Mikor nem írunk a/az szócskát főnév elé?

Egy érdekes cikk a témáról:

[link]

Én leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy van különbség a helyesírás, és a beszéd között. A legtöbb ember a -ban, -ben ragot kiejtve – de más toldalékok esetén is – elharapja az n végződést: „Lementem a boltba' kenyérér'”. De ennek ellenére ugyanez az ember helyesen írja le ezeket a szavakat.

Vagy nálunk gyakori, hogy valaki a magánhangzóval kezdődő szavak előtti névelőnél nem ejti a z hangot. „Mennyi a' idő?”. De ez az én anyanyelvem, a tájszólással együtt.

Oké, ki lehet valakit oktatni, ha az illető mondjuk bemondó egy tévében, rádióban, és te vagy a főnöke. De más jellegű szituációban se nem célszerű, se nem indokolt.

Személynév előtt nem jó a névelő. Valahogy "tárgyasítja" a nevet.

Pista mondta(ki mondta?)

"a" Pista mondta(mi mondta? Ez nekem ilyen tárgyasan hangzik.)

Másrészt a névelőt konkretizálásra is használjuk.

Szóval nem úgy általánosságban egy Pista mondta, hanem "A" Pista mondta. De ekkor is felesleges a névelő, mert ha nem vili h melyik Pista nevű illető mondta akkor hozzátesszük h melyik(pl a vörös hajú), nem pedig határozott névelővel konkretizálunk, mert abból nem derül ki h melyik Pistáról van szó.

Használom én is, sokszor még írásban is, nem csak szóban. Van egyfajta nyomatékosító hatása, például másként hangzik, hogy "Józsi azt mondta, hogy csináljuk így", vagy egy felelősségre vonás esetén, védekezésképpen: "de hát a Józsi mondta, hogy így csináljuk".

Aztán amit a 2*Sü által idézett cikkben olvastam, a birtokos szerkezetről... most ebben a mondatomban a névelő vajon 2*Süre vonatkozik, vagy az általa idézett cikkre? Az én értelmezésem szerint _a_ cikk, amit 2*Sü idézett. Úgy már valóban szemnek, fülnek fájó lenne, ha azt írnám, mondanám, hogy a cikk, amit _a_ 2*Sü idézett.

Én nem hiszem, hogy a pesti bunkók terjesztették el, mert én vidéken is így hallottam, már ötven éve.

Sőt nagyanyámék is "a" Marikáról beszéltek, és "a" Józsi vonult be. Szóval lehet, hogy inkább népies.

Én is inkább így használom, a névelő nélkül olyan szakadozottnak tűnik beszédben.