Beszédben az az névelő hozzátapad a rákövetkező szóhoz, vagy csak én gondolom/érzem így?

Beszédben mindent folyamaatosan mondunk, csak csak vesszőnél, gondolatjelnél, vagy mondat végén tartunk szünetet, de akkor se mindig.

A félreértésed abból adódott, hogy két névelőnk van: "a" és "az", és emellett vannak olyan szavak, amik "z"-vel kezdődnek.

A névelő után szünett tartani viszont elég komoly kiejtésbeli hiba.

A bemondók beszélnek helyesen.

A névelő soha nem hasonul a szóhoz, és nem is része annak.

A nyelvtani szabály szerint, ha egy szó magánhangzóval kezdődik, az előtte levő névelő AZ. Ha mássalhangzóval kezdődik, akkor A.

Ezt a beszédben is érzékeltetni kell, másodpercnyi szünet tartásával.

Csak ma nagyon kevesen beszélnek helyesen magyarul.

A 4. válaszolóval értek egyet, annyi különbséggel, hogy a szünet mindössze töredéke a másodpercnek.

A többiek figyelmét pedig szeretném felhívni arra, hogy a kérdésben NEM arról van szó, hogy a folyamatos beszédben a szavak szinte "összeolvadnak". (De a szavakat mégis el tudjuk különíteni egymástól ezekkel a század- vagy ezredmásodpercnyi szünetekkel.)

Hanem arról, hogy az "az" névelő z-je az utána következő szóhoz tapad. Tehát amikor VAN szünet a beszédben két szó között, csak nem jó helyen, pl. A zutcán a zemberek a zújságosnál megveszik a zolvasnivalót. Ez pedig iszonyatosan csúnyán hangzik.

Berta szerintem meg épp te tévedsz a kérdést illetően: nem arról az erőltetett dologról van szó, hogy "a zemberek" stb., hanem egy normális beszédről. Látom a példáit (a zautó, a zeső, a zablak), de azzal szerintem nem egy pregnáns szünetet akart jelezni, hanem csupán azt érzékeltetni, hogy tényleg kicsit odatapad. Már legalábbis, ha "folyamatosan" mondunk egy szöveget. A legjobb volna videókat linkelni (mondjuk amikor színészek verset mondanak stb.), és ott nézni, hogy mikor hol a szünet, de most erre nincs időm. Természetesen amikor lassan beszél valaki, akkor "jó helyen" van a szünet, de ha lendületesen, "egy levegővel" mondasz el egy-egy mondatot, akkor szerintem nálad is összetapadnak. A te példamondatodat is tudom mondani egy normál tempóban, amikor szerintem egészségesen hozzátapad, és tudom mondani olyan "elgondolkozós" vagy "lassan magyarázós" stílusban, amikor persze erőltetett (és valóban "iszonyatosan csúnya") volna az általad jelölt szünetekkel mondani.

Ha vannak benne szünetek, akkor tényleg a "z" után van, de szerintem normális esetben nincsenek mindenhol szünetek, az "az" névelő után pl. tipikusan nincs.

(Biztos lehetne erről szakszerűen is értekezni, de szerencsére ez nem fenyeget minket :-), úgyhogy továbbra sem fogom tudni igazán jól megfogalmazni, hogy mi a különbség aközött, amikor egy normál tempóban tkp. csak a hanglejtésről beszélünk, szünetről nem, és aközött, amikor lassan, tagoltan mondunk valamit, és tényleg szünetkékkel bővül a szöveg.)

Egyébként ez nem csak a névelőkkel van így, hanem mindig, hanem szerintem minden olyan esetben, ahol két szó határán msh és mgh találkozik: ezekben az esetekben, úgy érzem, csak akkor tart "jó helyen" szünetet az ember, ha lassan, tagoltan beszél. Normális, köznapi tempóban ugyanúgy "átkéredzkednek" a mássalhangzók a magánhangzók elé.

(A sok "szerintem" nem a véletlen műve. :-)

Na, kövezzetek meg.

Erzesem szerint - de nem biztos, hogy igy van, tekintsuk hangos agyalasnak - arrol van szo, hogy valamilyen biologiai es/vagy nyelvi okbol szeretunk szotagokban gondolkodni, vagyis olyan egysegekben, amik massalhangzoval kezdodnek, es egyetlen maganhangzo van bennuk. (Tudom, hogy vannak egy maganhangzos szotagok is.) Tehat a szavak sokszor sokkal jobban szeretnek szotagszeruen csoportosulni, mint akar ertelem szerint, gondolok itt peldaul a villanyirogepre, amit sokkal jobban szeretunk villa-nyiro-gepnek hallani, mint villany-iro-gepnek. Vagy a totagas (kezenallas), ami ugye tot-agas, de makacsul to-tagasnak hallatszik.

Szerintem a nevelonel is ez a helyzet, az elo beszed dallama szeretne massalhangzoval kezdodo csoportokba tomorulni, es a Z odatapad a kovetkezo szohoz. Fokozattabban ez a jelenseg, ha az elso hang rovid, tehat sokkal jobban halljuk azt, hogy a-zemberek, mint azt, hogy a-zorak.

Amugy szerintem nem veletlen, hogy a kinai betuk, amik ugye szotagokat jelolnek, tulnyomoreszt massalhnagzo-szeru hanggal kezdodnek (mint Csi, Su, Jin, stb.), gyanitom, hogy valami osi alapvonasrol lehet szo. Kivancsi vagyok, mas nyelvekben mennyire ervenyesul.

A magyarban a narancs n-nel kezdődik, az angolban o-val (orange). Az n-es kezdet az eredeti. A norange -> an orange.

Magyarban hasonló történt a patika szóval. Tehát a névelő tényleg tapad a névelt szóhoz.