Kell-e a mondat végére kérdőjel: Látod, a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám?

Ebben a formában nem kell kérdőjel, sőt nyelvtanilag hibás a végét kérdőjellel zárni és a mondat szerkezete a "Látod" kezdéssel felkiáltó módban zárul, tehát felkiáltó jel szükséges. Amennyiben a közlés csupán egy kijelentés érzelmi töltet nélkül elegendő ponttal zárni. Ha valóban kérdésnek szánod a mondatot, akkor például az alábbi lehetőséged van:

Látod-e, hogy a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám? Az " e hogy" a kulcs a kérdésre, de akár együtt is használhatod a felkiáltójellel: Látod-e, hogy a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám?!

> Ebben a formában nem kell kérdőjel,

OK.

> sőt nyelvtanilag hibás a végét kérdőjellel zárni és a mondat

> szerkezete a "Látod" kezdéssel felkiáltó módban zárul, tehát

> felkiáltó jel szükséges.

Ez nem teljesen világos: a főmondat, vagyis a "Látod" ugyanúgy

kérdőmondat, függetlenül attól, hogy ott van-e az az "-e hogy",

tehát érthető a kérdező kérdése, hogy nem kell-e kérdőjel a teljes mondat végére. – Vö. AkH.242.

A megfejtés az említett szabálypont kiegészítésében van:

"A mellékmondatnak megfelelő írásjellel is zárható az olyan

mondatszerkezet, amelynek (akár el is hagyható) főmondata csupán

mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem

fölkeltésére szolgál: Kérdem, olyan nagy hibát követtem el?

Javasolom, ne üsse bele az orrát! Stb."

Na itt pontosan erről van szó, ezért elhagyható a főmondat

kérdőjele, sőt itt jobb is, ha elhagyjuk, hiszen – ahogy írod –

inkább egy felkiáltásszerű mellékmondat van, amelyhez

felkiáltójel dukál, vagy:

> Amennyiben a közlés csupán egy kijelentés érzelmi töltet

> nélkül, elegendő ponttal zárni.

(Annyival kiegészíteném az idézett szabályt, hogy az is segíthet,

hogy ilyenkor a főmondat végén a vessző kettősponttal is

helyettesíthető – bár lehet, hogy ez nem segít annak, aki amúgy

sem tudja eldönteni, hogy elhagyható-e... :-)

----

> Ha valóban kérdésnek szánod a mondatot, akkor például az

> alábbi lehetőséged van: Látod-e, hogy a sors még ekkor sem

> volt kegyelmes hozzám? Az "-e hogy" a kulcs a kérdésre,

Az az "-e" nekem nem hiányzik onnan, elegendő a "hogy" is, meg a

végére a kérdőjel, így már teljesen világos a kérdőmondat, az

"-e" már fölösleges (bár nem hiba, szövegkörnyezettől,

szituációtól függ).

> de akár együtt is használhatod a felkiáltójellel: Látod-e,

> hogy a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám?!

Hááát... Igaz, akár együtt is használhatod, de félreértés ne essék: NEM azért, mert egyszerűen együtt van egy kérdő és egy felkiáltó mondat! "Ki nem állhatom", amikor valaki ilyen esetben – vagyis amikor egy kérdő mondat és egy felkiáltó/felszólító mondat valahogyan összekapcsolódik (mint a szóban forgó mondatban is) – indokolatlanul mindkét írásjelet odateszi. A "!?" mást/többet jelent: az egy erős érzelmi többletet jelöl, általában megrökönyödött, felháborodott, de mindenképpen valami indulatos kérdést. Amikor nem indulatos kérdés – vagy nem is kérdés –, akkor általában hiba.

A példád:

"Látod-e, hogy a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám?!"

Ez ugyan kérdés, de szerintem alapvetően nem indulatos, legalábbis, nem feltétlenül. Persze szituációtól függ: ha egy indulatos kirohanás része, akkor akár még az is lehet.

Vö.:

„Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek

halmozásával érzékeltethetjük: Hogy képzeled ezt?!” (AkH)

További példák az OH-ból:

„Most tárgyi bizonyítékot hozok, hogy tévedés volt az egész, és

te erre elküldesz, mint egy taknyos gyereket?!”

„- Szervusz - mondtam neki -, egy kicsit lefogytál.

- Szóval azt akarod mondani, hogy tönkrementem?!”

„A legutóbbi meccsen végig jól játszottam, s te most kihagysz

a csapatból?! * Fel kell derítenem a terepet. Mégis, mire

számíthatok. Mire?! Mire?! Elment az

eszem! Hogy képzelem ezt az egészet?! (Mándy Iván).”

Sőt, azt mondja:

„Ritkán, de a kérdő formájú felkiáltó mondatok végén is állhat

halmozott írásjel az erős érzelmi-indulati jelleg érzékeltetésére. Ha kettős írásjel, kérdő- és felkiáltójel zárja a mondatot, a felkiáltójel halmozódik: - Az én fiam vegyész?!!! - kérdezte olyan tragikai hangsúllyal, mintha olyasmit kérdezett volna, hogy az »én fiam méregkeverő?« (Kolozsvári Grandpierre Emil).”

„Nem szégyelled magad?!”

„Előfordul kettős írásjel használata akkor, ha a módosító értékű tagmondat hátul áll: Őrületes fájdalmaim vannak, tudod?!”

Írok egypár rossz példát is, hátha így még érthetőbb, hogy mi nem tetszik:

[viszonylag egy kaptafára mennek, bocs]

*„Tájékoztatunk, hogy elkészült az új weboldal. Kérlek, majd kéne teszteljétek, hogy működik-e?!

*„Csak annyit kért, nézzük meg mi is, hogy mit szólunk hozzá?!”

*„Nézzétek meg, hogy jó-e így, vagy valami fontosat kihagytam, esetleg máshogy kéne?!”

*„Kérlek, küldd el, ami meg kéne csinálni, és megnézzük, meg tudjuk-e?!”

és:

*„Látod, a sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám?!”

Ezekben a példákban tehát nem indulatos kérdés van, hanem kérdő főmondat és felszólító mellékmondat, illetve az utolsóban van/lehet indulat, de nem a kérdésben, hanem a felkiáltásban.

Ha mindkét írásjelet szeretnénk beletenni, akkor már inkább így:

„Látod? A sors még ekkor sem volt kegyelmes hozzám!”