Hogyan ejtem az ly hangot?

Jogos a kérdés annyiban, hogy különböző dialektusokban, főleg a szórványmagyarság között, gyakran ingadozás van l és j között, és valószínű, hogy egyes palóc területeken még elő-előfordul az ly olyan kiejtése is, amely különbözik mind a j-től, mind az l-től.

Először is az elnevezésről, mert ezen is vita volt. Valóban a 'pontos jé' és az 'ellipszilonos jé' szavakat szokták használni, ha tisztázni akarják, hogy melyik betűről van szó. A pontos jét lehet simán jének is nevezni, és ha az ábécét soroljuk, akkor az 'ly' betűnél azt mondjuk: ellipszilon. A hagyományos neve a betűnek az 'ely', amelyet most is használnak, csak éppen 'ej'-nek ejtik.

Az "igazi" ly palatális laterális approximáns, vagyis a kemény szájpadlásnál képzett oldalsó közelítőhang. (Az "oldalsó" azt jelenti, hogy a levegő szabadon áramlik egy vagy mindkét oldalon, középen azonban a nyelv teljesen elzárja a levegő útját. Minden l-szerű hang oldalsó (laterális) képzésű.)

A ly mint hang rokona a gy, ty és ny hangoknak, amiket lágy mássalhangzóknak is szoktak nevezni. A közös bennük az, hogy a kiejtés teljes tartama alatt a nyelv ugyanabban az állásban van, mint a j hang kiejtésénél. A szláv nyelvek lágyításával ellentétben az egész hang képzése csakis a nyelvnek a j-állásban végrehajtott mozdulatából áll. (Most eltekintünk a gége és a lágy szájpadlás működésétől.)

Tehát a ly olyan l-szerű hang, amelynek a képzésekor a nyelv j-állásban van. Pontosabban: az egész nyelv a kemény szájpadláshoz, a j képzési helyéhez közeledik, de a közepe megemelkedik és hozzáér a szájpadláshoz, miközben oldalt összehúzódik.

Ugyanez a hang megvan a legtöbb olasz ('figlio') nyelvváltozatban. Különbség viszont, hogy az olaszban szó belsejében a ly mindig hosszú, a magyarban viszont rövid és hosszú is lehet. A portugál legtöbb változata szintén tartalmazza ezt a hangot, a leírások szerint rövid és hosszú formában is.

Megtanulni ezt az artikulációt két lépésben lehet. Először is a j-állást kell ízlelgetni, a gy, ty, ny hangok képzését megfigyelni és összevetni a j-ével.

Másrészt az l-féle hangokra jellemző nyelvösszehúzódást kell tanulmányozni.

Végül a kettőt kombinálni kell: j-állásban oldalt összehúzzuk a nyelvünket, miközben a nyelv közepe nagyjából a j képzési helyén a kemény szájpadlásnak nyomódik. Segít, ha j-állásba hozzuk a nyelvet, a nyelv hegyét szigorúan leszorítjuk az alsó fogakhoz, és így megpróbálunk l hangot ejteni.

További tudnivaló, hogy akiknek a dialektusában ez a hang megvan, azok az összeolvadásoknál is ezt használják, tehát például a 'teljes' szót nem úgy ejtik, ahogy én ejteném: 'tejjes', és nem is úgy, mint ahogy egyes elővigyázatos beszélők ejtik: 'tel-jes', hanem úgy, hogy 'tellyes'. További példák erre: 'féllyen' (<-- fél), 'vállyunk' (<-- válik), 'hallya' (<-- hall).

azta, az alapos volt!

egy apróságot nem értek:

"ha az ábécét soroljuk, akkor az 'ly' betűnél azt mondjuk: ellipszilon".

érdekes, én ilyet az életben nem mondtam, és nem is emlékszem, hogy hallottam volna, nálam "...jé ká el ej em en eny..."

kíváncsiságból rákerestem, és ő is úgy mondja, ahogy az én fejemben van:

https://www.youtube.com/watch?v=5RPxzI0edLA

(rosszul mondta? ma már máshogy tanítják?)

De, értem, pontosabban érteni vélem. :-)

Azt írtad, hogy "ha az ábécét soroljuk, akkor az 'ly' betűnél azt mondjuk: ellipszilon." OK, ez világos, én máshogy tudom, de te így mondod (valamiért T/1-ben, tehát ti így mondjátok – mondjuk a családban(?) –, oké).

Utána még írtál olyat a betű "hagyományos nevéről", hogy az "az 'ely', amelyet most is használnak, csak éppen 'ej'-nek ejtik". Nem tudom, ez hogy férhetne össze az előtte kimondott állítással, de mivel leginkább sehogy, ezt én úgy oldanám fel, hogy ez utóbbit már bizonyára nem az ábécé sorolásáról írod, hanem arról, ha máskor beszélünk a betűről. Ahogy pl. a w-nek is van olyan neve, hogy "vevé", meg van, amikor azt mondjuk, "hosszú ó". Ugyanígy nálad "ej"-nek csak máskor nevezzük, hagyományosan. Oké, ezzel sincs baj, megértettem.

Mi meg máshogy csináljuk, tkp. fordítva: mi pont az ábécé sorolásakor mondjuk hogy "ej", és a többi esetben már alig teszünk ilyet, mi pont akkor mondjuk, hogy "ellipszilon" vagy "ellipszilonos jé".

Remélem, hogy most már mindkettőnk érti. :-)

Nem, nem érted :D

A két állítás összeegyeztethető. Azt akartam mondani, hogy az ábécé sorolásakor valaki ellipszilont, valaki ej-et (vagy épp ely-et) mond.

Akár írhattad volna ezt is. De így most már hálisten kezdünk közelíteni afelé, hogy nem jól fogalmaztál, és korrigálsz.

(Ami egyáltalán nem szégyen. Talán sikerül is eljutnunk odáig előbb-utóbb... Ahhoz képest, hogy onnan indultunk, hogy én vagyok a gyenge képességű, amiért nem (jól) értem, amit írsz... :-)