Hogyan helyes: USA-ban vagy USÁ-ban?

Valószínű azért, hogy ne csak választ kapj, hanem megtanuld azt, hogy hogyan kell keresni, magadtól, más segítsége nélkül. Pl.: Google: "USA-ban" vagy Google: "USÁ-ban", majd megnézed, hogy a találatok többségében hogyan írják.

Vagy: Google: USÁ-ban helyesírás

Vagy: Google: a magyar helyesírás szabályai

De üsse kő, most az egyszer leírjuk a választ is:

A magyar helyesírás szabályai (12. kiadás, 2015):

288. A mozaikszókhoz a toldalékokat olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; tehát ennek alapján vesszük tekintetbe az illeszkedés és a hasonulás szabályait, továbbá kiírjuk az esetleges előhangzót.

a) A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk, például: a BKK-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel; tbc-s, tv-zik (v. tévézik), DNS-sel. A nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják, például: ENSZ-beli, MAFC-os, TDK-s. A nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk meg az a, e, o-t, például: az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz.

Kicsit offtopic lesz ez a válasz, nem is lesz rövid, de ha nem érzelmi kérdést akarsz belőle csinálni, akkor hasznos lehet számodra.

Vannak jó kérdések, és vannak rossz kérdések. Információs társadalomban élünk. 100 éve ha nem tudtad, hogy mikor volt a Mohácsi csata, akkor meglehetősen macerás volt utánajárni, ha volt otthon lexikonod, akkor persze szerencséd volt, de ha nem, el kellett menni egy könyvtárba, elő kellett keríteni a régi tankönyvedet, vagy keresni kellett valakit, aki tudja a választ. Ma kvázi minden információ fent van az interneten, olyan lexikon – Wikipedia –, ami több szót tartalmaz, mint bármelyik nyomtatott lexikon, hosszabbak is a szócikkek. Rengeteg cikk, írás, kép, videó, fórum foglalkozik kvázi mindenféle témával.

Információs társadalomban élünk, mégis a legtöbb ember képtelen használni az amúgy kéznyújtásnyira található eszközöket, sokszor eszébe sem jut, hogy megvannak az eszközei, vagy bár tudja, mégsem tudja használni őket. Kövezz meg, de én ezt nem tartom jónak, azért nem kell diploma ahhoz, hogy az ember használni tudja a Google-t, és megfelelő szavakat találjon arra, hogy releváns választ kapjon. Nem a kérdést kell beírni, hanem azt, amit valószínű tartalmaz egy olyan oldal, ami választ ad a kérdésre. Pl. jelen esetben az „USA-ban helyesírás” kézenfekvő, minimális belegondolással magától adódik. Persze szó volt itt időbeliségről, de szerencsére a Google tud időre is keresni. Lásd: a kereső mező alatt a „Keresőeszközök” > ”Bármikor” részét, ahol a bármikor helyett kvázi bámilyen időpontot meg tudsz adni, mondjuk az elmúlt hónapban született cikkeket, bejegyzéseket, írásokat.

Amúgy elárulok egy titkot. Én is még kicsit bizonytalan vagyok a mozaikszavak toldalékolásával kapcsolatban, én sem fejből nyomtam a választ. Egyszerűen csak megtettem azt, amit te is megtehettél volna: utánajártam. Nem került 5 percembe az egész, hogy több különböző módon is megbizonyosodjak arról, hogy melyik a helyes forma, sőt megtaláljam, hogy A magyar helyesírás szabályai aktuális, érvényben élvő kiadásának hányadik pontja rendelkezik erről. (Persze így én is tanultam valamit, végül is valami hasznom volt a válasz megkereséséből, legközelebb már kevésbé leszek bizonytalan a témában.)

Ezért ez a kérdés tehát rossz kérdés. Azért rossz, mert némi önállósággal magad is megtalálhattad volna a választ. Te is gyorsabban választ találhattál volna, nem kellett volna ennyi betűt bepötyögni, aztán folyamatosan figyelni, hogy jött-e már válasz, vagy sem. 2, de maximum 5 perc helyett így órákat kellett várni egy olyan válaszra, ami nem is biztos, hogy helyes (mi válaszolók is tévedhetnünk). A válaszolóknak sem jó, hiszen így az idejüket, energiájukat alkalmasint olyan kérdésre vesztegetik, ami triviális, és olyan kérdések mellett mennek el, vagy olyan kérdésekre nem marad idejük, kedvük, amelyek jó kérdések, amihez nem elég a lexikális tudás, kellően egyedi probléma, tényleges és ritka tapasztalat, vagy éppen kreativitás kell a kérdés megválaszolásához.

A rossz kérdéseket is meg szoktam válaszolni, de legtöbbször különösebb csipkelődés nélkül. Egyszerűen csak leírom azt, hogy hogyan lehetne Google segítségével megtalálni a választ. Valahogy így:

~ ~ ~

Goolge: USA-ban helyesírás

Első találat: [link]

Ctrl+F: USA

Jó oszlop: USA-ban, USA-val; Rossz oszlop: USÁ-val, USÁ-ban

Google: magyar helyesírás szabályai

Második találat: [link]

Keresés erre: USA-ban vagy USÁ-ban

Találat: az USA-ban

Negyedik találat: [link]

Ctrl+F: mozaikszó

Némi – kb. 2 perc – olvasgatás: 288. pont, a) szakasz, utolsó mondat

~ ~ ~

De az embert – egy válaszolót, aki érdekes kérdésekben próbálja a saját tudását mások hasznára bevetni – idővel elkezdik zavarni a triviális kérdések, mikor a tizedik triviális kérdésbe futsz bele, akármilyen türelmes, segítőkész és kedves vagy, kibújik belőled a kisördög, és élsz némi kritikával. Lehet, hogy ez nem szép, de talán megérthető. Így tett talán az első válaszoló is, és belőlem meg az erre adott reakciód hozta elő a csipkelődő, kritikus hangnemet.

A kritika objektíven nézve teljesen jogos. Bár igyekeztem udvariasan fogalmazni, némi csipkelődés, talán gúny is van benne, nem tagadom. De lehet pont ettől lesz igazán erős, hiszen így legközelebb esetleg elgondolkodsz azon, hogy esetleg ne próbálj-e magad utánajárni, nehogy azt a választ kapd, hogy „a google a barátod”. És ez jó. Jó neked, jó nekünk (és ez nem királyi többség, hanem nekünk, az időt válaszolással elütő felhasználók sokaságának, akik közül én csak egy vagyok).

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Röviden: Ha a válaszom stílusát túl sértőnek találtad, akkor elnézésedet kérem, igyekeztem a lehetőségekhez képest objektíven és az alapvető udvariasság szabályait betartva fogalmazni. De csak a stílusért kérek elnézést. A válaszom tartalmáért nem, azt objektíven nézve teljesen jogosnak tartom, célszerű neked is megrágni magadban. És ami a lényeg, végül is mégiscsak kaptál egy egzakt, hiteles forrást beidéző választ, ahelyett, hogy magadra hagytunk volna, bár gondolkodtam rajta, hogy ezt megtegyem-e, hiszen ezzel megint halat kapsz, anélkül, hogy megtanultál volna halászni, ami megint csak neked nem jó.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Képzeld, kerestem előtte.

Nem akarom elvitatni ezen állításod igazságát, de úgy tűnik akkor nem jól kerestél.

> Korábban még úgy volt helyes, hogy USÁ-ban.

Tudtommal soha nem volt helyes.

Az 1984-ben megszületett, 2016. szeptember 1-ig hatályos 11. kiadás 286. a) pontja szerint is az USA-ban a helyes. Lásd: [link]

Az 1954-es 10. kiadást nem sikerült fellelnem, de gyanítom, ez a szabály abban sem volt máshogy.

Mindenesetre minimum 1984 óta – azaz immár több, mint 32 éve – az USA-ban a helyes forma.

> Remélem, a ti kérdéseitekhez is okoskodó reagálásokat szoktak írni.

Ritkán írok ki kérdést, talán az elmúlt 5 évben úgy 4-5 kérdést írtam ki. Mindegyiket hosszas utánajárás utáni tanácstalanság ihlette. Talán egy volt, amire kaptam releváns választ, a többire csak annyit kaptam, hogy a kérdés jó, de fogalmuk sincs, hogy mi lenne a jó válasz.

> Aha, szóval máskor is kötözködni szoktál és nem válaszolni.

Ahogy írtam, legtöbbször igyekszem elkerülni, de én sem vagyok szent. Illetve különbséget kellene itt tenni öncélú kötözködés és jogos kritika között.

> A királyi többes is mindent elmond.

Nem királyi többes ez. Azért fogalmaztam így, hogy kissé észrevehetőbb legyen, hogy nem vagyok azonos az első válaszolóval. (Esett már meg, hogy valaki egy kalap alá vett valaki mással.) Illetve részben a hozzám hasonlóan gondolkodó válaszolókat is képviseltem ezzel a többes számmal. De a királyi többest is szoktam használni, igaz nem írásban, hanem szóban. Néha vicces, vagy érdekes tud lenni. :-)

Igyekeztem szélesíteni a perspektívádat, megértetni valami olyat, aminek igazából te vennéd a legnagyobb hasznát. Nem voltál rá vevő, nem !akartad! kiolvasni belőle azt, ami hasznodra lehet. Semmi gond, legalább megpróbáltam, hátha… Nem jött össze.

Elnézésedet kértem a stílus miatt is, meg is indokoltam az okát, de te mindenképpen ragaszkodsz hozzá, hogy fenntartsd a konfliktushelyzetet, és azt az embert becsméreld, aki idejét, energiáját ellenszolgáltatás nélkül nem sajnálta, hogy ténylegesen segítsen is a kérdésed megválaszolásában. Ezért persze köszönet természetesen nem jár, hiszen megfogalmazott valami kritikát is az a rohadt, szemét, (ide még 8 becsmérlő jelzőt helyettesíts be kedved szerint). Semmi gond, ezt is megszoktam már… Nem is csodálkozom azon, hogy egyre kevesebben jönnek ide azzal a céllal, hogy valóban segítsenek másoknak.

Igen, ez is kritika volt, offtopic is – bár a beszélgetés menetébe belepasszol –, és éles is, de ezért már nem kérek bocsánatot, még mindig jóval udvariasabb voltam, mint te.

Én megyek, keresek valami érdekesebb, hálásabb kérdést, mert még akad ilyen. Neked meg sok szerencsét az élethez. Au revoir.

Sü: remélem, a számodra is tanulságos volt ez az eset. :)

Ennek az oldalnak a közönsége nagyrészt azokból az Internet-felhasználókból kerül ki, akik számára túl nehéz feladat a keresőszolgáltatások használata. Persze van néhány speciális helyzetben lévő fő/alkategória, ezek közé tartozik a Tudományok is, ami szerencsére (és sajnos!) egy "gettó", ahova többség ritkán téved be.

Talintulli: > Sü: remélem, a számodra is tanulságos volt ez az eset. :)

Nincs az esettel különösebb problémám, én kifejezetten érdekesnek tartom az ilyen eseteket, különben nem szánnék rá ennyi időt. A tanulság számomra az, hogy még meg lehet próbálkozni más stílusban arra rávilágítani, amire akartam, hátha nagyobb eséllyel válik érthetővé. Nehéz az udvariasság és jogos kritika kifejtése között megtalálni a jó egyensúlyt, hogy még azért hasson is, de ne ütközzön érzelmi ellenállásba.

Igen, van benne némi naivitás, hogy negatív jelenségeken lehet javítani, de nem fogom azt a tanulságot leszűrni, hogy ez reménytelen lenne, ha erre akartál célozni. ;-) Amúgy nem teljesen naivitás ez, jártam már úgy, hogy valaki egy hasonló stílusú válaszomat megköszönte, elfogadta, megértette a kritikát, sőt még tanácsot is kért, hogy esetleg hogyan lehetne ilyen téren önállóbb, megértette, hogy ez neki jó. Kedélyesen elbeszélgettem vele, jól jöttünk ki az egész szituációból, mindkettőnk megelégedettségére. Márpedig ha csak száz esetben egyszer ez történik, már megéri megpróbálni.

#11 > Ez az offtopic téma egyébként érdekes és komplex felvetés, ami roppant izgalmas kérdéskör, ha a filozófiai mélységére ásunk (nekem legalábbis izgalmas kérdés, mint informatikusnak, aki másik oldalról – moderátorként – is találkozik néha a moderációval). Alapvetően offtopic akkor lenne a magam és Talintulli válasza, ha abszolút független lenne a kérdéstől, mondjuk elkezdenénk Orbánt/Gyurcsányt szidni/éltetni, vagy remek befektetési lehetőséget kezdenénk reklámozni a kérdésed alatt. Itt nem erről van szó, a leírtak ugyan nem az eredeti kérdésre adott válaszok, de az arra adott válaszokra – leginkább a kérdezőnek a kommentjeire – adott reakciók, ergo abszolút ontopic a beszélgetés menete. Igen, az offtopic kérdéskör ugyan az USA-ban helyesírásától elég messze eső téma, mégis a kérdező felvetésére adott közvetlen, témába vágó reklektálás részemről. Minden normális beszélgetésben természetes, a téma kanyarodik, folytatódik, új aspektusokkal, témákkal bővül, persze ésszerű határokon belül, amíg azok még követhetően visszavezethetőek az eredeti kérdésig.

Másik oldalról ha a kérdésem offtopicnak minősül, akkor a kérdező is szabályt szeg, hiszen – bár nem teljesen kérdésként megfogalmazva – alapvetően nem új kérdést írt ki, hanem kommentben nyitott egy új témát, ami megint csak „ellenjavallt”, bár a magam részéről érthetőnek, és logikusabbnak is tartom, mint új kérdést kiírni hozzá. Most az van, hogy vagy mindkettő szabályellenes, vagy ha csak a válaszoló eljárása az, akkor meg valahol igencsak sérülne az igazságosság elve, hiszen így a kérdező egy a kérdés tárgyától való elkanyarodással megírt reflektálására senki nem írhatna választ, reakciót. Ha ez tömegesen megjelenő moderálási elvvé válik, az jó pár aktív, magas hasznossági aránnyal rendelkező, intelligens válaszoló elpártolását okozná az oldaltól, ami nem jó a kérdezőknek sem, az oldal üzemeltetőjének sem, hiszen így a válaszok nívója csökkenne, ezáltal a kérdezőknek az oldal hasznosságában vetett bizalma ingana meg, hosszútávon ez a látogatók számának csökkenésével is jár, ami aztán tényleg nem jó senkinek, maximum a gyakorikerdesek.hu esetleges konkurenciájának.

Persze belátom, hogy ez nem fórum és nem chat, tehát valamennyire van alapja a kritikának, ezért kell a diskurzus kanyargásainak ésszerű határokon belül tartásában szigorúbbnak lenni, de azért ésszerű, életszerű rugalmasságot is hagyva. Pl. a szabályzat is kimondottan tiltja, hogy más válaszolókra válaszoljanak a felhasználók. De itt nem is más válaszolókra válaszoltam eddig, hanem magának a kérdezőnek a felvetésére reflektáltam, ergo nehéz lenne ezen szabályt ezen esetre alkalmazni. Meg itt az a veszély sem fenyeget különösképpen, hogy a beszélgetés több száz válasszal folytatódik, gyanítom túl sokat már nem fogunk ide írni. Én legalábbis – hacsak nem érkezik egyéb válasz – nem szándékozom nyújtani a rétestésztát, de ha reagálásra érdemes válasszal találkozom, ami új aspektust hoz be, akkor nem kizárt, hogy reagálni is fogok rá. De amit az eddig elhangzottakhoz hozzá akartam és tudtam tenni, azt úgy érzem megtettem.

Persze itt a fő kérdés, hogy mi volt a szándék a szabály megalkotása mögött. Gondolom a válaszokra történő válasz tiltásánál leginkább az, hogy két válaszoló valódi választ nem tartalmazó, de hosszú és parttalan vitája ne zavarja a kérdezőt addig, amíg nem kap tényleges választ a kérdésére. De itt a kérdésre már megkapta a kérdező a választ, elvileg nem kell, hogy zavarja a társalgás ontopic folytatása, nyugodtan tudja törölni a saját kérdését a figyelt kérdések közül. A privát beszélgetés is lehetne megoldás persze, de lehet a beszélgetés folytatására olyanok is kíváncsiak lehetnek, akik amúgy nem is szóltak hozzá, vagy ha három ember diskurál, akkor meg privátban azt nem lehet megoldani.

Kérdés, hogy moderátorok mennyire a szabályok szó szerinti betartását tekintik szem előtt, és mennyire azok szellemiségét, a felhasználók valódi igényeit, az ha az nem szándékosan és erősen kellene, hogy zavarjon bárkit is, vagy mennyire tekintik szem előtt az oldal érdekeit. Mondjuk ez egy próbát akár meg is érhetne, ha valaki jelentené jelen válaszomat, akkor a válasz törléséből vagy meghagyásából következtetni tudnék, hogy az oldal üzemeltetőinek szemében – akiknek kizárólagos joga, hogy meghatározzák, mit engednek meg az oldalon és mit nem –, a reakcióim illendőek, elfogadhatóak voltak-e, vagy ők nem szeretnének ilyen jellegű megnyilvánulásokat. Én ennek tükrében tudok részben alkalmazkodni, részben azt megítélni, mennyire akarok ezen az oldalon aktív válaszoló lenni. Az még jobb lenne, ha egy törlés esetén néhány sornyi állásfoglalást is kapnék a pontos okról, a moderálási elv részletesebb ide vágó gyakorlatáról.

Ember... te nem kicsit vagy eltévedve... annyira életképtelen vagy, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre nem tudsz magadtól választ találni, de a mások kioktatása az nagyon megy... Egyébként elmondanám neked, hogy a szabályzatban az is benne van, hogy olyanról ne írjunk ki új kérdést, amit már egyszer megkérdeztek, és ha nem emlékszem túl rosszul, akkor nemrégiben pontosan ugyanígy volt kiírva ez a kérdés, így biztos, hogy amikor kiírtad a kérdést, és feladott egy csomó hasonlót, akkor azt is mutatta, csak te nem vetted a fáradságot, hogy megnézd...

Jobban jársz, ha változtatsz ezen a stílusodon, mert az életben nagy pofonokat fogsz kapni miatta (nem, mintha engem különösebben érdekelne, de olyan jólesett kioktatni téged).