Régen az emberek tényleg erőszakosabbak voltak, mint ma?

Most is vannak ilyenek...

De emellett sokkal kisebb bolt pl a környezetszennyezés, békében éltek a természettel és nem pusztították (nyilván voltak erdőirtások hogy hely legyen a vetésnek, de ez nem akkora baj)

És mégis ma ilyenekből jóval több van. Ahogy életképtelen emberekből is, akiket a társadalom tart el (gondolok itt a fúj vadászat dolgokra pl ha már természet, pedig az egy rohadt fontos dolog, mert a természet ma már annyira szét van bacva hogy kell az ember beavatkozása is sajnos)

Szóval ilyen szempontból mi vagyunk a primitívebbek. Ezért mondom hogy nem tudod kollektíven eldönteni hogy na akkor ők primitívebbek voltak. Mindennek van egy másik oldala is

Különböztessük meg az egyes (különösen az agresszív) embert az emberek általános, nagy csoportjától. Az egyes emberek bárhogy tudnak viselkedni mos és régen, ezért nem számít, ki miféle példát tud.

Nagy csoportokban az ember mindig a környezete hatásaira reagál. És a környezetéhez tartozik az eszközrendszere is meg a kultúrája is. Például még a 18. században is az embere többsége ott könnyített magán, ahol éppen volt. Akár házban, szobában. Ugyanis a mai wc nem létezett, sőt valójában szinte semmilyen nem létezett. De például a középkorban a nyilvános akasztás tömeglátványosság volt, ma a legtöbb helyen tilos a halálbüntetés. Nem meglepő, ha a halálról alkotott vélemény is jelentősen különbözik. A középkorban hatalmas éhínségek voltak, ugyanakkor a közlekedés gyakorlatilag gyalog történt (nem a főurakról van szó). Az éhes ember könnyen rabol, különösen, ha van kit. Ma sokkal kevesebb az éhes ember, a többi járművel közlekedik, ugyanakkor sok a bolt. Tehát a szokások is alapvetően mások.

Az erőszakot mindig az adott kor kultúrájához, azaz lehetőségeihez kell viszonyítani. Ma az ölés erősen büntetendő, erőszaknak minősül, mert nem jellemző nagy tömegekre.. A középkorban bizonyos helyeken az ölés a halál elkerülésének sokszor egyedüli módja volt, tehát nem számított rendkívülinek, ezért erőszaknak se. Csak akkor, ha ez kirívó volt akkor is.

#12, melyik korról beszélsz? Mert a szocializmusban ugyan nem érdekelt senkit a természet. Szórták a DDT-t, mint az állat, öntötte ki a polgár az olajat és a kénsavat, hatalmas meddőhányók épültek, tonnaszám tűnt el a higany a gyár alatt, most robbannak fel a tűzszerészek az orosz gyakorlótéri lövedékektől... Azelőtt 100 évvel meg aztán végképp szabadon bántak a vegyianyagokkal, van az a mondás angolul, hogy mad as a hatter, ami a cserzőanyag okozta nehézfémmérgezésre utal, stb.

Nagyon régen meg volt itt 70 % erdő, most meg van 12? Itt már bejön Marx elvtárs a képbe, a mennyiségi változás minőségi változást okoz mondással.

Steven Pinker írt egy elég jó könyvet a témában, Az erőszak alkonya. Itt az előszava:

[link]

" Legnagyobb baj, hogy a természettel való egyensúlyra való törekvés ösztöne hiànyzik belőlünk, ami egyébként minden màs fajban ott van!"

Mit értesz pontosabban a "természettel való egyensúlyra törekvés" alatt? A sáska pl. hogyan törekszik egyensúlyra a természettel?