Miért akarta a császár és a pápa is gyakorolni az invesztiturát?

Ha beírod a google-ba, hogy invesztitúraharc, első találat.

Profán, egyszerűsített magyarázat:

Te vagy a főnök. Valakit kinevezel magad mellé. Más jellegű, de azonos szintű pozíciót adsz neki. És az az illető átveszi tőled a hatalmat. Olyan dolgokat tesz, ami a te jogköröd lenne.

Nem tudom, így érhető-e?

Az egyházi és világi hatalom évszázadokon át összefonódott. A szétválasztása lassú, és fájdalmas folyamat volt.

Ebben a császár képviselte a világi hatalmat, de a pápa kellett hozzá. Miután ez megtörtént, a császár beleavatkozott az őt császárrá emelő pápa dolgába.

A szó betű szerint beöltözést jelent, gyakorlati értelme kinevezés. A pápa által kinevezett császár a pápa kinevezési jogát kezdte elbitorolni az egyházi vezetők terén. Ez is csak egyszerűsített, nem pontos válasz.

Mert a kinevezéssel földbirtok (jövedelem-hatalom), katonaság (hatalom-katonai, politikai befolyás) is járt.

Azt pedig nem mindegy, hogy kinek a javára fordította a kinevezett (alapesetben annak a javára, aki kinevezte, de árulások mindig voltak).