A zsebkendőt miért zsepinek rövidítjük? Miért nem zsebinek?

#8 "ha leirjuk akkor a kerdezonek lesz igaza mert hogy nem veletlenul "irasban nem jelolt..." ezert csak szoban mondjuk mashogy, leirva az eredetit kellene vagy b vel szerintem legalabbis. Es megis zsepinek irjuk."

1) A kérdezőnek hogy lesz "igaza"? Ő csak kérdezett...

2) Én értem, hogy a zsebkendőben írásban jelöletlen hasonulás van. Azonban a helyzet az, hogy a zsepit mégiscsak p-vel észszerű írni, ugyanis zsepinek ejtjük, és ha b-vel írnánk, akkor túlságosan eltávolodnánk az ejtéstől (hiszen a zsebiben már nincs mihez hasonulnia a b-nek).

A mássalhangzó-"törvények" ugyebár nem olyan szabályok, amelyeket megtanulunk, és onnatól alkalmazzuk, mert "kötelező" megtartanunk, hanem megfigyelésen alapuló "természeti törvények": hiába olvasunk mi zsebkendőt, hangyát és tudját, attól még nekünk, magyar anyanyelvű beszélőknek a száján mégis az jön ki, hogy [zsepkendő], [hanygya] és [tuggya].

Ha viszont zsebit olvasunk, akkor [zsebi]-t is mondunk. Tehát ha a beszédben a [zsepi] ejtés lett a nyerő, akkor az írásmódját is illik ehhez igazítani, különben gubanc van.

És hogy miért ejtjük zsepinek? Fene tudja... A "zsebkendő"-t [zsepkendő]-nek ejtjük, és ebből jött a zsepinek becézés – de ugyanígy lehetett volna zsebi is (megtartva első tagot, tehát az összetételt rendesen "visszabontva", a hasonulást "visszacsinálva", és az első taghoz téve valami kicsinyítő képzőt), ahogy régen a #10-es is csinálta. :-) De valamiért mégsem így lett, a köznyelv a másik megoldást választotta: egyszerűen a hangalakból indult ki, abból nyesett vissza, és látta el azzal a kicsinyítő -i-vel. Ez a második megoldás is teljesen "legitim".

Ha szabad tippelnem, akkor ebben szerepe lehet annak, hogy a zsebkendőt a gyerekek is sokat használják – akik közül talán sokkal kevesebben érzik a szó összetett mivoltát, az írásmódjával is sokkal később ismerkednek meg, mint a hangalakjával –, így számukra a becézése is természetes módon zsepi.

(Könnyen lehet, hogy a "felnőttesebb" szavak esetében gyakoribb a szóelemzés alapján képzett becézés, mint az ejtés alapján képzett. Nem tudom.)