Puzsér és FAM arról szokott beszélni, hogy történelem nélküli időben élünk, és ez rémisztő számukra. De miért baj ez?

"történelem nélküli időben élünk"

Azért itt álljunk meg egy kicsit. Ez mit akar jelenteni?

Biztos hallottál már a "multikulturalizmus" kifejezésről. Tulajdonképpen EZT tartják a főellenségnek. Ez, és a velejáró elsekélyesedés, kiüresedés a fő probléma. A technológiai "fejlődés" - sajnos! - lehetővé tette a "multikulturalizmus" létrejöttét, fennmaradását, és egyre erősödését.

(Ez az egyik oka pl. annak, hogy Puzsér és FAM is annyira ellene van, lenézi, az egzakt tudományt. :D)

Puzsér és FAM ennek (mármint a multikulturalizmus") a hátulütőit boncolgatja - sokszor jogos - ellenérzéssel.

Bölcsész hozzáállás.

Amúgy persze értelmiségi szájtépés. :D De tagadhatatlanul nagyon intelligens emberek részéről.

És igen. Nagyon sok igazság van abban amit mondanak, csak nehéz ám felfogni - ezeket az igazságokat - olyan átlag halandók számára, mint amilyen pl. én is vagyok.

Ettől függetlenül megpróbálom "lefordítani" neked - és magamnak is! - miről is hablatyolnak. Nos:

Biztos volt gyerekkorodban színes gyurmakészleted. Amikor megunva a színes gyurmafigurák készítését összegyúrtad az összes színes gyurmát egy nagy tömbbé. először szép tarka mintás tömböt kaptál. Azután ez egyre finomabb mintázatot kapott, és egyszer csak elért egy olyan pontot, hogy egyszínű lett. Igaz? Egy ronda, lilás-barnás-szürkés homogén(!) massza lett. No a multikulti ezt teszi, teheti az emberi kultúrával, legyen az bármiféle is. Megszűnik a színessége, megszűnnek a hajtóerők, a pezsgés, csak tunya massza marad... Megszűnik a "történelem". Hőhalál. Az entrópia diadala. Ahhoz ugyanis, hogy "történések" legyenek, szükséges (lenne) a "különbözőség", az ellentétek, azaz a hajtóerő.

Na valami ilyesmi. Az én "olvasatomban". (Értelmiségi szájtépés. :D Blöff hegyek. :)

dellfil

Én sem vagyok egy Einstein, de (vagy épp ezért) én még mindig nem értem, hogy a kulturális sokszínűség csökkenése hogyan szünteti meg a történelmi hajtóerőt. Nem csak kultúrájuk szerint csoportosulnak emberek, nem ez az egyetlen dolog, amiben különbözhetnek, és nem ez határozza meg egyedül az érdekeiket, céljaikat.

De ha így lenne, akkor is több száz év kellene még, hogy ez megtörténjen. Most(?) lejfeljebb az előjeleit láthatjuk.

Azért álljunk meg egy szóra!

Delfill példája szellemes csak nem arra vonatkozik. A történelem szó jelentését lehet kicsavarni, ferdíteni, de alatta akkor is minden értelmes ember azt fogja érteni, hogy az emberiség cselekvésének összessége, amely tevékenységeket rengeteg szempontból lehet vizsgálni. Következésképpen amíg lesz emberiség, a történelem létezik és sokszínű. Az emberiség összegyúrása, mint egy gyurmáé, nem lehetséges. Amit ez sikerülne, onnantól nem emberiségről, hanem gépek halmazáról beszélnénk. Már lenézést, de két Suzuki se egyforma. Hát két ember.

Zárójelben: nem tudom, mit kell érteni történelmi hajtóerőn. A kulturális sokszínűség csökkenésével kapcsolatban megjegyezném, egy közeg „sok színe” két módon „egységesül” egy szemlélő számára: 1. egységesül a közeg. 2. a szemlélő egyre piszkosabb szemüveget használ – meg kéne tisztítani. Zárójel bezárva.

Ami azonban a kérdésben említett két csevegőt illeti, sok mindennek nevezném őket (talán első helyen gerinctelen haszonlesőknek, de ezzel sem voltam pontos), de intelligensnek semmiképpen. Hasonlatképpen megemlítem, rengeteg szakbarbár van körülöttünk, akik egy konkrét – szűk -témában lenyűgöző teljesítményt nyújtanak, ám összességében borzasztóan ostobák. Más megközelítésben például Sztálint vagy Hitlert semmiképpen nem lehetne ostobának nevezni, ettől még az emberiség két huszadik századi fő kártevője.

A multikulturalizmus az emberek műve és nem természettörvény. Az ember cselekedhet – és cselekszik is gyakran – tévesen. De előbb vagy utóbb azt a természet kiigazítja. Ha én találkozom egy másik életvitelt művelő emberrel, átveszek tőlük sok mindent. Példaképpen: étrendemben rengeteg olyan étel szerepel, amely konkrét népek fő jellemzője. A szirnyikitől a csorbalevesen át a muszakáig. És ettől nem leszek multikulti. Én elhoztam valamit, sokan esznek ugyanarrafelé magyar ételt. Ha bemegyünk a múzeumba megnézni egy műszaki alkotást vagy egyMichelangelo képet, és ettől jól érezzük magunkat, akkor multikultik lettünk? Igen, és nem örülnék, ha nem lenne így. Lehet, hogy fel kellene találnom a tűz csiholását. És ha az inkák ismerték volna a lovat, talán nem lett volna akkora spanyol birodalom, de lenne most is több inka emlék. Ez baj lenne?

Viszont kérdezem: vajon én miért nem lettem egy csomó nép keveréke, hiszen ahol jártam, onnan valamit mindenütt magamba szívtam? Hát talán azért, mert mindenütt tanultam valamit, és ezt mind beleolvasztottam a magyar cselekvésembe, ezáltal erősítve azt.

Az a bizonyos szájtépés valóban az, de kizárom, hogy értelmiségi. Mert ha ez az „értelmiség” akkor megtagadok azonnal minden kapcsolatot, visszaadom a diplomámat, elfelejtem a barátaimat, és megyek kapálni (mielőtt bárki félreértené: sokszor megyek, szeretem csinálni). Az a szájtépés egy tudatos hazugságtömeg alantas célból előadva, azonban ha az emberek befolyásolását mint szakmát nézem, rendkívül magas színvonalon előadva. Ha a célját is tekintem, kevés ocsmányabbat találnék így hirtelenjében.

Multikulti alatt egy homogenizálódást érteni, végzetes félreértése a történelemnek. A történelem (megjegyzem, továbbá a természet) egyébből sem áll, mint különféle eltérő elemek kölcsönhatásból. Itt jut eszembe: tessék megmondani, ki hányféle eltérő dolgot ismer? Pár milliót? Pár milliárdot? Nahát! Alig kétszázegynéhány elem alkotja a természetet! Az összes többi ezek multikulti egyvelege. Maradjunk csak a nátriumnál? Ki szereti? Maradjunk csak a klórnál? Élvezi valaki? Aztán nehogy sót tessék használni, mert az már egy ocsmány multikulti. Amit ugye utálni kell. Legalábbis, ha az ilyen zagyva szövegeket benyaljuk.

Na ja. (Úgy nézem nagyon "haszontalan" választ sikeredett rittyentenem. :DDD No de spongyát rá... :D)

Akkor szerintetek a "történelem" valami abszolút dolog? Csak a "történések" megléte? Vagy mi a pi...?

Baj e, hogy nincs igazi identitás? Aha. Nem baj. :D (Móricka: Tanítónéni, a baj az, hogy otthon döglenek a nyulak... :)

dellfil

Nem kell se megsértődni, se elkeseredni. Fogalmazzunk úgy, nem haszontalan, hanem gondolatébresztő. Akár hiszed akár nem, komolyan gondolom.

A történelem a történések megléte. Csakhogy! Nézheted a gazdaság változása szempontjából. Ekkor gazdaságtörténelem. Nézheted a népek mozgása, növekedése és csökkenése, élete szempontjából. Akkor a „klasszikus” történelem. Lehet beszélni demográfiai alakulásról, kulturális kölcsönhatásokról, gyakorlatilag bármiről, ami tulajdonsága az embernek van. He ennek időbeli alakulását nézed, az történelem, ha térbelit, lehet földrajz, technika, vagy éppen más. Vizsgálhatod a szociológiai változásokat, vagy egyebet, a fontos, hogy az időbeliség az elsődleges szempontod. Na de mindezt mi a fenének? Hát hogy vond le a tanulságot. Mi volt abban jó és mi rossz. Mit tennél ugyanúgy vagy másképp. Hiszen mindezt egyfelől az emberi kíváncsiság hajtja, másfelől az ember jobb létének vágya akkor is, ha erről nem tud direkte.

Mi az igazi identitás? És mi a nem igazi? a 17-19. században Észak Amerikában nem volt fekete identitás. Csak fekete tömeg. Arctalan, alaktalan, gondolattalan, amolyan eszköz. Ma kérdezz meg ott egy feketét, van-e identitása? Mondjuk kérdezd Obamát. Na ez meg az identitások története.

Azonban az minden korban igaz a fáraóktól és korábbtól napjainkig, hogy vannak emberek (emberek?), akik igyekeznek beleolvadni a tömegbe, rettegnek és nem akarnak megnyilvánulni (igaz nem is nagyon tudnak), és ha kérded, van-e identitástudatuk, csak bambán néznek rád. Ennek is van oka és van történelme is, mert változik rendesen. Oka, mennyisége, minősége, szerkezete, minden. A „döglenek a nyulak” a szocializmus vicce volt, megvolt a maga mondanivalója (sőt, kritikai éle) a Brezsnyev elvtár viccel együtt. Csak példa! Vajon miért ő van nevesítve csak? És miért abban a kontextusban? - De kinőttük. Ahogy a mostanit is ki fogjuk. Csak sokan nem élik meg, sokan nem értik meg. No utóbbiaktól ne kérdezd az identitást.

Csak még végezetül: van itt néhány ember, akinek nem kell aláírnia. Mégis tudják sokan, ki írta. Van identitásuk. Sokan nem tudják, hogy ezért tudják megkülönböztetni, de ezért tudják. Hogy a számuk nő vagy csökken, az ő felelősségük. Tudod, az írástudóké. Nem betű szerint.

A kérdező kérdésében említetteknek is van. De nagyon utálnám magam, ha ez lenne a megkülönböztető jegyem.

Semmit nem kell. Csak éppen csinálják.

De nézzük részletesebben.

„már nincsenek háborúk” – Európában. Egyébként szerte a világban. A migrációs válság egyik fő előidézője. Ne feledjük, a dolgok úgy működnek, hogy van klímaprobléma, az hozza a gazdasági gondokat, ezt fűszerezhetik emberi gyarlóságból eredő erőszakos cselekedetek, a vége háború és menekülés.

„nincsenek igazi államfők” – nálunk. De szerte a világban vannak. Hacsak nem rendkívül eltérő a megítélésünk az igaziságról. Az én értelmezésemben igazi az, aki az országa érdekében cselekszik – ha rosszul, attól még igazi, csak nem elég okos.

„nincsenek igazi ideológiák” – ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a régiek már nem igaziak, újak meg nincsenek. Én azt gondolom, vannak újak, és a régiek nagyon is igaziak. Csak aktualizálni kell őket a mai technikai, kulturális, szemléleti állapotokra. És ezt sokan meg is teszik. Hogy nálunk rendkívül gyatrán, azt elfogadom, sőt gondolom.

Nem az számít, az emberek mit mazsoláznak össze. Hanem az, mi hat. Az itteni tapasztalat – amiből nagyon sokaknak egyáltalán van lehetőségük kiindulni – az, hogy az emberek sokfélét gondolnak és jól össze tudnak veszni egymással ezen. A helyzet viszont az, hogy ezt az állapotot megfelelő szakértelemmel elő lehet állítani, tehát nem „az emberek tulajdonsága”, hanem a természetes módon manipulálható ember „mesterségesen előállított állapota”.

Ideológiák nélkül nincs jól működő állam (rossz ideológiával sincs), ugyanis az állam szempontjából az ideológia az a célrendszer, amelyet vezetői kitűztek, és amelynek megvalósulása érdekében hozzák az intézkedéseket. És ha a tömeg ezt nem gondolja végig felelősen, és nem áll be a „jó ideológia” mögé, akkor bekövetkezik az, ami itt van: előidézzük, hogy a tömeg utálja meg a politikát, akár a politikust is, ennek hatására közömbös lesz, nem megy például szavazni, ami azért jó, mert kis létszámú csoportot mindig meg lehet fizetni (nem feltétlenül pénzzel, hiszen azemberi ambíciók szerteágazók), így ők a közömbös (valójában a politikát tudatlanul utálók) tömeghez képest magas arányt mutatnak, és lehet mondani, itt minden rendben, mi vagyunk a meghatározók. És itt a kulcsszó: „előidézzük”. aki visszafogottan, a szakmai szempontokra koncentrálva, nem elfogultan végig gondolja a nálunk eltelt 10 (de több) évet, megtalálhatja amódszereket, miképpen kell előidézni ezt a helyzetet. Nem magától lett! És sok mindent ki lehet használni: a keleti politikai ambíciókat, a fejlődés által előkerülő technikai anomáliákat, amelyek csak azért nem különböznek a diktatúráktól, mert gondosabban vigyáznak a látszatra. Például pénzügyi, gazdasági lobbinak nevezik magukat, nincs hadseregük de pontosan ugyanakkora (vagy jobb) hatékonysággal erőltetik az emberekre elképzeléseiket. Eközben – ez kiválóan megfigyelhető európai politikusokon – nagyhatású széplelkek nem hajlandók tudomásul venni a változásokat, ragaszkodnak valóban nemes, de működésképtelen elveikhez, és ezzel több kárt okoznak, mint hasznot.

Át kellene például gondolni, csak roppant nehéz, részben adat híján, részben hozzáértés híján, a következőt. Ma az uniós alapelv a szolidaritás és szuverenitás, valamint az ezen alapuló vétójog alkalmazása. Ez kiválóan működik hasonló érdekű és gondolkodású csoportban, lásd az Unió 1990 előtti időszakát. Ám ha az érdekek drasztikusan eltérők, a gondolkodásmód nagyon más, akkor is jó ez? Hány jó intézkedést akadályozott meg eddig Orbán, és mások? De ha nem lenne ez a szabály, hány csúnya intézkedés történt volna például az ipari lobbik, pénzügyi lobbik által kikényszerítve. Melyik okozott több kárt? Tudja valaki a választ? És ha tudja, képes felülemelkedni? Még inkább tudja a maegoldást?

Aki valaha végzett kutatómunkát (de gondolom sok más esetre is igaz), tudja, a dolgok általában jól mennek, aztán valahogy megrekednek. Kéne valami ihlet, de nem jön. Aztán egyszer csak.. – és akkor hirtelen újra minden a helyére kerül.

Most éppen nem jön az ihlet. A technika rettenetesen gyorsan fejlődik. A pénz utáni vágy is hajtja. Elképesztő képességekre tettünk szert. Csak éppen az emberi gondolkodás nem tudja követni. Van túltermelési válság, a reklám erőszakossága az egekben, mert ha nem veszünk, a gyártó csődbe megy. „és az nekünk milyen rossz lesz, lesz hiány, lesz munkanélküliség meg egyebek” – és tényleg, másképp nem is lehet? Hát nem, ha nem gondolkodunk. Vagy mi lenne, ha visszakapnánk (mi az elcsatolt területeinket, mások a sajátjukét, mert a fél világ így érzi) ami állítólag jár. Itt most nem arról van szó, hogy mi volt igazságtalan, hanem arról, mit kezdünk az új helyzettel. Pár embernek minden új helyzet jobb, de vajon mi (és mindenki, aki másképp gondolja) mit kezdenénk, jobban csinálnánk, csökkenne a feszültség?

Nem!!! De nehéz elfogadni, ha valamit nem tudunk. Inkább megjátsszuk, hogy tudjuk. Később meg széttárjuk a kezünket, mert előrángatható látszat-ok mindig lesz! Ha tehát leszámítok minden gerjesztett gyűlölködést, minden hamis igényt, feltételezem minden ember jószándékát, akkor is ott a kérdés: hogyan tovább? És a probléma az, hogy nincs jó válasz. Ma még. Ennél csak az a rosszabb, hogy száz válasz van. És ez mind egymással vitázik.

A történelem során, ha nagy problémák voltak, nagy elmék, akik valóban megoldást akartak, mindig a filozófiához menekültek, mindig akkor születtek új ideológiák, mert senki nem tudta az akkori problémát a régiekkel feloldani. Aztán ment minden a maga útján. Most még gondolkodni kéne…

Azt jelenti, hogy az "utolsó ember" korában élünk.

Az "utolsó ember" értéktelen, hitvány embert jelent. Nincsenek igazi karakterek, akik képesek lennének történelmet csinálni, helyettük egyszerű pitiáner tolvajok, ügyeskedők vannak többnyire. Lelketlen gazemberek magyarul. Sajnos, a tisztesség valóban kiveszőben van a világból.