A következő kifejezésekben nagy vagy kis betű a föld?

A feltételezés, amit a #11 válaszban olvashatok helytelen és kétszeresen önellentmondásos.

Én pontosan nem tudom, hogy helyesírásilag miként lehet értelmezni a nagybetűs szavakat. Itt olyan példát mutattak, amit eddig is rosszul használtam, és most végre volt, aki kedvesen és értelmesen ki tudott javítani. Volt, aki az általános iskolás nyelvtantanáromnak a minősíthetetlen színvonalával válaszolt. Volt, aki szintén helytelenül használta eddig. Magyarázat közben valaki csupa nagybetűs kiemelést használt, és úgy tűnt ő is jobban ismeri a helyesírást, mint én. Ezért érdekelt, hogy lehet-e helyes kiemelésnél a kezdő kapitális, és a kapitális írásmód. Eddig az jött le, hogy a kapitális szabályos, a kezdő kapitális nem.

#11: Itt egy olyan megjegyzést használ a kommentező, ami a valósággal ellentétes, vélhetően saját tapasztalatiból kialakult belső képéből fakadó tudatállapotot próbál másra kivetíteni. Ez persze azért érdekes, mert keveredik a megszokott, a helyes (avagy szabályos) használat érve.

Ez egy olyan ellentéthalmazhoz vezet, amit mosolyogva fogadok. Egyrészről az én megszokott írásomat helyesírásilag kiigazítókat védi és támadja egyszerre az érveivel, miszerint a megszokottnak nem kell helyesnek lennie. Másrészről a kötekedése a kötekedés ellen lép fel.

Hogy itt ne folytatódjon a másik felesleges fikázása, és valódi választ kaphassak, aki ebben a témában tud nekem segíteni, kérem, az alábbi linken található kérdésre válaszoljon:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__520360..

BTW: az ilyen hozzáállás megvolt a nyelvtan tanárjaimban is, ezért sem szerettem a helyesírást. Az eredmény magáért beszél.

Nekem is úgy tűnik, hogy te vagy az, aki kötekszik, de ha az "Értem, tehát..." kezdetű kérdésed netán minden él nélkül, komolyan értendő, akkor (itt is) jelzem, hogy ez a kiemelősdi nem helyesírási kérdés.

De egyébként nem értem, hogy mit jelent ez: "...kiemeléssel jelezni azt, hogy föld." Hogy lehet jelezni azt, hogy "föld"?... Mit kell ezen kiemelni? A föld szó maga jelenti a földet. Ezt szeretnéd "nyomatékosítani"?...

[Még mindig kétlem, hogy komoly volt a kérdés, de ha mégis, akkor folytatom:]

Nyelvünkben a szórend is sokat segít, jelezni lehet vele, hogy mire helyezed a hangsúlyt.

A "Nincs ilyen ember a földön." mondatban a "földön" a legkevésbé hangsúlyos.

Írok néhány példát a te mondatod alapján, hátha érthetőbb leszek: (vagy ha nem én, akkor a másikunk :-)

"Bár sokan mondják, hogy Lucky Luke gyorsabb az árnyékánál, én továbbra is szilárdan hiszem:

NINCS ilyen ember a földön."

vagy:

"...hiszem: ILYEN ember nincs a földön."

"Saját szememmel is láttam, ahogy Superman átrepült a város fölött, így nem kételkedhetek benne, hogy létezik, de ilyen EMBER nincs a földön – ő valami más."

Egyefene, akkor kiemelem a "földön"-t is:

"Biztosan ismeritek a kis herceg történetét, aki a B-612-es kisbolygón él. Kár, hogy a FÖLDÖN nincs ilyen ember."

(Mindegyik kiemelésre igaz, hogy normál esetben inkább dőlt betűt használnék, esetleg aláhúzást stb. – Szitutól is függ: nyomtatásban általában aláhúzást nem használnak, ha kézzel írok, akkor – bevallom – nem tudok dőlt betűvel írni, inkább aláhúzom; a GYK-n pedig lehet pl. csupa naggyal írni, mert a másik kettő nem játszik.)

Ja, és az utolsó példámban már inkább naggyal volna a Föld (különös tekintettel arra, hogy az eredeti műben is számtalanszor szerepel a "Föld", és (majdnem) minden esetben naggyal, hiszen a szereplők lakhelyéül szolgáló _bolygókról_* van szó).

* Na tessék, még egy lehetőség a kiemelésre.

Tkp. ilyesmi a lényeg – ökölszabálynak akár jó is lehet –, de persze nem teljesen igaz... (Bocs, nem direkt bonyolítom :-) – sajnos ez pont ilyen téma...)

Létezik ugyanis az ún. "stilisztikai alapú nagybetűsítés", ez éppen a nagy kezdőbetűs írásról szól, amely "erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt".

Talán a legegyszerűbb, ha bemásolom az idevonatkozó részeket, aztán találja ki mindenki, hogy milyen esetekben fér bele a Föld, Világ stb. ... :-)

________

AkH:

A kis kezdőbetűk

144. Közszavainkat általában kisbetűvel kezdjük: szeret, virágzik; elnök, ország, párt; drága, fenséges; három, kevés; ami, bármennyi; itt, most; ejha, nahát, ugye, és, jóllehet; stb.

Erős érzelmi töltésük ellenére általában kisbetűvel írjuk a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat is: béke, szabadság, felszabadulás, haza, élet, tavasz, édesanya, család stb. (De vö. 149., 150.)

145. [ünnepek, a nevezetes napok, történelmi események stb. ... – nem releváns]

146. [rendezvények, rendezvénysorozatok stb. ... – nem releváns]

147. [népek, népelemek, népcsoportok stb. ... – nem releváns]

A nagy kezdőbetűk

148. [a mondat eleji nagy kezdőbetűkről szól – nem releváns]

"Az általános szabályoktól – stilisztikai okokból – csak a szépírók szoktak olykor eltérni."

149. [a levelek megszólításában, illetve szövegében alkalmazható, tisztelet kifejezését szolgáló nagybetűsítésről szól – nem releváns]

150. Közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői művekben – lehet a megszemélyesítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság, / Engesztelés és nagy Ítélet; stb. (Vö. 144.)

________

OH. 144-145. oldal:

Stilisztikai alapú nagybetűsítés

A nem mondatkezdő pozícióban lévő közszavak nagybetűs kezdése fontos stilisztikai értéket kaphat. Ezzel elsősorban a szépirodalom, azon belül is a költészet él. A nagy kezdőbetű lehet a különféle szóképek, például megszemélyesítés vagy metafora, szimbólum stb. kiemelésének eszköze. Erősítheti a szóhangulatot, lehet figyelemfelkeltő szerepe, kifejezhet valamiféle érzelmi viszonyulást is, de akár egyszerre is szolgálhatja mindezeket a célokat. Például: Szerelem, Végzet, Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság; Engesztelés és nagy Ítélet. Keresztury Dezső Éber éj című versében, amelyben mindössze két mondatkezdő nagybetű van, a vers két nagy egységét szétválasztva, a következő, nem mondatkezdő pozícióban lévő közszavak szerepelnek nagy kezdőbetűvel: Mindenség, Teremtés, Éden, Óskert, Vezérek, Ég, Lét.

A költészetben formai megoldás lehet az is, hogy egy-egy vers minden egyes sora nagy kezdőbetűvel kezdődik a mondat-, illetve megnyilatkozáshatároktól függetlenül:

Vak ügetését hallani

Eltévedt, hajdani lovasnak,

Volt erdők és ó-nádasok

Láncolt lelkei riadoznak.

(Ady Endre: Az eltévedt lovas)

Más nyelvhasználati színterek szövegtípusai a nagy kezdőbetű stiláris lehetőségeivel kevésbé élnek, leszámítva a reklámokat és a hirdetéseket. A kiemelésnek, a figyelemfelhívásnak a nyomtatásban például többféle tipográfiai megoldása is lehetséges, nem csak a nagybetűsítés. Ilyen többek között a dőlt vagy félkövér betűvel való szedés, de léteznek más lehetőségek is (különféle alakú vagy színes betűk stb.).

[Aztán folytatja "A kis- és nagybetűk írásgyakorlatának sajátos szabályai" c. alfejezettel, de az már végképp nem a kiemelésről, hangsúlyozásról szól, hanem az idézésről, rövidítésekről, reklámokról stb.]