A magyarokról elmondható, a történelmüket ismerve, hogy rendkívül balszerencsés nép?

Azt nem mondanám, hogy a Habsburgok számára mindig kedvezően alakult a politikai helyzet. 1648-ban a vesztes oldalon álltak a harmincéves háború lezárásakor, míg Erdély a győztes oldalon. A Rákóczi-szabadságharcot leverték, de kompromisszumos békét kellett kötniük a magyarokkal, és el kellett ismerniük a magyar törvényeket. Néhány évvel később elvesztették az esélyt Spanyolország trónjára (tehát kvázi vesztesen kerültek ki a spanyol örökösödési háborúból). 1849-ben csak orosz támogatással sikerült a magyar szabadságharcot leverniük, ami egyrészt óriási presztízsveszteség, másrészt hozzájárult a magyarok melletti szimpátia a birodalom európai elszigetelődéséhez is. Igazából a Habsburgok európai szereplése is 1648-tól kudarcok sorozata (leszámítva az 1815-ös bécsi kongresszust), folyamatosan szorultak vissza a Duna-medencéjébe és lépésről lépésre elveszítették európai hegemóniájukat.

A másik, hogy az igaz, hogy nem tudtunk független ország lenni tőlük, de ennek nem is volt meg a 18-19. században a realitása. Egy európai nagyhatalom nem ismerte volna el Magyarország függetlenségét, mert bármilyen konfliktusaik voltak a Habsburgokkal, a Habsburg Birodalom létét és a birodalom egységét fontosnak tartották az erőegyensúly miatt. Ezt sok tágabb látókörrel rendelkező magyar politikus is felismerte, és rájöttek arra, hogy egy önálló Magyarország szabad prédája lehetne az oroszoknak (gondoljunk csak a lengyelekre, nekik sokkal rosszabb volt a sorsuk az orosz iga alatt, mint a belső függetlenséget élvező magyaroknak). A másik, amit beláttak, hogy a soknemzetiségű Magyarország önerejéből nem biztos, hogy megmaradna egységes országnak. Paradox módon a dinasztikus birodalmi keret tudta egyben tartani a történelmi Magyarországot is. A deáki politika lényege ennek a realitásnak a felismerése volt, és a lehetőségekhez képest Habsburg birodalmi keretek között egy egyenrangú magyar birodalomfél kiépítése az egyedüli járható út, és ez sikerült is neki. Ha ezt így nézzük, akkor még sikertörténetnek is felfogható a 19. századi magyar politikai elit munkája.

Ahhoz képest, hogy sok ezer más nemzettel szemben nekünk még van országunk, létezik a nyelvünk és a hagyományaink is, egyáltalán léteznek még az emberek... kevesen vannak ilyen jó helyzetben.

Az, hogy pár tucat nemzet még ennél is jobb helyzetben van, ezen nem változtat semmit.

Szerintem a "rendkívűl" balszerencséa népekről nem szól a történelem, vagy csak annyit emlékezik meg, hogy "voltak".

Azt be kell látni, hogy a Kárpát-medence geopolitikailag egy kulcsfontosságú hely, amit nehéz békében megtartani, különösen háborús időkben. A támadó, elnyomó hatalmak (Oszmán, Habsburg, orosz birodalom) pedig mindig jelentős túlerőben volt.

Ezt csak nehezíti a folyamatos politikai széthúzás, ami részben a terület többnemzetiségű jellegére vezethető vissza.

Ennek ellenére még mindig létezik Magyarország, jelenleg több, világszinten jelentős szövetség része, mint írták saját nyelvvel, kultúrával, pénzzel, hadsereggel...

Egyébként az utóbbi pár 100 évben 𝐞𝐳 a legnagyobb baj az itthon maradt magyarokkal: hogy csak búsulnak, meg keseregnek - de nem tesznek az égvilágon semmit.

Régen ez nem így volt!

Pl. a magyar termékek védelmében sokszor úgy is azt vették, amikor drágább volt!

Aki meg elment, az hiába aktív: már nem jön vissza.

>>... az utóbbi pár 100 évben 𝐞𝐳 a legnagyobb baj az itthon maradt magyarokkal: hogy csak búsulnak, meg keseregnek - de nem tesznek az égvilágon semmit.<<

Pontosan így van. Sajnos a Himnusz szövege, és a zenéje is ilyen. Érdemes meghallgatni más országok himnuszát. Szinte mindegyik pattogósabb, vidámabb. Akik hallgatják, cagy éneklik, mosolyognak. Ez itt lehetetlen.

A magyaroknak mindig sikerült olyanokra szavazni, akik aztán a rossz oldalra álltak. Az eredmény ma is látható. Aki meg változtatni próbálna, az mind idegenszívű bérenc. Ez van.