Miben lenne másabb a világ, ha a szex nem okozna örömet?

Volt már a kérdés.

Akkor - ha lennének élőlények - ösztönösen csinálnák.

Ma is léteznek ilyen lények, nem akkora durranás ez. A lényeg az, hogy csinálják.

Eladhatatlan lenne a szürke akármennyi árnyalata.

De tényleg.

Ha a szex sima ösztönös késztetésű, mondhatni kényszertevékenység lenne, mint mondjuk a székletürítés, valószínűleg nem motiválná a művészet jelentős részét.

Amúgy az is igaz, hogy már a fejlettebb állatoknál is fontos motiváló szerepe van az agy boldogsághormonos jutalmazó funkciójának arra, hogy a lény bizonyos tevékenységeket elvégezzen.

Ugyebár tudunk enni csak éhség miatt is, de ott is erősen dominál az ízek élvezete.

Egy ilyen agyi fejlettségű lénynél az örömhormon-motiváció, vagy kínszenvedés, ha nem teszi, lehet csak a biztos "munkára bíró" módszer.

A semleges dolgokra lazán tud nemet mondani, még ha ösztönösek is.

Akkor csak gyermeknemzés céljából csinálnánk.

A legprimitívebb élőlények is szaporodnak. Hiszen így működik a Földi élet. Csak így tudunk fennmaradni.

Tehát késztetésünk akkor is lenne az utódnemzésre. Még egy sejt is nekiáll osztódni, pedig az tényleg csak egy roppant nagy és bonyolult tudattalan szénmolekula gépezet.

Nyilván kevesebben lennénk, meg eléggé más milyen lenne a kultúránk. Szóval lennének hatásai, de maga az emberi civilizáció fennmaradna.