Hogy írjuk helyesen? S-el vagy s-sel?

> „Két j-vel? Nem inkább »ej«?”

Én hosszúnak hallom, ahogy mondják… Mint az effet vagy az ellet… De olyan is van, hogy „Ej, mi a kő, miket mondasz már?” (Másrészt kitartok amellett, hogy az elly hang nevét ellyel kéne írni, de ez lehet, hogy csak az én bajom. A jét se lyének írjuk. Hasonló a két hang, de azért csak más egy kicsit, legalábbis ha már megkülönböztetjük őket, akkor csináljuk rendesen.)

#7: miért gondoljuk, hogy elvégezte? ismered?

---

Visszatérve a témára:

#6:

1) Szerintem azokat a msh.-kat, amelyek "nevét" elé mondott e-vel mondjuk, általában máskor is (fél)hosszan köllene ejteni, ha magukban állnak (pl. [eff], [emm], [ess]).

Ezt támasztják alá az ÉKsz.-ban lévő kiejtésjelölések is: [eff] stb.

Ha egy betűszó betűit mondjuk külön, akkor megfigyelésem szerint ez a hosszan ejtés csak az utolsó hangra igaz (ha egyáltalán).

2) Tekintve, hogy a szögletes zárójel az ejtést jelöli, rendben van az "[ejj]" és az "ly-lyel" (ejtsd: ejjel) is.

Hiszen ahogy az említett szótár is írja az ly betűről, az "némely szóban (pl. gólya, golyó) a j mássalhangzónak a helyesírásban megőrzött hagyományos jele."

Márpedig a többi szóban is úgy működik ez, hogy ahol írásban ly-nal jelöljük a "j"-nek ejtett hangot, ott (írásban) a hasonuló toldalékok is ehhez alkalmazkodnak (pl. hellyel, pikkellyé [alakul át vmi]). Miért lenne ez másképp az "ly"-nak írandó, de [ejj]-nek ejtendő ly betű esetében?

#11:

Megkülönböztetjük, rendesen csináljuk:

Az ly betűnek a nevét [ejj]-nek ejtjük, vagy pedig [ellipszilon]-nak, ez szabadon választott.

Ettől még írásban a betű formája ugyanúgy ly marad, mint ahogy a [hej]-nek ejtendő hely is hely marad,

és (írásban) toldalékoláskor is "ly-lyel" lesz, és ez [ejjel]-nek ejtendő.

Ezt olvasom ki a szótárból. Félreértek valamit?

Valahol azt hallottam, hogy régen (meg bizonyos tájszólásokban talán ma is) az elly és a jé kiejtése ténylegesen eltérő volt, csak ma már ezt a nagy többség nem érzi. Szóval valami olyasmi jelenségről van szó, mint hogy állítólag a japánok az err és az ell közötti különbséget nem hallják, de azért mégiscsak fontos őket megkülönböztetnünk. Csak ezért kardoskodom, meg szeretem magamnak bemesélni, hogy én érzem a különbséget, de ez valószínűleg nem igaz.

De igazad van, sok itt az „azt hallottam”, az „állítólag” és a „valószínűleg nem”, úgyhogy nem túl megalapozott, amit én itt előadok, meg végső soron a jelentősége se túl nagy.

Érdemes elolvasni, mert a j és ly jelek (szerintem is) eredetileg különböző, bár kétségkívül nagyon közelálló hangokat jelöltek:

[link]

Szláv nyelvekben egyébként most is megkülönböztetik a kemény (mienkhez hasonló) L, és a mi "jé" hangunk felé hajló lágy L hangokat, ezeknek külön jelük is van.

(A lengyelben például áthúzással (L,Ł) jelölik, az orosz lágyjelet használ...)

Pedro

Igen, ez így van, magyarban már nem különbözik a két hang kiejtése.

Pedro

nem tudom, amiatt-e, hogy hosszú éveken át zenét tanultam, de én érzek kiejtésbeli különbséget.

De a zeneműveléssel kapcsolatban nem álló személyt épp most kérdeztem meg, aki szintén így érzi: boly - boj; folyt - fojt; mi egy picikét másképp ejtjük, halljuk...

Kösz, Bringa Manó, hogy nem vetetted a szememre, hogy rosszat írtam! Helyesen így kellett volna: boly - bojt.

:)