, hogy nem egy örök klasszikust alkotnak, de azért nekik fontos a nézettség, hiszem hosszabb távon el kell tudniuk adni a terméket. Rengetegen dolgoznak egy sorozaton, akár több száz ember, mind szigorú menetrend szerint (még ha a "bloopers" snittekből ez nem is jön le.) Ha csak időkitöltő lenne, akkor a beszúrt reklámok értéke is csúnyán leesne.

Az már más kérdés, hogy művészeti alkotásnak tekintsük-e őket, vagy mesteremberek munkáinak. Némelyik egyszerűnek tűnő sorozat viszont néha művészi magaslatokba emelkedik. Például a Dr. House sorozatban az a pár rész, amikor a "törtető cafka" meghal, az szerintem komoly művészi filmeket is megszégyenítően jól sikerült.

Itt is igaz, ami mindig és mindenütt.

Nem lehet "a sorozatokról" egy véleményt mondani. Vannak kifejezetten törölni valósorozatok és vannak a napi életet, fonákságait, szépségeit bemutatók. Nagyjából, mintha egy mázolmány és egy da Vinci képről mondanék egy véleményt: festmény, festmény.