Milyen tudományos alapja van a transznemű / transzszexuális kategóriának?

"A problémám nekem az identitás-alapú meghatározással van, ugyanis ez a kérdés nem vizsgálható objektív módon."

Pontosan erre próbáltam utalni, hogy az identitás mint személyi jog és az objektív biológiai, orvosi, tudományos "kategorizálás" két totál külön téma és a nagy liberalizálásnak ezt nem szabadna összemosnia.

"Felmerült, hogy miért tartom betegségnek ill. személyiségzavarnak a transzszexualitást: Alapvetően azért, mert a belső énje nem áll harmóniában a külső testével."

"ez egy olyan állapot, amin az illető rendszerint változtatni szeretne."

"Vagy a testét formálja át az önérzetének megfelelően, vagy pedig a lelkét hangolja át úgy, hogy harmóniában legyen a testével. De amíg egyik sem történik meg, addig diszharmónia áll fenn, amitől az egyén szenved."

Na ez az, amit a liberalizálás próbál megoldani azzal, hogy gyakorlatilag tabuvá teszi ezt az egészségestől eltérő állapotot egy kollektív elhallgatással.

Persze, a társadalmi szeparáció elkerülése teljesen jogos és megalapozott cél, de egyrészt félmegoldás, másrészt már a heteroszexuálisok SAJÁT identitását és társadalmi hovatartozását próbálja elnyomni (ezért is említettem a kisebbségek jogorvoslatának átfordulását a kisebbségek TÖBB jogába a többséggel szemben, lásd. pl. az európai irreális és beteg kezdeményezés az "apa" és "anya" kifejezés gyerekekből kinevelésére és helyettesítésére uniszex "szülő" megnevezéssel).

"Abban mondjuk nem osztom az álláspontját, hogy akár csak az egyéjszakás kalandoknál el lehet hallgatni a transzneműséget, mondván hogy semmi jelentősége sincs a nemiszervnek."

Ööö, itt valami félre ment, én arra gondoltam, de szerintem ezt is írtam, hogy a már nemváltó műtét után az, hogy valaki előtte másik nemű volt, már nem feltétlenül egyéjszakás közlésérdemes, közlésköteles.

Természetesen egy jó kis hetero kaland helyett az ágyban két cerkával való kardozásba belefutni mindkét félnek elég frusztráló élményt produkálna. :D

De ha az a volt férfi első és másodlagos nemi jegyeiben már nő, akkor egy éjszakára aztán végképp nincs értelme hazavágni az idillt. Mert itt, ha hazavágódik, az tényleg már csak pont az a nem-megkülönböztető bevésődés, ami ellen a nemi jogok védői harcolni próbálnak.

"A problémám nekem az identitás-alapú meghatározással van, ugyanis ez a kérdés nem vizsgálható objektív módon. És lehet hogy én értem félre, de tudtommal az interszexuálisok és a transzneműek között az a különbség, hogy míg az előbbiek milyensége biológiailag deklarálható, addig az utóbbiaknál a pszichológia, azon belül is az identitás határozza meg az ember nemét. Ez utóbbi esetben tudtommal semmilyen más alapunk nem lehet a besorolásra, csak a vizsgált alany szava. "

Amit leírtál más jellegű orvosi beavatkozások esetében is érvényes, az összes plasztikai műtétről elmondható, hogy pszichológiai okokból történik, akkor is ha az helyreállító műtét és akkor is ha pusztán az uralkodó divatirányzatnak szeretne valaki megfelelni. Mindig azt vizsgálják, hogy mennyiben jelent hátráltató tényezőt, és mennyiben jelentene az életminőségében pozitív változást, mindezt nagyrészt a vizsgált alany szava alapján meghatározva. Ugyan ez igaz az abortusz esetében is, ahol a nő elmondása alapján megítélik, hogy lelkileg mennyiben viselné meg a gyerek kihordása, milyen vélt (!) negatív következményei lennének ennek az ő életére, és ha minden esélye meglenne az egészséges gyerek természetes kihordására, akkor is elvégzik a kért beavatkozást. És akkor ezekből mi a betegség? A hiúság? A terhesség? Az átmeneti lelki zavar?

"Felmerült, hogy miért tartom betegségnek ill. személyiségzavarnak a transzszexualitást: Alapvetően azért, mert a belső énje nem áll harmóniában a külső testével. Nem kell itt valami nagy horderejű, fertőző betegségre gondolni; egyszerűen minden olyan jelenséget, amelyben az alany nem áll harmóniában önmagával, bizonyos típusú lelki zavarnak tartok, hiszen ez egy olyan állapot, amin az illető rendszerint változtatni szeretne. Ha nem lenne zavar, akkor nem akarna ezen változtatni."

Ilyen alapon szinte mindenkit betegnek lehetne tekinteni aki bármilyen módon próbál a saját külső vagy belső adottságain változtatni. És bevallom ránézésre általában nekem is mondjuk úgy értelmetlen néhány ilyen megnyilvánulás, de hát nem vagyok mások helyében, nekik talán erre van szükségük, és ettől még nem tartom betegségnek a hajfestést, műköröm-ragasztást, szájfeltöltést, implantátumokat, ahogy az is elfogadható ha valaki több kilométereket fut vagy gyalogol, százszor hallott verseket olvas fel magának vagy halláskárosodást szenved egy koncerten, ha ezzel próbálja feloldani azt a diszharmóniát ami nála fennáll, és ezt a diszharmóniát én eddig az emberi lét természetes állapotának láttam, nem valamiféle betegségnek.

Volt egy South Park rész erről is, hogy mi van akkor ha egy alacsony, fehér kisfiú szeretne magas, fekete kosaras lenni. Arra is elég sok példát látni, hogy valaki valamilyen állatra szeretne hasonlítani és aszerint alakíttatja a fogát, olyan mintát tetovál a bőrére, vagy kettévágatja a nyelvét. Nehéz megállapítani a határt, hogy mi mikortól válik túlzássá. Ezeket is kb. a függőséghez sorolják, és aszerint határozzák el, hogy betegségnek számít vagy sem.

Wadmalac, nem hallottam még arról, hogy szeretnék kinevelni az anya és apa szavakat a gyerekekből, sokkal inkább arról lenne szó, ami nálunk is régóta működik, hogy azok a gyerekek akiknek valamelyik szülője nem ismert, vagy akiket egynemű párok nevelnek, azok is ki tudjanak tölteni egy egyszerű adatlapot. Nálunk pl. általában az szerepel, hogy "szülő vagy törvényes képviselő". Nincs ebben semmi elnyomás szerintem, és nem is tudok olyan esetről, ahol hátrány érné azokat akik biztosak a saját identitásukban. Inkább csak az lenne a lényeg, hogy a kislányokra egy ünnepség során ne kényszerítsenek rövid szoknyát műanyagharisnyával, és lábnyomorgatós cipőcskével, a kisfiúknak pedig engedjék meg a hosszú hajat, a flitteres pólót meg a babakocsitologatást, ha nekik úgy tetszik és ahhoz van kedvük. Mert még csak kis porontyok, akiket ha simán csak békén hagynak maguktól is rá fognak jönni tizenéves korukban, hogy mivel mit szeretnének kezdeni. Ebben egész biztos vagyok. És ehhez nem kell liberálisnak lenni, nem is érzem magam annak.

"Wadmalac, nem hallottam még arról, hogy szeretnék kinevelni az anya és apa szavakat a gyerekekből, sokkal inkább arról lenne szó, ami nálunk is régóta működik, hogy azok a gyerekek akiknek valamelyik szülője nem ismert, vagy akiket egynemű párok nevelnek, azok is ki tudjanak tölteni egy egyszerű adatlapot."

Egen, nézem az ilyen-olyan párti híreket, itt valóban jobbos túllihegésről van szó.

De nézzünk más, nem gender témát többségi jogok csorbítására kisebbség érdekében. Jelen említett esetekben egyelőre hál'istennek NEM tudták átvinni az érintett parlamenteken a tiltó javaslatokat.

[link]

" Inkább csak az lenne a lényeg, hogy a kislányokra egy ünnepség során ne kényszerítsenek rövid szoknyát műanyagharisnyával, és lábnyomorgatós cipőcskével, a kisfiúknak pedig engedjék meg a hosszú hajat, a flitteres pólót meg a babakocsitologatást, ha nekik úgy tetszik és ahhoz van kedvük"

Itt a baj, nem jellemző, hogy kényszerítve vannak, ez egy kreált rémkép, ami esetlegesen nagyon konzervatív családokban jellemző, sőt inkább VOLT jellemző, mondjuk a hatvanas évekig és a hippiforradalom el is sodorta a búsba az egészet.

Az nem kényszer, ha egy önálló döntésre képtelen csecsemőt fiúsan vagy lányosan öltöztetnek neme szerint, már az óvodában gyakorlatilag uniszex a divat.

Mondom uniszex, nem transz-szex!

Fiúra szoknyát adni nem lenne kényszer?

Az a kényszer, amikor valakinek az akarata ellenére kell valamit tennie.

Az nem kényszer, ha anyu ráad egy ruhát és azt hordja, mert nem érdekli, hogy ilyen vagy olyan.

De az is hiba, ha a gyerekbe belenevelik azt, hogy neki bizony el kell döntenie, született nemétől függetlenül, hogy fiú vagy lány akar lenni.

Amikor eléri azt a kort, ahol ez már VALÓDI nemi ösztönként belső indíttatás lesz, akkor persze, tegye, de egy kisgyereknél kényszernek nevezni a fiús vagy lányos ruhát hülyeség.

Nem igazán értem hogy jön a transzneműséghez és a gender témához a vallási jelképek alkalmazása, értem mire hoztad példának, csak én pont azt mondtam, hogy a nemi identitás kérdésében olyan cikket még nem láttam, ahol valamiféle elnyomásban lennének a magukat születési nemükkel azonosító emberek, csak olyan cikkeket amik kiforgatták egy-egy rendelkezés eredeti tartalmát.

Azt hiszem kezdem érteni, hogy te a gendersemlegesség alatt valójában azt érted, hogy nemileg semlegesként kellene kezelni a gyerekeket, de ez nem igaz. Nem arról van szó, hogy valaki sem fiú sem lány nem lehet, hanem hogy a mi eddigi nemekhez fűződő szokásainkat és berögződéseinket ne ültessük át egy olyan generációba, akiknek már nem szükséges magukon cipelniük ezeket.

És de Wadmalac, a bugyivillantós, mindenhol szoros fekete tornadressz, amiben a csajokat körbefuttatták az utcán az iskola körül vagy bárhol, az bizony kötelező volt még a kilencvenes években is, serdülő lányokon és majdnem kész nőkön, és erről meg nem egy cikket lehetett olvasni, hogy konkrét traumaként él bennük ennek emléke még felnőtt korukban is, mert hátrányosan érintette az egészséges testképük megítélését.

És az is egyfajta kényszer, ha valamit azért nem tehetsz meg, mert amiatt nyilvános megalázásban lehet részed, például ha kisfiúként szeretnéd felvenni a nővéredtől megörökölt jégvarázsos pólót, mert te is szereted azt a mesét, de nem lehet mert a nénik az oviban annyira ostobák, hogy kinevetnének érte.

És az is nevetséges és felesleges mikor egy családban kislány baba után kisfiú születik, és ha az első szülött nem csupa uniszex ruhát kapott, akkor lehet cserélni a ruhatárat, mert jaj mi lesz ha az 1 éves kisbaba rózsaszín rugiban hugyozza tele a pelenkáját.

És nem, persze hogy nem kell transzneműként öltöztetni egy gyereket, dehát ennek pont hogy köze nincs a gendersemlegességnek.