Az ly betűt miért nem törlik már el?

17.

Én ezt nem úgy értettem, hogy hülye az aki ezt nem tudja, de szerintem alap dolog az, ha valaki tudja ezt.

Kedves kérdező a többség már többé kevésbé megválaszolta miért nem jó ötlet ez.

Én egy más megközelítést is javasolnék.

Térjünk vissza a Székely-magyar írásjelek használatára!

Ugyanis a kétbetűs hangjelzéseink mint a ly, ty, gy, zs, sz valójában a latin ábc miatt a nyelvünkre erőltetett dolgok. A rovásírásban ezt mindet egy - egy írásjel jelöli és máris nincs probléma a megkülönböztetéssel.

A ly és j valóban nagyon hasonló hangokat jelölnek, de nem ugyanazt, a rovásírásban is ezért két különböző írásjele van!

Magyarul mondva a nyelvújításkor elcseszték már egyszer az egész nyelvünket. Ne romboljuk már tovább.

[link]

Külön érdekességként emelném ki hogy a nyelvújítás előtt nekünk is volt több ige időnk is (kb 12) mint más nyelveknek pl az angolnak.

Sfadn!

Tévúton jársz!

Az általad idézett magyar szöveget abban az időben írták, amikor a rovásírásról át kellett térni a latin betűs írásra. A latin ábc betűkészlete azonban nem volt elegendő számú a magyar mással- és magánhangzók egyértelmű jelölésére, mert a magyar nyelvben jóval több volt és ma is több a mással- és magánhangzó.

Nagyon egyetértek azzal, aki a ly és a j használatát a azzal magyarázza, hogy nem ugyanazt a mássalhangzót jelölték.

Ahogyan az orosz nyelvben is, bizonyos magán- és mássalhangzók hangzása között (sá, scsá, i, jeri) van különbség, és ezt írásban is jelzik, így volt és van ez a magyar nyelvben is. Minek silányítani a nyelvünket?

Azok, akiknek végre sikerült megtanulniuk, borzasztóan hejtelennek látnak minden ojan szöveget, ahol az ly hejett j van.

Továbbá: az írásreform után az idősebbek panaszkodnának, hogy a fiatalok nem tudnak helyesen írni, szörnyű ez a hanyatlás. Sőt, le is tolnák a reform után írni tanultakat, hogy nem tudnak helyesen írni.

Egyébként valaki írta, hogy itt már nagyjából meg van válaszolva a kérdés, hogy miért nem jó eltörölni a ly-t.

Szerintem nincs megválaszolva, ugyanis itt a legtöbben érzelmi kérdést csinálnak belőle. Egyébként személy szerint én is "sajnálnám", ha eltörölnék, mert hozzá vagyok szokva a ly használatához, és lenne egy olyan érzékcsalódása az embernek, hogy ez tényleg silányítás.

A fentebbi véleményeimben igazából én csak pragmatikusan közelítettem a kérdéshez, tehát érzelmi viszonyulás nélkül, csak ezt sokan nem értik meg. Mivel általános iskolában teljesen magunkévá tesszük a ly használatát, ezért ezt bebetonozott dolognak tartjuk, hogy létezik, és ezért van az, hogy sokan úgy érzik, ha eltörölnék, silányulna a nyelv. De ha idejön egy marslakó, akinek semmilyen érzelmi viszonyulása nincsen a magyar helyesíráshoz, joggal kérdezhetné, hogy minek ugyanarra a hangra két betű?

#25 - abban igazad van, hogy a magyar írásbeliség kialakulásakor szembesülniük kellett az akkori magyaroknak, hogy a magyar nyelvben több hang van, illetve a magyar hangoknak más jelentésmegkülönböztető szerepeik, funkcióik vannak, mint a latin nyelv hangjainak. Így a latin betűk nem voltak elégségesek a magyar nyelv leírására (a rovásírást ne keverjük ebbe bele, egyrészt az "áttérés" szó az túlzás, mert a középkori magyar társadalomban a rovásírás sem volt általában elterjedve, tehát nem lehet azt mondani, hogy a magyar társadalomnak volt egy rovásírásos kultúrája, másrészt a korabeli magyar írásos szövegek nyelvészeti vizsgálata kimutatta, hogy rengeteg indoeurópai hatás, latinizmus jellemzi a leírt magyar szövegeket, ami azt jelenti, hogy a magyarok akkor ismerkedtek az írott nyelvvel, az írásbeli magyar nyelv akkor kezdett formálódni. Szóval a latinbetűs írással az írásbeli magyar kultúra kialakult és nem áttért). De abban igazad van, hogy idővel saját magunknak kellett betűket és betűkapcsolatokat kitalálni a speciálisan magyar hangok leírására. Először a ly is külön hangot jelölt, de mára ez megszűnt. Ma a j és a ly hang között nincs különbség, ugyanazt jelöli a két betű. Így nincs funkciója annak, hogy ugyanannak a hangnak két betűje van. Ha ezt objektíven, érzelmek nélkül nézzük, akkor ennek az igazságát nehéz vitatni. Én csak erre próbáltam utalni a fentebbi írásaimban is, amikor a c-cz dologra is utaltam.

E kérdés felvetődése során jutottak az eszembe az alábiak:

Nekünk annak idején azt mondta a tanítónk, hogy ha elbizonytalanodunk, melyiket kell j-vel melyiket ly-nal írni, helyettesítsük be a j hangot l-lel. Azokat a szavakat kell - legtöbbször - j-vel írni, amelyek e behelyettesítéssel értelemmel bíró szót adnak ki. (fej, váj, vaj, fojt..)

Továbbgondolva: vajon ennek a kicsike fortélynak van-e valami, a korábbi időszakokban különbözőkiejtésekhez köze?!