Az emberek miért hisznek, illetve miért bíznak feltétel nélkül a kormányokban?

Hogy egy kormány eljusson egy ilyen szintre, azt fel kell építeni.

Azok az emberek hisznek el mindent feltétel nélkül, akik nem tudnak vagy nem akarnak tájékozódni. Ezek az emberek korlátoltak, manipulálhatóak.

A kormányok részéről, ha megvannak a megfelelő fórumok, a megfelelő manipulációs technikák, akkor már csak egy határozott kiállású, jó szónok kell. Például Hitler is, ha láttál tőle beszédet, akkor tudod, hogy hihetetlen átéléssel, határozottan és szenvedéllyel beszélt. A tetteitől függetlenül nagyon jó szónoki képességekkel rendelkezett.

Mert vannak önálló gondolkodás nélküli emberek, akiknek vezetőre van szükségük az élet területeinek 95%-ában. Ez talán nem is baj, és egy jó (igazi) vezető törekszik arra, hogy a rábízottak mindegyikének a lehet legmegfelelőbb munkát / pozíciót / elfoglaltságot találja, kínálja (de semmiképpen sem kényszerítse!), és ehhez szélesebb látóköre, nagy ember- és foglalkozásismerete, műveltsége nagy segítséget nyújthat neki. Az egyenlet végén mindenkenki jól jár egy ilyen vezetőnél: egy vállalatnál például:

1) a vezető jó munkatársakat talált

2) a dolgozó segítőkész, támogató főnököt / munkaközösséget, megfelelő pénzkereseti elfoglaltságot, szinte már öröm neki a munka

3) a társadalom értékes adófizetőket stb.

Egy zsarnoknál persze a fordított a vezető hozzáállása, de ettől még lehet, hogy félelemből / kényszerből sokan engedelmeskednek neki...

Lehet(ne) ezt nagyobb közösségekre (államra) is kiterjeszteni.

Hát, szerintem ez inkább embertípustól függ. Vannak olyanok, akiknek elemi ösztöne tartozni egy "csordához", "falkához" és annak elveit, döntéseit feltétel nélkül elfogadni, csak az oda tartozás miatt. Elég sokan vannak ilyenek.

Maximális pártosság politikában, szurkolóként, klubtagként,konteó-tábor tagjaként stb.

Ezeket az embereket csak nagy pszichikai törés tud kiszabadítani pártosságuk halmazából, vagy még az sem (lásd fanatizmus).

Aki tárgyilagosan áll hozzá bármihez, az észreveszi, tudja, hogy nincs tisztán fekete vagy fehér, nincs olyan, hogy valami csak jó vagy csak rossz.

Aki viszont pártatlan marad, az eme pártosságra hajló társadalomból valahol kirekesztődik, egyik nyájba sem áll be és nem is fogadják be.

Márpedig társas lények vagyunk, annak sok előnyével és néhány hátulütőjével együtt.

"Az egyenlet végén mindenki jól jár egy ilyen vezetőnél"

Na ez az, amit az hisz, aki még nem volt vezető semmiben, tehát az emberek túlnyomó többsége.

Nem megvalósítható az, hogy mindenkinek jót tegyél, mindenben.

Minden kollektívára kiterjedő döntés egy kompromisszum, ami jó esetben az optimális kompromisszum, de akkor is kompromisszum, ami ennek előnyös annak hátrányos.

Minden vezetés produkál valakinek pozitív, valakinek negatív döntéseket, még a lehető legjobb is.

Ennek megfelelően pártos gondolkodással lehet vagy csak az előnyeit, vagy csak a hátrányait figyelni és hangsúlyozni, minden információt a prekoncepcióhoz igazítani.

A fentieken túl még közrejátszik az információ hiánya, vagy aránytalansága is, vagyis ha nincs ellentmondó információ, akkor sokakban fel sem merül, hogy kételkedjenek. Ha két eltérő infót kap valaki, akkor jobb eséllyel elgondolkodik, hogy vajon melyik igaz.

Vagy ha van egy forrás, és rengeteg egyéb forrás az ellenkező infóval, akkor hajlamosabbak vagyunk azt elhinni, amit sűrűbben hallunk.

Meg persze az sem mindegy, mit hallunk. Ha azt, amit hallani akarunk, akkor jobban elhisszük, mert el akarjuk hinni. Ez pszichológia, ami a propagandagépezet fontos része.

A kormányokban való megbízás egy jó példája az USA, ahol sokáig feltétel nélkül bíztak benne a polgárok. Kb. úgy tekintettek rá, mint az alkotmányuk megtestesülésére. Ez kb. a vietnámi háborúig és a Watergate botrányig tartott, ami akkora fordulat volt, olyan súlyosan érintette a kormányok megítélését, hogy ott a mai napig él az emberek szkeptikus hozzállása a vezető politikusokhoz.

Szerintem nem hisznek és nem bíznak benne feltétel nélkül! De nem is kell, mert a marketing és propagandagépezet ennek ellenére el tudja érni a célját:

,,De hát a tévében mondták"... Nyilán összeesküvés-elméletnek hat Mari néninek zsákfalván, hogy a tévében nem is azt mondják, ami a valóság. És hát ő nem olyan buta, hogy összeesküvés elméletekben higgyen...

A marketing és a propaganda pont az emberi közömbösséget és együgyűséget használja ki. Ha bemész a Tesc0-ba nem is tudod, hogy milyen eleve meghatározott marketingstratégiákkal érik el a termékek megvásárlását a cégek. A csomagolás, a grafika, az elhelyezés, mind-mind tudatos tervezés eredménye, ami a vásárló ösztönös cselekvéseire és szokásaira épít. Az ember, ha nem figyeli meg ezeket a trükköket működés közben, akkor tökéletesen megvezethetővé válik.

Ha az állampolgárok értenének a propaganda működéséhez, akkor minden médiában megjelenő információra gyanúsan tekintenének és meg akarnák nézni a többi véleményt, cikket is, ami az éppen aktuális állításokra rácáfolhat. Akit valóban az igazság érdekelne, az utánanézne. Csak hát nem akarunk paranoiásak sem lenni, mert az is ciki, mint a túlzott áhítat. Nehéz megtalálni az aranyközéputat...

Szerintem az ember tudja, hogy a világ nem csak fekete és fehér. Szóval nem gondolom, hogy ez lenne a fő baj. Hitlerről sem gondolta mindenki, hogy tökéletes ember, de nem is kellett. Az is elég volt, hogy ő volt a leghitelesebb, a legmeggyőzőbb...

"Szerintem az ember tudja, hogy a világ nem csak fekete és fehér."

Igen, tudja, de a döntéseiben, főleg az emócionális döntésekben (és a csoporthoz tartozásban ez az erős összetevő) mégis általában így ítél.

Szeretünk skatulyázni. Az emberi agy nem szereti a homályos peremű halmazokat.

Sokak számára azt is nehéz megérteni, hogy a Föld légköre nem úgy ér véget, mint a pokróca az ágyon.

Szeretjük, ha a döntéseinkhez kevés szempontot kell mérlegelni és ha azok is logikai infók, igenek, nemek, nem pedig analóg kicsitilyen-kicsitolyanok.

És állatira nem tudunk objektívan súlyozni, információk értékét helyesen besorolni.

Ezért a legtöbb ember olyan gordiuszi csomósan oldja meg a kérdéseket.

#7! Hát igen! Hiába képes az ember belátni, hogy nem minden fekete és fehér! Nagyon sok esetben mégiscsak úgy ítélni meg a dolgokat, mintha azok lennének. Ez egyfajta lustaság is, hiszen az igazságok keresése mindig akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat nemigazán kedveljük. A bálványainkat bezzeg, annál inkább...

A legtöbb ember akivel beszélgetek politikáról, propagandáról, azok képesek árnyaltan megítélni a témát. Nagyon ritka, ha valaki tényleg Isteníti az adott pártot, vagy ideológiát. Ezeknek a rendszereknek a hibáit nagyon sokan felismerik, habár nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget. Az elköteleződésükön minden esetre nem változtatnak. Ez sajnos valóban így van. Jogos tehát amit írsz! Bár szerintem továbbra is ez csak egy! része a problémának, ami végül azt eredményezi, hogy birka módjára lehet irányítani embercsoportokat.

A reklám és propaganda hatása nagy lehet, de valójában kétséges, az államhatalomnak több oka van, elsősorban a hadsereg és a rendőrség, illetve a rendfenntartó szervek teljes támogatása, ami a parancsuralmi hierarchiából adódik.

Egyetértek azzal, hogy gyakran kételkednek az emberek, vagyis korántsem hisznek el mindent, de nem tehetnek semmit külön, külön, az egységes fellépés meg nem könnyű.

Sem a kommunista, sem a fasiszta diktatúrában nem volt többre szükség, mint 10% támogatásra a népességből, nagyjából ennyi volt a párttagok száma, csak nem mindegy, hogy milyen pozícióban vannak.

A Kádár rendszerben volt egy vicc, hogy:

Miért nincs a rádiónak keze?

Mert akkor nem csak hazudna, hanem lopna is.

Nevetni lehetett rajta, de ellene semmit nem lehetett tenni.

Nem feltétlen bizalomról van szó.

Aki gondolkodik, az megpróbálja megkeresni a legkevésbé rosszat. Nincs mindig olyan párt, amivel teljesen egyetértesz. hacsak nem te vezeted a pártot. Egy kis pártocskának nem sok esélye van, szemben a kormánnyal, aminek működését már tapasztalatból ismered. Egy taoista elven működő kormányt nem biztos, hogy megszavazol akkor, ha nem értesz egyet a tao elveivel. Kivéve, ha egyet értesz a legtöbb dologban.