Logikus-e a magyar helyesírás?

# 1 Akkor logikusabb lenne, ha nem lenne eldöntve egy eset? Szerintem jó ha mindenre van szabály, tehát ebben az értelemben legyen túl, sőt túlontúl szabályozva. De a túlbonyolítás is a logikusság rovására megy, ezért amellett, hogy ne legyenek a nyelvnek pénzérmefeldobással eldönthető elemei, törekedni kell az egyszerűségre, tehát a minél átfogóbb szabályok megalkotására, amelyek minél több konkrét esetben érvényesek, ne pedig minden esetre legyen egy külön szabály/kivétel. Ezt a szabályzat önellentmondásainak eltüntetésével lehet elérni, illetve a felesleges elemek elhagyásával.

Csak, hogy még világosabban leírjam. Mint ahogy Neumann János is mondta, az, hogy 2 meg 2 egyenlő 4-el, az nem logikus, hanem csak egyszerűen úgy állapodtunk meg, nem azért mert logikus, hanem mert ebben állapodtunk meg. Az, hogy a gólya ly-vel írandó, az nem logikusabb, mint a sima j-s változat, hanem úgy állapodtunk meg.

Maradhat minden a mostani állapotban, ha találunk egy egyszerűbb leírást arra, hogy milyen elv szerint lehet kitalálni, hogy hogyan írunk valamit, akkor logikusabbá tettük a magyar helyesírást, anélkül, hogy bármit máshogy írtunk volna, mint előtte.

Egyetértek az elsővel.

De azt nem tartom helyesnek, hogy újabban a szótárakban az á-t az a, az é-t az e hosszú alakjának tekintik.

Magyarban ezek teljesen külön hangzók. Nem mindegy, hogy alma, vagy álma, Eger, vagy éger.

Mégy szó: Maikor én tanultam, akkor ha valami növekszik, az NŐL, ha valakinek a neméről beszélek, akkor az nő.

Ma mind két esetben a nő a helyes.

#3

Bizonyos szempontból jobb lenne. Vannak kérdések, amelyekben valóban meg kell állapodni, de vannak olyan kérdések is, amelyek még képlékenyek. Pl. egyszer valaki megállapodott abban, hogy Toscana nem írható magyarosan, és ezért hibának számít, így meghonosodni is nehezebben fog. Aztán egyszer majd valaki úgy dönt, hogy meghonosodott, és onnantól a másik forma lesz a helytelen. Van néhány szó, ahol szintén elfogadott az idegen és a magyarosított alak is, a szabályzatnál több szónál kéne megengedőbbnek lennie. Pl. Abu-Dhabi, amit így leírva mindenki ismer, de a szabály szerint Abu-Dzabinak kell írni, mert az a helyes... Illetve a szabályzatnak kellene a használt nyelvhez igazodnia, és nem fordítva. Pl. én a "jó barát" kifejezést sosem láttam még különírt, csak egybeírt "jóbarát" formában, pedig a szabályzat szerint kizárólag a különírt forma a helyes. És megint azt várjuk el, hogy az emberek igazodjanak az (amúgy teljesen önkényes) szabályhoz, ahelyett, hogy a szabályt igazítanánk a gyakorlathoz.

"sak, hogy még világosabban leírjam. Mint ahogy Neumann János is mondta, az, hogy 2 meg 2 egyenlő 4-el, az nem logikus, hanem csak egyszerűen úgy állapodtunk meg, nem azért mert logikus, hanem mert ebben állapodtunk meg. Az, hogy a gólya ly-vel írandó, az nem logikusabb, mint a sima j-s változat, hanem úgy állapodtunk meg. "

Ezért lenne szerencsésebb a "logikus" helyett következetest mondani.

"De azt nem tartom helyesnek, hogy újabban a szótárakban az á-t az a, az é-t az e hosszú alakjának tekintik.

Magyarban ezek teljesen külön hangzók. Nem mindegy, hogy alma, vagy álma, Eger, vagy éger."

Örülök, hogy valaki ezt megjegyezte, ezt én sem tartom szerencsésnek. A külföldieknek egyébként az a az o-hoz hasonlít, sőt, talán nem is hallják a különbséget.

"De azt nem tartom helyesnek, hogy újabban a szótárakban az á-t az a, az é-t az e hosszú alakjának tekintik. (...)"

Én sem tartom helyesnek, valóban nem ugyanannak a hangnak a rövid és hosszú változatáról van szó, mint a többi magánhangzó esetében (i - í, o - ó, ö - ő, u - ú, ü - ű), más szájállással képezzük őket.

De ez a "jelenség" nem új, évtizedek óta így van. És nem csak szótárakban, hanem bárhol betűrendbe soroláskor nem különböztetik meg egymástól a két-két betűt.

De azért az béna érv volt, hogy alma/álma, mert örül/őrül, som/sóm, fúrat/furat stb.

Másrészt biztos van azért valami alapja annak, hogy az a-át, e-é-t pároknak tekintik: pl. toldalékoláskor jól látszik, hogy van valami közük egymáshoz (apa, apám), bár lehet, hogy ez másfajta kapcsolat, mint a hosszú-rövid párok, ezt rátok bízom. (Csak annyit kérek, hogy a végén nehogy még több nyelvtani fogalom és még több szabály legyen, mert azt ugye nagyonnemszeretjük... ;-)