Ha a mostani nők lennének a társadalom vezetői, akkor maga a társadalom rosszabb lenne, mint a mostani?

-szubjektiv véleményem-

Nem hiszem, hogy az számít, hogy férfi vagy nő.

Ez egy ilyen "erősebb kutya b..szik" játék. Aztán a végén meglepödünk, hogy az erősebb kutya megb.. mindenkit.

Szóval szerintem fordítva ülünk a lovon. Nem azért olyan, mert férfi, hanem azért olyan amilyen, mert olyannak kellett lennie ahhoz, hogy oda kerüljön.

Amíg ez a tényező nem változik, addig két dolog lehetséges:

-A női vezető ugyan olyan lesz (mert ugye vannak köztük is ilyen emberek)

-Valamilyen eszme (pl egyenlőség stb) emel egy nőt oda, de ez nem lesz hosszú életű. Egyik eszme sem az, a végén mindig az "erősebb kutya b..szik" végül, ha megfigyeled, akármilyen szép is az elmélet.

Egy hosszú, de szerintem fontos kitérőt tennék a kérdés tényleges megválaszolása előtt. A nők és férfiak között vannak különbségek. Egy részük ezeknek olyan szokások, amelyek földrajzi helytől, korszaktól függenek, esetlegesek. Másik részük biológiai sajátosságokra, evolúciós drive-okra visszavezethető szokások, és azoknak a civilizált, intelligens létezésre való rávetülésük.

A fő különbség nyilvánvaló: A nő az, aki állapotos, a nő szül, a nő szoptat. Ezek kiszolgáltatott helyzetek. A civilizáció és az emberré válás előtt kvázi törzsi életet éltünk. Ez praktikus volt. A nők központi helyen voltak együtt, a férfiak meg védelmi funkciókat láttak el körülöttük, ahol meg egy nagyobb területet egységben, egészben kell átlátni, nem elveszve a részletekben. A nők tehát sokkal inkább közösségcentrikusak, sokkal kifinomultabbak az önmaguknak a többiekkel, illetve a többieknek az egymással való kapcsolat árnyalataira. Egy nyílt konfliktus igen könnyen veszélyeztetheti a közösségnek akár a túlélését is. A nők sokkal inkább konfliktuskerülők. Viszont mivel egy konfliktus kirobbanásáig elérkeznek, addigra annyi sérelem gyűlik fel, ami nagyon megnehezíti a konfliktusok gyors elrendezését.

Másik biológiai aspektus, hogy amíg egy nőnek egy időben egyszerre csak egy férfitól lehet gyereke, ezért a nő szaporodási stratégiája az, hogy a legjobb génállományú férfival párosodjon, illetve azzal a hímmel, aki a legnagyobb eséllyel tudja az utód túlélését biztosítani. Egy férfi meg egy időben akárhány nőtől várhat gyereket. Az ő szaporodási stratégiája, hogy minél több nővel párosodjon. De mivel a többi hímnek is ez a stratégiája, a szaporodás jogáért meg kell küzdeni. Ez egyben jó megmérettetés arra, hogy a nők lássák, melyik hím erősebb, melyik képes jobban megvédeni az utódot. (Pl. ez a magyarázat arra, hogy miért dicsőség egy férfinak egy hét alatt 5 nőt is ágyba vinni, miért veregeti hátba ezért a többi férfi, sőt ez miért imponáló még a nők egy részének is, és miért nem dicsőség ugyanez egy nőtől. A férfi ezzel megvalósítja, a nő viszont ezzel feladja a saját szaporodási stratégiáját. És bár immár civilizáltabbak vagyunk, a szex már csak esetenként szolgál utódnemzésre, de ettől még az ösztönök, evolúciós drive-ok bennünk vannak.)

Ezekből fakadóan a férfiak sokkal inkább kaphatók a konfrontációra. Részben a védelmi feladatkör miatt a törzsön kívüli fajtársakkal, ragadozókkal, másrészt a törzsön belül a többi férfival. Viszont itt meg az az evolúciós előny, ha ezeket a konfliktusokat minél hamarabb lezavarják, majd utána vissza tud állni a normális működés.

Olyan dolgok is visszavezethetők ezekre, hogy pl. amíg a nők miért fordítanak nagyobb figyelmet a közvetlen környezetükre, miért vonzódnak jobban olyan szakmákhoz, ahol közvetlen kapcsolatban állnak másokkal, addig a férfiak sokkal inkább vonzódnak nagy léptékű, átfogó kép látását igénylő feladatkörökhöz, szakmákhoz. Miért elsősorban nőknek szánt újságok a divatlapok, a lakberendezési magazinok, és miért inkább a férfiakat érdeklik jobban olyan témák, mint a politika, a világgazdaság, a sport (a törzs), a tudományok, és más, inkább absztrakt vagy átfogók, kevésbé személyes kapcsolatokban kibontakozó érdeklődési körök iránt.

Ezek evolúciós örökségek. Persze az ember attól ember, hogy képes racionális úton meghaladni az ösztöneit. A kérdés az, hogy meg kell-e, érdemes-e, jobb-e ha meghaladjuk.

Másrészt ez úgy általánosságban igaz a két nemre, mondhatni ezek sztereotípiák. De minden sztereotípia mögött van valami igazság is. Viszont az egyes egyének már jelentősen eltérhetnek ezektől, simán lehet, hogy egy férfi fő érdeklődési köre a gyereknevelés, és egy nő elhivatottsága a tudományos kutatás. És ettől még ez a férfi férfi, a nő nő marad.

~ ~ ~

És akkor jön a válasz.

Az, hogy jellemzően a férfiak azok, akik társadalmi vezető szerepbe kerülnek, annak az az oka, hogy őket érdeklik ezek jobban, nekik tartozik inkább az érdeklődési körükbe. Ha jellemzően nők lennének a társadalmi vezetők – pl. politikusok –, akkor valaminek meg kellett változnia, amivel együtt a nők általános világképe, értékrendje, érdeklődési köre is más kellene, hogy legyen. Ha az emberiség egyszer olyan szintre jut el a tudatosságban, hogy képes lesz meghaladni az evolúciós drive-okat, akkor a nők, férfiak általános jellemvonásai is jelentősen meg fognak változni, így a kérdés nehezen lenne megválaszolható itt és most. (Az, hogy ez összességében az élet minden más területét is figyelembe véve egy elérendő cél, vagy egy elkerülendő hiba lenne-e az más kérdés.)

Jelenleg úgy kerülhetnek nők társadalmi vezető szerepbe, hogy kvázi kierőszakoljuk ezt a helyzetet. Sok női politikai aktivista van. De ők nem is inkább nem tudnak, hanem nem is feltétlenül akarnak országos ügyekkel foglalkozni, sokkal jobban ki tudnak teljesedni a helyi, még átlátható, átélhető ügyekben aktívak lenni, egy adott szakterületen, egy adott településen, stb…. A férfiak nem azért jutnak el oda, hogy inkább foglalkoznak országos jelentőségű ügyekkel, országos szinten, mert elnyomnák a nők ilyen irányú törekvéseit, hanem mert a nők nem akarnak ezen a versenypályán indulni.

Vannak kimondottan olyan pártok, amelyeknek fő ideológiájukhoz tartozik az, hogy a nők ugyanolyan szerepet kapjanak a társadalmi ügyek intézésében, mint a férfiak, de néha ők is nehéz helyzetben vannak, mert amíg férfiak sora várná, hogy előbbre kerüljön valamiféle ranglétrán, addig a nőket inkább úgy kell toborozni erre.

De vannak azért szép számmal maszkulinabb beállítottságú nők. És nőies, más területen abszolút nőies gondolkodással rendelkező nők. Meg persze vannak olyan nők is, akik más területen is inkább férfiasak, kvázi női testbe zárt férfi lelkek. (Mint ahogy fordítva is megesik ez.) Ők azok, akik ténylegesen nagyobb társadalmi szerepvállalást vállalnak magukra.

Mindenesetre ha mesterségesen – pl. kvótákkal – akarnánk az arányokat megváltoztatni, annak az lenne az eredménye véleményem szerint, hogy adott esetben egy rosszabb képességekkel, elhivatottsággal rendelkező nő kerül egy adott posztra, amíg nála jobb képességekkel, elhivatottsággal rendelkező férfi meg nem.

~ ~ ~

De hogy mennyivel lenne rosszabb a társadalmi működés? Nem gondolom, hogy sokkal rosszabb lenne, mert alapvetően mégis férfiakra jellemző képességekkel megáldott nők lennének itt is a vezetők. A történelem során voltak női vezetésű társadalmak, bár talán nem véletlen, hogy ezek inkább a kisebb létszámnál voltak jellemzőek, ahol még átláthatóak társadalom egyes tagjainak a személyes tulajdonságai, viszonyai. Másik oldalról meg számos olyan történelmi példa van, amikor egy ilyen szempontból igencsak férfias nő került társadalmi vezető szerepbe. Pl. Mária Terézia, I. Erzsébet angol kiránynő, Viktória brit kiránynő, I. Katalin orosz cárnő, vagy hogy egy jelenlegi példát is említsünk, Angela Merkel német kancellár. Mindegyik igen jó – a férfi vezetőkhöz képest is kimagasló – vezetői képességekkel bírtak, erős kézzel vezették a társadalmat, és igencsak keményen álltak ki jó néhány próbatételt. Bár egyik sem tipikusan az a nő, ahogy az a nők ideájaként az emberek fejében él.

~ ~ ~

Én azt gondolom, hogy ezt a kérdést a dolgok a természetes alakulására kell bízni. Tudom, hogy sok nő elvárása, hogy a nők nagyobb arányban képviseltessék magukat a társadalom vezetésében. Férfiként nekem ezzel szemben semmi kifogásom sincs. De valahogy ezen nők igen kis számban vállalkoznak arra, hogy ők maguk legyenek ezek a vezető nők. Legyenek nők, de csinálja meg más. Pedig a recept egyszerű lenne. Alapítani kell egy női pártot, mondjuk a Magyar Nők Pártját. Miért ne? Ha a keresztényeknek lehet pártja, ha a kisgazdáknak lehet pártja, akkor a nőknek miért ne lehetne? Megfelelő marketinggel pont annyira közismert tudna lenni ez a párt is, mint bármelyik másik. Ha határozott vízióval állna elő egy ilyen párt, akkor méltán számíthatna a társadalom felének – a nőknek – a voksára, de még lehet, hogy számottevő mennyiségben férfiak voksára is. Azzal azért nem hogy be lehet kerülni a parlamentbe, de választást is lehet nyerni.

De valahogy annak is oka van, hogy nem csak Magyarországon, de a nagyvilágban sem tudok igazán példát hasonlóra. Valami hiányzik. Vagy az ötlet, vagy a munka, amivel fel lehetne építeni egy ilyen pártot, vagy a vízió, amivel legalább a potenciális női szavazók szemében meggyőző alternatíva lenne egy ilyen párt a többi – jellemzően férfiakkal túlsúlyos – párttal szemben. De mindenesetre hiányzik valami, ami feltétele a sikernek és egyben jó indikátora a vezetői képességek meglétének. Ha egy ilyen párt nem képes önmaga megszervezésére, felfuttatására, menedzselésére, akkor hogyan lenne képes egy ország egészének menedzselésére?

"társadalom vezetői"

Az állami vezetőkre gondolsz? Vagy általában a "domináns" nemre, kulturálisan, evolúciósan, stb.?

"társadalom rosszabb"

Ez így elég megfoghatatlan. Annyi aspektusa van a jónak és rossznak, hogy önmagában ennek így nincs értelme.

"nők jobban elnyomnák a férfiakat"

Ha a nemek szerepet cserélnének, kb. a nők lennének az alfák, akkor ugyanaz lenne a helyzet, csak fordítva. Nehogy azt higgye bárki is, hogy ha általános férfihatalmat kapnának a nők (hétköznapokban, családban, társadalmi szinten), akkor nem lennének kemények és erőszakosak.

Volt egy pszichológiai vizsgálat, hogy melyik nem mennyire kompromisszumképes, megoldás-orientált. Kiderült, hogy a férfiak könnyebben kooperálnak egymással, jobban szót értenek egy közös probléma megoldása közben, mint a nők. Nagy általánosságban ez látható is olyan munkahelyeken, ahol túl sok nő dolgozik egy helyen. Férfiak között nem szokott annyi furkálás, kibeszélés, ármánykodás lenni. :)

> Kiderült, hogy a férfiak könnyebben kooperálnak egymással, jobban szót értenek egy közös probléma megoldása közben, mint a nők. Nagy általánosságban ez látható is olyan munkahelyeken, ahol túl sok nő dolgozik egy helyen. Férfiak között nem szokott annyi furkálás, kibeszélés, ármánykodás lenni.

Életem során volt szerencsém több közösség tagjának lenni, és több közösségnek a vezetője lenni (pl. mint néptáncoktató). A dolog kicsiben valóban így van. A férfiak képesek minden kis – hosszútávon jelentéktelen – dologban is egymással anyázni. De ezzel le is van zárva a dolga, utána meg képesek együttműködni, vagy akár rá pár órával kedélyesen eldumálgatni egy sör mellett. Egy néptáncegyüttesben még egy nagyobb, régebb óta fennálló konfliktus esetén is képesek a fiúk a színpadon a nézeteltéréseiket félre tenni. De számos olyan esettel is találkoztam, mikor két fiú ugyanannak a lánynak csapta a szelet, vetélytársak voltak, mégsem volt közöttük személyes konfliktus, sőt a helyzet ellenére igen jó barátságban voltak. (Magam is kerültem ilyen szituációba, kvázi még szurkoltunk is egymásnak, kvázi „ha nekem nem jött össze, akkor legalább neked jöjjön össze” alapon.) A fiúk között is megvoltak a klikkek, de ezek átjárhatóak voltak, a másik klikkbe tartozót ha úgy hozta a helyzet úgy kezelték, mint a saját klikkbe tartozót.

A lányok a felszínen tényleg hajlamosak kerülni a konfliktust. Ránézel két lányra, és azt látod, hogy mosolyognak egymásra, megkérdezi az egyik a másiktól, hogy hogy van. Mintha jóban lennének. Ja, csak ha követed őket, akkor az egyik aztán elmondja a harmadik lánynak a másikat a háta mögött mindennek és viszont. A lányok között tényleg nagyon ritka volt a tényleges szóváltás, verbális konfliktus. De mikor felgyülemlett annyi feszültség, hogy nem volt képes palackban maradni, akkor úgy robbant be, hogy kő kövön nem maradt. Pl. volt szerencsém átélni, hogy az egyik lány szándékosan el akarja gáncsolni a másik lányt a színpadon. A fiúknál ilyen elképzelhetetlen lett volna. De amúgy inkább jellemzőbb volt, hogy a lányok között látszólag nyugodt állapotok voltak, csak a háttérben és mélyben tomboltak viharok. Amúgy a lányok sem klikkesedtek jobban, viszont a klikkek nem voltak annyira átjárhatóak.

Ez kicsiben a tapasztalataim alapján valóban így van. Viszont ez szerintem nagyban már nem tényező. Egy országos, vagy párt méretű közösségben amíg a nők érzelmi indíttatásból robbantanak be konfliktusokat, addig a férfiak is megteszik ezt, csak ott nem érzelmi indíttatásból – még ha ideiglenesen vannak is érzelmi kirohanások –, hanem jól átgondolt stratégiai eszközként, hideg fejjel megkonstruálva a válaszcsapást. Összességében a hatás hasonló annak, aki a politikát kívülről – nem párttagként – nézni, és egyik sem ront vagy javít jobban a politikai tolerancián, vagy árokásáson, együttműködésen, vagy ellehetetlenítésen. Lehet, hogy a férfiak és nők között van különbség ennek a működésében, dinamikájában, de mivel a politika a társadalom egészének szól, férfiaknak és nőknek egyaránt, ezért mindig olyan konfliktusok fognak előtörni, amire a társadalom egésze vevő (nők is, férfiak is).

Oh és akkor a helyett, hogy "keresd a nőt" azt mondanák, hogy keresd a férfit? A társadalom, a szociális viszonyok alakításában a nők és a férfiak egyaránt részt vesznek. S bár (sajnos) sokszor előforduló gyakorlat, hogy hátrányos megkülönböztetés éri a nőket a mindennapokban, de kiegyensúlyozott ember nem a neme alapján különbözteti meg embertársait.

Nálunk a cégnél nagyon sok női vezető van, s remekül ellátják a feladatukat.