Hogyan teszünk különbséget a határozószó és igekötő között?

Ez eléggé ingadozó dolog, van, amikor mindkettő jó lehet.

Az állandó dilemmáról itt is olvashatsz sok választ:

[link]

(folytatás a "Régebbi bejegyzések"-re kattintva)

A fenti találati listából néhány link:

Általános okosság, bár keveset segít a konkrét esetekben:

[link]

"Az igekötők határozószókból származnak, keletkezési módjuk: szófajváltás. A folyamat most is zajlik. Egyes igekötők határozószóként és névutóként is használatosak: együttműködik – valakivel együtt – együtt sétálnak. (Vö. MGramm. 266-267.)"

Konkrét problémákra néhány példa:

[link]

"az ide határozószó és igekötő között lehetséges átmenet"

[link]

"A „tovább” igekötőként, illetve határozószóként való használata okoz némi fejtörést, mert nem mindig egyértelmű, hogy időbeli vagy térbeli értelmet hordoz. Ha a térbeli értelem érvényesül, akkor egybeírjuk, tehát igekötő, ha az időbeli, akkor külön, tehát határozószó."

[link]

"A „mellé()áll” esetében igekötőként és határozószóként is értelmezhető."

Jelentésmódosulás is befigyelhet:

[link]

"A neki határozószói értelemben (jelentése: őneki) külön írandó, pl. neki írta, nekem adta. Igekötőként (módosult jelentében) egybeírandó: nekiáll, nekilát."

stb. stb.

------

Az említett példáidban viszont egyértelmű:

Ha VALAMIT ALÁHÚZOL, akkor nem a szöveget húzod, hanem egy vonalaT húzol (a SZÖVEG) ALÁ.

(itt igekötő, talán mondhatjuk, hogy jelentésmódosulás, illetve a funkciója változott)

Ha a SZÖVEG ALÁ HÚZOL valamit, akkor a vonalat húzod, nem a szöveget. (itt névutó)

Ha VALAMI FÖLÉ HÚZOD az egeret, akkor az szintén az utóbbi eset. (itt is névutó)

Ha az utóbbi kettőhöz hasonlít a szerkezet [tehát gondolatban oda lehetne ragasztani a "névutó" elé, hogy én/te/ő/.../e(z)/a(z)], akkor határozószó:

(az)alá húzza a vonalat, (a)fölé húzod az egeret, (én)rám bízta magát.

Ha viszont értelmileg az igéhez tapad, és együtt vonatkoznak a tárgyra, akkor igekötő:

aláhúz vmit, belerúg vmibe, nekimegy vminek, rászáll vmire.

Na de most csaltam ám, mert olyan példákat választottam, ami ránézésre is egyértelmű (talán).

Sajnos az esetek többségében(?) viszont zavarba jön az ember.

Az egyik dolog, hogy ha a névutó nem E/3-ban van, akkor könnyű, mert nem tud igekötő lenni: belém, alád, ránk, felétek, értük... – ezek mindenképpen különírandóak az őket követő igéktől.

Ha azonban csupaszon, E/3-ban van, akkor már gond lehet.

- Rád kiáltottam.

ez tuti, de E/3-ban már kétféle lehet:

- Mit csináltál vele?

- Rákiáltottam.

de:

- Rám kiáltottál, vagy őrá?

- Rá kiáltottam.

Ha ott van a vonzat (jól mondom? nem biztos, hogy így hívják...), akkor biztos, hogy igekötő:

- Rákiáltottam Péterre.

de persze ne hagyd magad becsapni, lehet, hogy ott van valahol, és mégsem az:

- Kire kiáltottál rá? Rám vagy Péterre?

- Rá kiáltottam, Péterre.

És még lehetne cifrázni hosszan.......

Ráadásul ezek viszonylag tömör mondatok voltak, de hosszabb, összetettebb mondatban, bonyolultabb szövegkörnyezettel még problémásabb tud lenni.

De a folytatást már másra bízom. :-)

(mindenestre a fenti linkek alapján elég szerteágazóan lehet tobzódni a témában... :-)

Persze ha van konkrét kérdés, akkor megpróbálok én is válaszolni.