Nem is annyira hátrányos adottságokkal, mégis hogy lehetek ennyire balszerencsés, forever alone?

Megpróbálom körülírni..

Egy életerős, 20 éves srác vagyok. Nem vagyok egyáltalán bezárkózott, vissza húzódó, de nagyszájú sem. Ha még nem is vagyok 100%-osan önálló felnőtt férfi, de affelé haladok. A külsőmmel szerintem semmi probléma, a testalkatom még előnyösnek is mondható. Nem vagyok se túlzottan komoly, se túlzottan laza, igazából hülyéskedek, ökörködök rengeteget, de igénylem a mélyebb, komolyabb beszélgetéseket is, amit sajna nem sokmindenki tud rólam, sokaknak a tömérdek fa...ság jut eszébe rólam, nem is gondolnák hogy van egy ilyen oldalam is, mint amiről most ti olvashattok. :D Ez valahol persze jó, de sokszor úgy érzem többre van szükségem.

Már nagyon rég nincs senkim, és valahogy az utóbbi időben úgy érzem, nem is akar összejönni ez sehogyan sem. Jóideig megvoltam egyedül, élveztem az egyedüllétet, de pár hónapja már nem érzem jól magam így. Nem mondom hogy mindent megteszek hogy találjak valakit, mert azért nem rohangálok ide-oda hogy "Úristen, csak legyen már valakim.",de ha adódott lehetőség, én mindig megpróbáltam, oda tettem magam, de egyszer sem sikerült még csak egy "randi" szerűséget sem összehoznom egy lánnyal sem. Valahogy mint ha átok ülne rajtam, oké, viccesen hangzik, de egyszerűen egy ideje tényleg akármit teszek, mindig kapufa a vége, és nem értem, hogy miért. Nem azt mondom hogy mekkora Casanova vagyok és hogy mindig össze kellene hogy jöjjön, de azért amikor sorozatra lövöldözöm a kapufákat, akkor azért elgondolkozom, hogy mit csinálhatok vajon ennyire rosszul. Úgy érzem hogy ha valaki az én testemben és az én helyzetemben lenne, teljesen zökkenőmentesen menne neki ez a dolog, de nekem érthetetlen okok miatt valahogy egyszer se sikerül. Ezelőtt, a nem is olyan régi tini koromban ilyennel sose voltak problémáim, valahogy ez nem volt téma hogy összehozzak egy találkozót egy lánnyal. Jó, nyilván rengeteget változtam azóta, mások az igényeim, más szempontok alapján keresem a párom, de azért ez már tényleg hihetetlen hogy ennyire sikertelen legyek.

Nem állnak szét a fülem, megvan az összes fogam, el tudok számolni 10-ig, mi kell még? :D

Viccet félre téve tényleg a megoldást keresem, de valahogy nem akar ez sehogy jobb lenni, nem tudom min kellene változtatnom. Valaki esetleg aki hasonló cipőben jár, vagy volt már hasonló, reménytelennek tűnő időszaka és sikerült kiutat találnia? Csak mert tényleg mint ha örök egyedüllétre lennék ítélve, jó, tudom, 20 vagyok, blabla, de ezt látni kellene milyen balszerencsés vagyok, én is alig akarom elhinni, pedig ebben élek. Próbálom azért pozitívan felfogni és türelmes lenni, de nem egyszerű.

Várom a válaszokat! :)