Miért úgy írjuk hogy fia, nem fija?

A szótő a fiú, aminek egyes szám 3. személy birtokos esete a fiúja. A fia pedig a fi 3. személyű birtokos alakja lenne. A fi a fiú rövidített alakja, magánhangzóra végződő szavaknál meg mindig ott van a j. Tehát itt miért nem fija? A j ahogy tudom az ún. hiátus miatt lett beillesztve, egyes szavaknál ahol két magánhangzó áll egymás mellett, keletkezik egy j hang (hijátus, szija, mijé, mi jaz, teja stb.). Ezt nem tudom hogy írásban miért csak a birtokos alakoknál jelöljük, persze úgy kell írni hogy szia, mié, mi az, tea.

A lényeg lehet hogy abban a bizonyos a-ban van. Pl. miért fiam, nem fim? Vagy lehet úgy is?

Fim fid fija fink fitok fijuk. A helyesírás-ellenőrző az elsőt, másodikat és a negyediket nem húzza alá.

Vannak összetett szavak is a fival: királyfi, atyafi, hazafi (meg lehet hogy a férfi is innen keletkezett). Királyfi birtokos alakja: királyfim, királyfid, királyfija (bár nem húzza alá a királyfia alakot se!), királyfink, királyfitok, királyfijuk (itt aláhúzza a királyfiuk alakot!).

Ugyanakkor ezeknek a példáknak a többes számú alakjaik is kérdésesek: királyfik vagy királyfiak? Itt is az a bizonyos a a vitatott, itt nem gondolom hogy köze lenne a hasonlók-hasonlóak példához.

És a férfi többes számú alakja lehet férfik is, vagy csak férfiak? Nem húzza alá, s nem ritkán hallottam már a férfik alakot is.

S még itt sincs vége, még van egy vitatottság, az pedig hogy a fi milyen hangrendű? Az i általában magas, de nem mindig: pl. ittam, sírás, íjat, bírok. Én eddig a mélyt használtam, de lehet hogy magas lenne? A fival, fihoz alakot aláhúzza, a fitól fije finál alakokat pedig nem. A férfinál/férfinél "kettőség" is valószínűleg innen ered. Bár lehet hogy nem kell ezt a helyesírás-ellenőrzőt olyan nagyon komolyan venni. Ebbe teljesen belezavarodni. :D