"Magyarország magyar ország! "?

"Magyarország, ébredj fel!" Ide kell vessző, mert megszólítás.

Az eredeti kérdésben taglaltakra pedig, oda nem kell.

Magyarország egy európai állam.

Budapest Magyarország fővárosa.

A tél hideg évszak.

A bálna emlősállat.

Zoltán nyelvtanár.

Ezekben a mondatokban szerepel egy "téma" azaz ismert információnak tekintett elem, amiRŐL állítunk valamit. Aztán következik az értelmi hangsúlyt hordozó szemantikai mondatrész, ún. réma, ráadásul névszói állítmány pozícióban.

A válaszod tehát az, hogy nem, egyszerű mondatben alany és állítmány közé nem teszünk vesszőt. De hogy értsük, hogy is merült fel a kérdés:

A szemantikai/jelentéstani mondatrészek a magyarban tisztábban elkülönülnek, mint a legtöbb európai nyelvben, (ha tudsz pld németül vagy angolul, gondolj arra, hogy ott nem is jutna eszünkbe a vessző kérdése). A szórendet alapvetően ez határozza meg, és nem a szófaj, vagy más nyelvtani szempontok. Ráadásul érezhető a téma és réma elkülönülése, pld abban is, ahogy a kettő között felvisszük a hangot, és némi szünetet tartunk, pont úgy, mint rendes körülmények között a vesszőnél, bár a vesszőnek máshol van szerepe, itt nem. De úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar nyelv ide valamiféle nyelvi eszközzel elkülönítést is hiányol (ahogy egyébként a japánban, koreaiban, a magyarhoz hasonló mondattanú nyelvekben kötelezően kiteszik). Valahogy az az érzésünk, úgy lenne teljes a mondat, ha a téma és réma között egy jelentés-megkülönböztető szócska, vagy "valami" lenne például eféle képpen:

Magyarország tudvalevően egy európai állam.

Budapest az Magyarország fővárosa.

A tél speciel hideg évszak.

A bálna az egy emlősállat.

Zoltán az egy nyelvtanár.

Magyarország bezzeg magyar ország!

De ezt a "látható" elkülönítést semmilyen nyelvtani szabály nem követeli meg.

És igen, a megszólítás viszont a vessző használatának egy speciális esete:

Péter, gyere játszani! <--> Péter elmegy játszani.

Apa, add ide a sót. <--> Apa odaadja a sót.

Magyarország, ébredj fel! <--> Magyarország felébred.

De ezeket különálló mondatnak is szabad tekinteni, és külön felkiáltójellel is írni:

Magyarország! Ébredj fel!

Magyarország magyar ország.

Nem kell vesszö. A Magyarország tulajdonnév, és egyben a mondat alanya. Az ország köznév, és a mondat állítmánya (a létige (van) a magyar nyelv szabályai szerint nincs kitéve). A magyar melléknév, és ebben az esetben az állítmányhoz tartozó jelző. A mondat nyelvtani szempontból megfeleltethető ennek: Magyarország szép ország. Látható, hogy ide se kerül vessző.

Magyarország, ébredj fel!

Ide kell a vessző, mert a Magyarország megszólító esetben van. Ezt az esetet a magyar nyelv szabályai szerint nem jelöljük toldalékkal, de egyes nyelvekben jelölik. Megszólítás után vesszőt kell tenni. Vegyük észre, hogy ez egyben szinesztézia is: nem az országot magát, hanem annak lakóit szólítja meg. Ez a mondat lényegében megfeleltethető ezzel: Józsi, ébredj fel! Látható, hogy ide kell a vessző.