Az ly betűt miért nem törlik már el?
Most is kiadnak egy újabb szabályzatot, ami 2016-tól lesz érvényes, ebben miért nem foglalkoznak ezzel? Miért kell még ennyire ragaszkodni az ly-hoz?
Lehet, hogy sokaknak furcsa lenne, de ha a kis 6-7 éveseket úgy tanítanák, hogy a juk is helyes, régen írták ly-al is, de ti már mindent csak j-vel írjatok, nekik ez lenne a legtermészetesebb.
Nagy könnyebbség lenne ez sokaknak, itt az oldalon is látszik, hogy így sincsenek tisztában sokan, hogy mit melyikkel írjuk?
17.
Én ezt nem úgy értettem, hogy hülye az aki ezt nem tudja, de szerintem alap dolog az, ha valaki tudja ezt.
Kedves kérdező a többség már többé kevésbé megválaszolta miért nem jó ötlet ez.
Én egy más megközelítést is javasolnék.
Térjünk vissza a Székely-magyar írásjelek használatára!
Ugyanis a kétbetűs hangjelzéseink mint a ly, ty, gy, zs, sz valójában a latin ábc miatt a nyelvünkre erőltetett dolgok. A rovásírásban ezt mindet egy - egy írásjel jelöli és máris nincs probléma a megkülönböztetéssel.
A ly és j valóban nagyon hasonló hangokat jelölnek, de nem ugyanazt, a rovásírásban is ezért két különböző írásjele van!
Magyarul mondva a nyelvújításkor elcseszték már egyszer az egész nyelvünket. Ne romboljuk már tovább.
Külön érdekességként emelném ki hogy a nyelvújítás előtt nekünk is volt több ige időnk is (kb 12) mint más nyelveknek pl az angolnak.
Sfadn!
Tévúton jársz!
Az általad idézett magyar szöveget abban az időben írták, amikor a rovásírásról át kellett térni a latin betűs írásra. A latin ábc betűkészlete azonban nem volt elegendő számú a magyar mással- és magánhangzók egyértelmű jelölésére, mert a magyar nyelvben jóval több volt és ma is több a mással- és magánhangzó.
Nagyon egyetértek azzal, aki a ly és a j használatát a azzal magyarázza, hogy nem ugyanazt a mássalhangzót jelölték.
Ahogyan az orosz nyelvben is, bizonyos magán- és mássalhangzók hangzása között (sá, scsá, i, jeri) van különbség, és ezt írásban is jelzik, így volt és van ez a magyar nyelvben is. Minek silányítani a nyelvünket?
Azok, akiknek végre sikerült megtanulniuk, borzasztóan hejtelennek látnak minden ojan szöveget, ahol az ly hejett j van.
Továbbá: az írásreform után az idősebbek panaszkodnának, hogy a fiatalok nem tudnak helyesen írni, szörnyű ez a hanyatlás. Sőt, le is tolnák a reform után írni tanultakat, hogy nem tudnak helyesen írni.
Egyébként valaki írta, hogy itt már nagyjából meg van válaszolva a kérdés, hogy miért nem jó eltörölni a ly-t.
Szerintem nincs megválaszolva, ugyanis itt a legtöbben érzelmi kérdést csinálnak belőle. Egyébként személy szerint én is "sajnálnám", ha eltörölnék, mert hozzá vagyok szokva a ly használatához, és lenne egy olyan érzékcsalódása az embernek, hogy ez tényleg silányítás.
A fentebbi véleményeimben igazából én csak pragmatikusan közelítettem a kérdéshez, tehát érzelmi viszonyulás nélkül, csak ezt sokan nem értik meg. Mivel általános iskolában teljesen magunkévá tesszük a ly használatát, ezért ezt bebetonozott dolognak tartjuk, hogy létezik, és ezért van az, hogy sokan úgy érzik, ha eltörölnék, silányulna a nyelv. De ha idejön egy marslakó, akinek semmilyen érzelmi viszonyulása nincsen a magyar helyesíráshoz, joggal kérdezhetné, hogy minek ugyanarra a hangra két betű?
#25 - abban igazad van, hogy a magyar írásbeliség kialakulásakor szembesülniük kellett az akkori magyaroknak, hogy a magyar nyelvben több hang van, illetve a magyar hangoknak más jelentésmegkülönböztető szerepeik, funkcióik vannak, mint a latin nyelv hangjainak. Így a latin betűk nem voltak elégségesek a magyar nyelv leírására (a rovásírást ne keverjük ebbe bele, egyrészt az "áttérés" szó az túlzás, mert a középkori magyar társadalomban a rovásírás sem volt általában elterjedve, tehát nem lehet azt mondani, hogy a magyar társadalomnak volt egy rovásírásos kultúrája, másrészt a korabeli magyar írásos szövegek nyelvészeti vizsgálata kimutatta, hogy rengeteg indoeurópai hatás, latinizmus jellemzi a leírt magyar szövegeket, ami azt jelenti, hogy a magyarok akkor ismerkedtek az írott nyelvvel, az írásbeli magyar nyelv akkor kezdett formálódni. Szóval a latinbetűs írással az írásbeli magyar kultúra kialakult és nem áttért). De abban igazad van, hogy idővel saját magunknak kellett betűket és betűkapcsolatokat kitalálni a speciálisan magyar hangok leírására. Először a ly is külön hangot jelölt, de mára ez megszűnt. Ma a j és a ly hang között nincs különbség, ugyanazt jelöli a két betű. Így nincs funkciója annak, hogy ugyanannak a hangnak két betűje van. Ha ezt objektíven, érzelmek nélkül nézzük, akkor ennek az igazságát nehéz vitatni. Én csak erre próbáltam utalni a fentebbi írásaimban is, amikor a c-cz dologra is utaltam.
E kérdés felvetődése során jutottak az eszembe az alábiak:
Nekünk annak idején azt mondta a tanítónk, hogy ha elbizonytalanodunk, melyiket kell j-vel melyiket ly-nal írni, helyettesítsük be a j hangot l-lel. Azokat a szavakat kell - legtöbbször - j-vel írni, amelyek e behelyettesítéssel értelemmel bíró szót adnak ki. (fej, váj, vaj, fojt..)
Továbbgondolva: vajon ennek a kicsike fortélynak van-e valami, a korábbi időszakokban különbözőkiejtésekhez köze?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!