Ha az Alexandriai Könyvtár fennaradt volna teljes egészében, miket tudhatnánk meg, milyen tudásokra tehetnénk szert?

#10! Azért írtam hogy a pontos! elkészítési módja, mert a hozzávalók keverési sorrendje és aránya, a tárolás, stb. továbbra is vita tárgyát képezi. Aztán meg honnan tudták, hogy PONT ez lesz a megfelelő arány és anyagválasztás? pl.: A Római Pantheon felhúzásához, ami 2000 éve áll és máig a világ legnagyobb vasalatlan betonkupoláját tartalmazza.

Valahogy rájöttek, hogy ez több 100 évig bírni fogja, a kérdés csak az: hogyan?!

"Valahogy rájöttek, hogy ez több 100 évig bírni fogja, a kérdés csak az: hogyan?!"

Szerintem sehogy.

Sok dolognak a felfedezése véletlen mázli.

Vulkáni hamu sok helyen valószínűleg jobban rendelkezésre állt, mint homok.

És észrevették ,hogy jobb.

#12! Én kizárnám a szerencse lehetőségét, mert a keverék nagyon precíz arányok és időzítési feltételekhez kötött. Nem véletlen, hogy ma sem tudjuk mi volt az eljárás. Csak azt sikerült kitalálni, hogy volt az a plusz anyag, amit belekevertek. Egy kicsit több vagy kevesebb hamu és már tönkre is megy 200 éven belül a cucc.

Talán végeztek egy több száz éves betontesztelési kutatást, hogy megállapítsák, melyik a legideálisabb keverési arány. Ez esetben mondhatnánk, hogy véletlenül találták meg az arányt, de legalább tudatos módszerrel csinálták és tudták igazolni hogy ez jó lesz. Nem értették, hogy miért lesz "öngyógyító" de az lett.

Azért én sem gondolom ám, hogy ókori mikroszkóppal vizsgálták a szerkezetét a betonnak. Nyilván korlátozott lehetőségeik és tudásuk volt. De továbbra is úgy gondolom, hogy alábecsüljük a tudásukat, ha azt feltételezzük, hogy véletlenül keverik pont úgy a betont, hogy az 100 szor tovább bírja a mai modern betonnál. Ennyi erőből abban is hihetnénk, hogy csak esztétikai okok miatt használtak boltívet. És mit sem tudtak a statikai előnyeiről. :)

"Talán végeztek egy több száz éves betontesztelési kutatást, hogy megállapítsák, melyik a legideálisabb keverési arány."

Na ebben erősen kételkedem.

"ha azt feltételezzük, hogy véletlenül keverik pont úgy a betont, hogy az 100 szor tovább bírja a mai modern betonnál"

A vulkáni hamu, mint adalék volt a szerencsés véletlen.

A többi már empirikus iteráció, ha nevezhetem így.

De tuti nem több száz éves élettartam-vizsgálat révén.

A minőségi eltéréseknek biztos, hogy nem csak az ilyen hosszú élettartam az egyetlen vizsgálható minőségi mutatója. Alapvetően szilárdság, fáradástűrés leeht jó mutató.

Szerintem legrosszabb esetben is pár év alatt ki lehet kísérletezni, hogy mondjuk melyik összetétel bír egy-két évesen több kalapácsütést a szétveréskor.

Csak egy vizsgálati példaötlet.

Rengeteg terület van, ahol a mai vizsgálati módszerek létezése előtt, mai tudományos mélység ismerete nélkül is el tudtak jutni a régiek a tökéletes megoldásokhoz színtiszta empirikus úton.

Jogos! A szétveréses módszer(pl.) valóban lerövidíti a tesztelést!

Mindegy a lényeg ugyanaz: valahogy a saját kis módszereikkel rájöttek hogyan lehet igencsak jó betont gyártani.

Pont az a tanulságos ebben az egész superbeton storyban, hogy (valószínűleg) tudták mit csinálnak és a végeredmény képes meglepni a mai tudósokat is. Fél millió tekercs között lehettek még hasonló empirikusan úton megfejtett tudások, amik talán hasonló módon tanulságosak (lehettek volna)...

#16: maradjunk annyiban, hogy legalábbis kicsi az esély, hogy ilyen infót lehetne nyerni.

Ez a fenti beton téma például évszázadokig talány volt, a hamu adalék nem volt ismert, illetve az, hogy ez a titka az élettartamnak.

Jó, nem az alexandriai könyvtárból jött az infó, de a régmúltban tudott, de elfelejtett, ma meg rácsodálkozós tudásra példa.

#16! Már tudjuk, hogy ha alumínium tobermoritot keverünk a betonba, akkor sokkal ellenállóbb lesz a környezeti viszontagságokkal szemben. Nem azért tudjuk mert kifejlesztettünk egy ilyet a nagy modern tudásunkkal, hanem azért mert a rómaiak olyat csináltak, ami kibírta 2000 évig és ezt megvizsgálva rájöttük, hogy a vulkáni hamu a rejtélyes összetevő!

Ez az ismeret nem fog jelentősen beépülni a modern iparba, de lehetővé teheti speciális betonfajták létrehozását. Magyarul: az ókori tudás beépült a modernt technológiába! És ezek után még azt merjük mondani, hogy semmit sem tanulhatunk tőlük?! :/

"Atlantisz, ma víz alatt lévő városok, Stonehenge, Húsvét szigetek, etruszkok, opi indiánok, maják, aztékok, csak hogy pár dolgot említsek. Alig tudunk róluk valamit."

És miért nem?

Mert :

1. nem volt még írott kultúrájuk

2. nem volt még olyan technikájuk, ami elegendő nyomot hagyott volna

3. nem is léteztek, csak legendákban.

Ebből a 2-es verzió hagyhatott volna használható nyomot a nem sokkal őket követő civilizációkban. A közvetlenül követőkben. Ha voltak egyáltalán olyanok. Illetve azok olyan közel éltek volna, hogy tudhatnak róluk.

Ami például a Húsvét-szigetek esetén erősen kérdéses.