Én miért én vagyok, miért nem valaki más?

"Miért pont ebben a testben van az az öntudat, aki én vagyok? (Természetesen, ha másikban lenne, akkor meg miért pont abban...)"

Mert pont ez a test épített ki magának egy ilyen öntudatot.

"Van akadálya annak, hogy ugyanez az öntudat (én) egy másik testben is kialakuljon? (máskor, vagy akár most)"

Elviekben nincs.

Gyakorlatilag meg nem fog. Pl. rajzolj egy kört, aztán jelölj ki rajta egy pontot, és próbáld meg atomi pontossággal eltalálni.

"Egy testben létezhet több (független) öntudat, akik valahogyan "osztozkodnak" azon?"

Igen, skizofréneknél.

Alvás közben is szétkapcsolhat az agyad, de ezekből csak egy lesz az öntudat. A többi lesz a "másik", akivel álmodban találkozol.

Paradoxa felvázolt egy gondolatkísérletet, ami elgondolkodtató. Ha csupán a testet felépítő atomok határozzák meg, hogy az kinek az öntudatát hordozza, akkor az atomi szintű lemásolás ugyanazt az öntudatot eredményezné mindkét testben, vagyis egy öntudatot két testben.

Van egy másik gondolatkísérlet is:

Mi van, ha az agyam atomjait, sejtjeit szép lassan, egyenként lecserélik. Végül megszűnik az én tudatom, és átadja a helyét valaki másnak?

"egy öntudatot két testben"

Nem.

Egyforma öntudatot két testben.

De attól még nem egy, és nem cseréli össze magát a másikkal.

Tehát olyan dolgokat érintünk most például, hogy azok a "dolgok", amelyek "egyformák", attól, hogy egyformák, még NEM azonosak.

A filozófia és a hétköznapi gondolkodás nyilván sokszor körbejárta már ezt a kérdést az emberiség története során.

Azt gondolom, hogy a tudat és az öntudat fogalmait a mai napig rejtélyek övezik. Sok ismeretet halmozott fel az emberiség, de ezen ismereteink e téren is csak egy érvényességi tartományon belülre terjednek ki. Vannak jó definícióink, de úgy sejtem, hogy akár a dolog természete is korlátokat szabhat annak, hogy mennyire lehetséges "jó" definíciókat adni ezekre a jelenségekre.

Szerintem sokszor tényleg misztikus érzés megtapasztalni az éntudatot.

Kedves Omega25! Igen, pont arra is szerettem volna utalni, hogy szerintem nem csupán a testet, vagy az agyat felépítő atomok, elemi részecskék határozzák meg, "hogy az kinek az öntudatát hordozza".

Tudjuk, hogy az agysejtek közötti kapcsolódások jellege IS meghatározó. Mindemellett számos jel mutat arra, hogy a kvantummechanika fizikai törvényei is fontos szerepet töltenek be a tudat kialakulásában. Viszont a kvantummechanikára vonatkozó ismereteink is korlátozottak.

Tegyük fel, hogy a végtelen számú lehetséges alternatív világegyetem között végtelen számú olyan létezik, amelyik teljesen ugyanolyan mint a "mi univerzumunk". Ezekben Te magad is végtelen "példányban" létezel, akiknek az életútja is pontosan ugyanolyan mint a többieké.

Mégis mindegyik "példányod" úgy fogja érezni, hogy ő az egyetlen.

A félreértést az okozza, hogy nem definiáltátok a fogalmakat. Ha ez egy tudományos vita lenne, az elején kellett volna definiálni mindent. De ez nem tudományos vita, csak egy hétköznapi beszélgetés :)

Én azt gondolom, a dolog ott kezdődik, hogy tudat. Mi a tudat?

Egy praktikus definíció szerint: a tudat a valóság egyes dimenzióira való érzékelő képesség. A tudat által érzékelt legelső dimenzió pedig önmaga, ettől lesz tudat az öntudat. A mindenkiben munkálkodó öntudatot hívjuk én-tudatnak.

Ennek a tudatnak három alapvető jellemzője van:

1. differenciálatlan

2. időtlen

3. egységes

Azért differenciálatlan, mert nem tudod behatárolni, hol a vége, hol az eleje, van-e közepe, stb. Ha megfigyeled a saját tudatod, ezt érzékelni fogod.

Azért időtlen, mert nem olyan, mint egy érzés, mint pl. a szerelem. Hogy tegnap szerelmes voltam Katikába, ma pedig már nem vagyok az, tehát nem lehet így időben elhatárolt részekre osztogatni. Az életed első pillanatától kezdve az utolsó pillanatig van öntudatod.

És azért egységes, mert az én-tudat, az én-tudat érzete, érzékelése mindenkiben teljesen ugyanolyan. Ha teljesen más testben, teljesen más személyiséggel születtél volna meg, az "én" akkor is ugyanaz az "én" marad. Ez a válasz a kérdésre: azért te vagy te, mert ha más lennél, akkor is ugyanaz lennél. Az én-tudat, természete folytán, nem képes más lenni.

Minden, ami ezen túl van, az már nem a tudat része, hanem a tudat objektumai.

Pl. a testtudat (amit itt korábban már összekevertek az én-tudattal): a testi érzékek, hogy van egyáltalán testem, hogy milyen testem van...

A gondolati és érzelmi tudat: annak ismerete (annak tudomásában levése), hogy vannak érzelmeim és gondolataim...

A szereptudat, hogy én milyen szerepeket játszok a társadalomban, apa vagyok, munkatárs vagy, kutyatartó vagyok, stb.

Mindezek nem az én-tudat részei, hanem ezek azonosítások. Olyan tudatbeli objektumok, amikkel azonosítom magam.

" Az életed első pillanatától kezdve az utolsó pillanatig van öntudatod."

Ez nagyon nagy tévedés.

Kb. 2 éves kor után van öntudatod. El is veszhet, betegségben, sérülésben.

A többi, amit írsz, részben szintén problémás.