Megtud tanulni helyesírni aki diszlexiás?

Egy német kutatóintézetben dolgozom, van egy brilliáns, de diszlexiás kollegám. Amikor először láttam tőle gépelt szöveget, nem hittem a szememnek, annyi helyesírási hiba és elütés volt benne. Olyan volt, mint amit hallás után valami hat általánost végzett félanalfabéta írt volna. Mindeközben a srác egy nagyon intelligens, jól képzett, éles eszű, szóban remekül kommunikáló fiatal fizikus.

Beszélgettem vele erről: nem tud megtanulni helyesírni, pedig sok erőfeszítést tett már rá. Van egy csomó szabály és minta, amit kínkeservvel megjegyzett, és alkalmazni tud, de ez még mindig nem elég, hogy helyesen írjon. Egyszerűen az agyának egy bizonyos része rosszul működik, ami az írásban (és kisebb mértékben az olvasásban) gátolja, de semmi másban.

Nagy szerencséjére a szülei hamar kapcsoltak, és az anyagi körülményeik is megengedték, így szinte azonnal, még első osztályos korában magániskolába íratták (Waldorf) ahol nagyon jól megtanult mindent, különösen az érdeklődésének középpontjában álló természettudományokat. Normál iskolában csak bukdácsolt volna. Itt Németországban sokkal keményebben buktatnak (pláne 20 éve), esélye nem lett volna.

Én elég szkeptikus voltam az alternatív iskolákkal, és a diszlexiásokkal kapcsolatban is. A diszlexiásokról azt gondoltam, hogy alapvetően butábbak, az alternatív iskolákról pedig hogy drága gyerekmegőrzők. (Főleg azért, mert egyikkel sem volt sok tapasztalatom.) De be kell látnom, hogy tévedtem. Ma már a szakemberek sokat tudnak arról, hogyan lehet egy diszlexiás gyerekből ugyanannyit kihozni, mint a többiekből, mivel az intelligenciájukhoz ennek a betegségnek TÉNYLEG semmi köze. De helyesen írni nem fognak.

Ez is csak olyan, mint a rossz hallás. Ha botfülű az ember, soha nem fog szépen énekelni, és szabadidejében nem fog Mozartot hallgatni, de ettől még minden másban teljesen egyenértékű a jó hallású emberekkel.

A legfontosabb, hogy ne erőltessétek túlságosan a helyesírás dolgot, és figyeljetek rá, hogy ne törjön meg miatta az önbizalma.

Kérdező, ugye te vagy az?

Mert a helyesírásod az csapnivaló.

De egy ellenőrző programot te is tudsz használni, már minden böngészőben is ott van!

Nem tudom, más nyelvekben hogyan nyilvánul ez meg, de a magyarban talán annyival könnyebb, hogy egy rakat szabály van, amik igazából nem túl nehezek; például az -ít és az -ul, -ül igeképzőknél a í mindig hosszú, az u,ü mindig rövid. Tehát a toldalékoknál nagy választási lehetőség nincs.

Ugyanez igaz akkor is, ha egy szóhoz valamilyen toldalékot írunk, akkor a szótő 99,9%-ban nem változik; például az "aszt" esetében a szótő az "azˇ, ehhez jön egy -t rag, tehát "azt" lesz belőle.

Először érdemes ezeket begyakorolni, aztán rá lehet térni olyanokra, hogy a "nemhiszem" két külön szó és társai.

Amit pedig nagyon szeret mindenki: a "j-s" szavak.

Tehát szépen, sorjában. Persze ekkor sem lesz 100%-os a helyesírásod, senki se tud olyan pontosan írni.

19.40.

A magyar helyesírás nem bonyolult, kevesebb a kivétel, mint más nyelvekben, és a szabályok logikusabbak.

Hogy az igekötő melyik igéhez tartozik -azaz melyikkel kell egybeírni-, azt úgy tudjuk meg, hogy tagadjuk.

"megtud tanulni" - NEM tud megtanulni; itt a meg-et a tanulni-val kell egybeírni.

Úgy derül ki, hogy a "tud"-dal nem szabad egybeírni.

Azaz úgy, hogy" meg tud tanulni".

Egy pillanatba kerül kimondani a tagadást, és soha többet nem követed el ezt a hibát.