Hogy bírtak a régi öregek a Kádár rendszerben napi 10-15 órákat kemény fizikai munkát végezni?

Előző, 30 éve még a veteményből kiabáltak át egymásnak hajlott hátú emberek, fekete körömmel és hólyagos tenyérrel, nem az amerikai filmvásznak duzzadó karú Ғaszagyerekeit lesték... Ne írogassál olyanról, amit meg se éltél.

Kérdező, úgy bírtak, hogy 20 évvel lett rövidítve az élettartamuk. Az összes ilyen csőgyári élmunkás ötven évesen már a hamvasztóban volt.

Imádom az ilyen egyszerű általánosításokat. Az ilyenekkel könnyű tárgyalni. Fekete, fehér, más nincs.

A Horthy rendszerben néhányaknak kicsit keményebben kellett dolgozni, mint a Kádár rendszerben sokaknak.

Sem a 100 méteres gyors világbajnoka, sem a maratoni világbajnoka nem úgy kezdte, hogy világcsúcsokat futogatott, aztán elhatározta hogy indul világversenyen. Jó sok év kemény munkája alapozta azt meg. Aztán lehet csodálkozni, hogy bírja.

Mondjuk az aratás kaszával kemény munka. Aki nem csinálta, nem nagyon bírja egy óra hosszat. Ám aki gyerekkora óta ezt kellett, hogy tegye, ötven évesen - megfelelő komótossággal, mert volt rá 40 éve, hogy kitapasztalja a tempót - bizony egy rövid reggeli, ebédszünet beiktatásával kora reggeltől napnyugtáig tudott kaszálni. És szívlapáttal is tudott órákon keresztül lapátolni, aki ezt éveken át volt kénytelen csinálni. Továbbá az is igaz, hogy jellemzően (kivétel mindig akad), nem ők voltak a túlélés világbajnokai. Meg kell jegyezni azonban, hogy egyáltalán nem kizárólag ezért. A hosszú élet titka is kicsit bonyolultabb.

Mindenkinek van egy környezete és tapasztal valamit. ezt hasonlítja önmagával, ennyi a lehetősége (A többségnek). A "lusták a mai fiatalok", a "kidolgozták a belüket a régiek" és hasonló bölcs megfogalmazások nagyjából pusztán annyit jelentenek, az illetőnek olyan a környezete, hogy erre jut. De hogy akár a régi öregek vagy mai fiatalok, különösen egy ország lakossága úgy általában ilyen legyen: igen lehet, olyan végtelen egyszerűsítéssel, aminek a valósághoz már semmi köze.

Az a helyzet, hogy az "átkosban" nem volt jellemző, hogy valakit csak azért kirúgtak, mert a gyártósor mellett 5 percig tétlenül állt, míg ma bizony egyes multiknál előfordul ilyen.

A tényekhez azért hozzátartozik, és erősen árnyalja a helyzetet rengeteg pro és kontra.

A nagy szocializmusban nem lehetett azzal igazán többet keresni, hogy többet dolgozol.

A "sztahanovisták" maximum társadalmi értékelésben voltak előrébb az átlagos munkásnál, anyagilag nem nagyon jártak jobban.

Nem volt jellemző a telejsítmény-bérezés.

Ha valaki többet akart keresni, az fusizott.

A szociban közel sem volt annyi szabadidő kitöltési lehetőség, mint ma, istenigazából arra plusz pénz sem volt.

Rengeteg fizikai dolgozónak abból állt az élete, hogy melóból kocsma, onnan ágyba és másnap ugyanaz. Aki ezt túlélte, nem dobta fel a talpát a nyugdíjba lépés napján, persze ma arra emlékszik, hogy ő állandóan csak dolgozott.

Benne volt a pakliban, hogy ha valaki családot alapított, akkor nem volt jellemző a házvásárlás, rokonokkal, haverokkal hétvégén, munka után délutánonkénti gürizéssel épült a ház.

Az a helyzet, hogy bármennyire sírunk ma, az élet akkoriban a többségen jóval nehezebb volt, mint ma.

Csak erre sok öreg már nem emlékszik, a nosztalgia megszépít mindent.

Ma kevesebb fizikai fáradtsággal meg lehet élni.

Értelmiségiként (ami anno egy lenézett osztály volt, a kétkezi munkás volt a szocializmus mintapolgár-képe) bizony menni kellett betonozni hétvégén stb., hogy megéljél. Na persze pártfunkciként nem feltétlenül.

Valóban van ma egy rossz tendencia az ifjúságban, nincs sokakban igazi késztetés tanulni, dolgozni a jövőért.

Főleg, mert igazi jövőkép nincs a fiatalok előtt.

Illetve azért is, mert jó példa sincs.

Azt csinálják, (illetve úgy nem csinálják), ahogy otthon látták.

Az életre, munkára nevelés hiányzik főleg.

De ez nem azt jelenti, hogy régen hú de faca volt minden, nagyon nem azt.

Elég kevés helyen állt régen a bér a teljesítménnyel pariban.

Volt, aki szétdolgozta magát, de inkább meló után fusiban vagy házépítésen stb.

Azok, akik anno így dolgoztak, ma már nem nagyon mesélik, mert a nagyjuk éppen ezért korán be is feküdt a fadobozba.

Az egyik tényező az a étrendjük volt, szalonna és vöröshagyma, reggel éhgyomorra egy feles szilvapálinka.

A másik tényező, hogy azt a generációt a szülők befogták rabszolgának, édesapám már 6 évesen vízethordott a kulákoknak napi egy forintért, és négykor ment az apjával kukoricát kapálni...azt hitte ez normális, mivel egy gyereknek mindent be lehet adni, tehát lényegében nagyon megerősödtek 18 éves korukra ilyen szülők mellett, akiktől soha egy jó szót, egy simogatást nem kaptak...Az afrikai gyerekek is boldogabbak, és beszélik hogy milyen boldogak a szegény országokban, csak arról feledkeznek el, hogy ezek az emberek nem látták, hogyan lehetne élni, ha sok pénzük lenne, így meg könnyebb elviseli, a tudatlanság, együgyűség békés állapot is lehet.