Húgomnak segítettem ma írást gyakorolni, de elbizonytalanodtam (? )

A húgoddal mindenképpen azt próbáld gyakorolni, amit a tanára mutatott neki.

Aztán majd pár év múlva kialakul a saját írása, közben ránézhetsz, és javasolhatod majd neki, hogy így meg úgy írjon, hogy majd egyértelműbb legyen, de ha még elsős, akkor az a tuti, amit elvárnak tőle.

> „Nem írom szabályosan, vagy lehet így is?”

Részemről azt mondanám szabályosnak, ami olvasható.

> „De ha megnézi az én írásomat, mondjam neki azt, hogy így is lehet írni, és a nagyobb gyerekek már nem egyformán írnak?”

Hát nem ez az igazság? Amúgy szerintem a tanítójuknak is illene ezt elmondani nekik, mint ahogy azt is, hogy azért kell elsőben egyformán megtanulni írni, hogy az írás olvasható maradjon nagyobb korban is.

Szóval igen, mondd meg neki, hogy így van, és azt is, hogy egyelőre szépen kell írnia, nem úgy, mint ahogy a felnőttek szoktak, sőt a következő években is törekednie kell majd erre.

Hmmm... Gondolkodtam...

1. Nem hiszem el, hogy tényleg minden finn és amcsi gyereknek (felnőttnek) van mobilja vagy egyéb eszköze, amin írásban tud kommunikálni. Magyarországon meg aztán főleg... Mi lesz azokkal, akiknek nincs?

2. A cikked szerint a 42 államban 8 éves kor felett nem kötelező, akkor az alatt evidensen (?) igen.

3. Áramszünet, egyéb technikai problémák... (Jó, tudom, egy-két napos áramszünet elég ritka, bár pont nemrég írta valaki, hogy náluk sokszor előfordul; meg kérdés, hogy ilyen esetben felemelné-e a hátsóját valaki, hogy elbandukoljon a postára egy-egy kézzel írott levéllel...)

4. Apropó, posta: borítékot hogyan fognak megcímezni? Én például évek óta nem írtam "rendes" levelet (képeslapot sem), de a hivatalos leveleknél is szükséges a címzés. (Az meg azért valószínűtlen, hogy otthon géppel történjen, nyomtatója sincs mindenkinek.) Nem beszélve az ajánlott és a tértivevényes küldeményekről... Nonszensz. (Vagy még nagyobb sorok a postán, amíg az alkalmazottak bepötyögik a félanalfabéta ügyfelek által bediktált adatokat.)

5. Hivatalos dokumentumoknál nem csak aláírásra lehet szükség, hanem más adatokra is. Dátumra meg aztán mindenképp. (Jó, elvileg utóbbi megoldható számokkal is.)

6. Ha bárki egy-egy rövid üzenetet szeretne írni a családi üzenőfalra (hűtőre, asztalra, akárhova), majd azért bekapcsolja a gépet, begépeli a szöveget, kinyomtatja (lehetőleg A/4-esre az egy-két sort, mert még nem pocsékolja eléggé az emberiség a papírt)...

7. Mobilok telefonkönyve, eseménynaptára - ha bekakukkol a teló, az adatoknak annyi. (Én a fontosabb számokat írom noteszba is.)

8. Kíváncsi lennék, hogyan működne az iskolákban az ellenőrzés, javítás. Oké, hogy géppel, de a részletek... (Pl. hiányjel és egyéb javítási jelek beírása nem kicsit több időt vesz igénybe szerintem, mint kézzel odafirkantani.)

Zenetanárok a gyerekek kottáiba nem fognak tudni beirkálni? Vagy azért nekik majd tanítanának kézírást? (Amit persze a gyerekek úgy sem tudnának elolvasni... Ezért a tanároknak is nyomtatott betűket kellene írni kézzel - ezt vajon tanítják?)

9. Sokan NEM tudnak gépről tanulni; nagyobb mennyiségnél (többszáz vagy többezer oldalnál) tényleg nem is lehet szerintem. Hiába ki lehet emelni elektronikus anyagban is a lényeget (már ha megfelelő a formátum), akkor is géphez van kötve a diák, aminek vannak egészségügyi hátrányai, plusz megintcsak több idő szükséges hozzá, mint a kézben tartott kiemelőfilccel való aláhúzgáláshoz.

10. Üzletekben, szolgáltatóknál a jelenleg kézzel írott számlák (számlatömbök) helyett mi lesz? (Az áfás számlákra gondolok, nem a sima blokkra. Az adóhatóság szigorú számozású tömbök használatát írja elő jelenleg, a bevallások ellenőrizhetősége kérdéses lenne ezek nélkül.) Bár most eszembe jutott, hogy nagyobb üzletekben talán ez is géppel megy, szóval elvileg megoldható, csak sokba fog kerülni a kereskedőknek és szolgáltatóknak.

Hirtelen ennyi jutott eszembe így kora reggel.

+1: Ha mindenkinek elég, ha a saját nevét le tudja írni folyóírással, akkor MÁSOKÉT nem fogja tudni elolvasni. Innentől kezdve mindenki úgy ír alá, ahogy akar, bárhol, bármikor... Gondoljátok tovább...

szinte mindenre lenne válasz, amin sokáig lehetne "eszmecserélni" – de én most erre nem szánom rá az időt, szorri... :-(

persze valamennyire tudna írni, de nem folyóírást, csak amennyire a nyomtatottat kell utánoznia; a rögtön jövököt nem kell kinyomtatni, mondjuk kiírja ugyanaz a kijelző, amelyiken be is pötyögte (vagy be se pötyögte, csak mondta neki); nemtom, hogy a 8 éves kor a lemenő rendszer egy állomása-e; kézzel kitöltött hivatalos doksinál amúgy sem nyerő a folyóírás, mert egyre inkább úgy kéne ezeket megcsinálni, hogy gép is értse, ahhoz meg kockákba kéne, nyomtatottal (bár a gépek is okosodnak...); tel.könyv-ről papírmásolat ósdni megoldásnak tűnik (természetesen legyen backup, több is – de papíron? hm...; áramszünet ellen természetesen egyre jobban kell védekezni (szünetmentes megoldásokkal), és ugyanakkor persze egyre jobban igaz, hogy nagy áramszünettől megbénulna az élet – ez az írástól függetlenül is így van; stb.