Miért írják a vákum szót két u-val?

Van még néhány ilyen szó: vákuum, koordináta, kontinuum, zoológia, individuum stb… Itt tulajdonképpen a kiejtés az, ami egyszerűsödött, elvileg ezt régen váku-umnak, ko-ordinátának, kontinu-umnak, zo-ológiának ejtették, csak mára egyszerűsödött a kiejtésük. De van még ilyenre más jellegű példa. Lásd:

augusztus vs. „agusztus”

akkumulátor vs. „akumlátor”

meteorológia vs. „meterológia”

De vannak más idegen eredetű szavak, ahol az írásmód nem feltétlenül egyezik a szokásos kiejtéssel:

agglomeráció (gyakran rövid g-vel ejtjük)

szimmetrikus (gyakran rövid m-mel ejtjük)

agglomeráció (gyakran rövid g-vel ejtjük)

annyit azért hozzátennék – csak a félreértés elkerülése végett –, hogy a "hivatalos" (standard) kiejtés nem egyszerűsödött, az így hangzik: vákuum (tehát két u-val, és az elválasztása is vá-ku-um).

hasonlóan a többi is így ejtendő, ha "szépen" szeretnél beszélni:

koordináta, kontinuum, zoológia, individuum, augusztus, akkumulátor, meteorológia stb.

(tehát NEM csak "elvileg" és NEM csak "régen" ejtették váku-umnak, ko-ordinátának, kontinu-umnak, zo-ológiának)

az más kérdés, hogy gyakran/sokan egyszerűsítik az ejtést (vákum, kordináta stb.), ahogy sok más dolgot is elharapunk, kispórolunk, összevonunk (nincs több pénz a zsembe', nemt'om, asszem hazamegyek, pol'tikai e'mző, a'gusztus, ak'umulátor, mete'rológia stb.), de ettől még tudjuk, hogy nem ez a standard ("művelt") kiejtés, és nem tudjuk, hogy valaha szótárazva lesz-e így.

(korábban is sok ilyen történt (pl. soha sem -> soh'sem -> sosem, az ki -> a'ki -> aki, stb.), de ekkor még könnyebb dolga volt a nyelvi változásoknak, jobbára csak beszéd létezett, azt meg megértették így is, úgy is... aztán jött a nyomtatás, a könyvek, a szótárak, aztán a szabályzatok, a tömegkommunikáció, a net... és ezek fékezik a változásokat (másrészt viszont gyorsítják az elterjedésüket – de ebbe a kettősségbe ne menjünk bele, kicsit hosszú téma... :-).)

a zoológia szerintem kilóg ebből: abból nem [zológia] lesz, hanem legfeljebb [zólógia].

én speciel a kontinuumot nehezen tudom elképzelni egy u-val mondva,

az individuumot már könnyebben,

a "vákum" a "kordináta" és az "akumulátor" pedig kellően gyakori, köznyelvi szó, ezért azok tényleg gyakran rövidülnek.

ennél a jelenségnél is – mint ahogy általában sok más nyelvi jelenség, változás esetében is – sokat számít a gyakoriság, vagyis hogy az adott szó mennyire gyakran fordul elő a (köz)nyelvben. a gyakoribbak könnyebben változnak, "torzulnak" (pl. egyszerűsödnek).

---

"agglomeráció (gyakran rövid g-vel ejtjük)"

sőt, mindig, mert ez rövidülni kényszerül a mellette lévő msh. miatt (vö. feddjük, karddal, parttól), vagyis ennek nincs köze az idegen eredethez

"szimmetrikus (gyakran rövid m-mel ejtjük)"

igen, itt már tényleg befigyelhet idegen hatás: ezek a dupla msh.-k sokszor rövidülnek a latinos eredetihez képest, és sajnos azt nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a magyar nyelv a saját "természetéből" adódóan erre hajlik, vagy azért, mert a köztes idegen nyelvekben (pl. német, angol) rövid a két msh. ejtése, így ha ilyen közvetítéssel veszünk át egy latin (vagy más) eredetű szót, akkor lehet, hogy már röviden ejtve érkezik...(?)

megjegyzés: ellentétes hatás is van: pl. ha angol szót veszünk át, sokszor nem hat az angol ejtés, hanem mi "magyarul olvasva" hosszúval mondjuk, pl. rapper [repper], blogger, szkenner.

visszatérve a latin és egyéb rövidülésekre: lehet, hogy idővel a szótár is követi ezeket a rövidült köznyelvi ejtéseket – eddig is volt rá példa (pl. flanel, aligátor, buldog, ventilátor, mamut) –, de addig el kell telnie egy időnek, és a legtöbbször inkább megmarad az eredeti, két msh.-s írásmód... (talán mondhatjuk, hogy a "hagyomány elve" alapján, bár ez furcsán hangzik olyan jövevényszavak esetében, amelyeket éppen a fiatal koruk miatt miatt írunk másképp, mint ahogy ejtjük...)

tudtommal a legutóbbi, 2015-ös szabályzatban nem is volt ilyen egyszerűsítő változás.

akárhogy is van (tehát akár átmeneti évtizedeket él a szó a szótárbeli változás előtt, akár végleg megmarad eredeti írásmóddal), az egyszeri beszélő valóban azt látja, hogy "másképp írjuk, másképp ejtjük"... :-/

(de ismétlem: mindez az eredeti kérdésre – és Süsü első adag példájára – csak korlátozottan vonatkozik, azokban hivatalosan kiejtjük a dupla magánhangzót, és ez a gyakorlatban is így történik, amikor valaki – pl. nyilvános előadásban – "szépen", szakszerűen, választékosan szeretne beszélni.)