Megszólításban anyu, apu kis vagy nagybetű?

A megszólítás minden lényegi eleme nagybetűs (nem lényegi az olyan kötőszó, mint "és", "illetve", stb.)

Példák:

Tisztelt Termelési és Beszerzési Igazgató Úr!

Kedves Apu és Anyu!

Kedves Ismeretlen Válaszoló!

Álljunk meg egy szóra!

Ez a szabály inkább csak a hivatalos levelekkel ilyen szigorú, a magánlevelekkel megengedőbb:

"149. Levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (de a mellékneveket, kötőszókat már nem): Drága Ilonka Néni! Osztályvezető Kartárs! Tisztelt Kovács Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram! Stb.

Magánlevelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is: Kedves barátom! Tisztelt Nagy úr! Édes jó anyám és apám!"

Ettől persze a magánlevelezésben is alkalmazható nagybetűsítés, de ott már tényleg csak egy lehetőség.

Az OH már a hivatalos megszólítást illetően is tovább "engedékenyebbíti" a megfogalmazást:

"Mindezeket a szabályokat az írásgyakorlat alakította ki, korántsem előíró, inkább leíró jellegűek. A nagybetűsítés ezekben az esetekben valamiféle tisztelet, nagyrabecsülés érzékeltetésére szolgál. Ha valaki levélbeli megszólításban nem él ezekkel a nagybetűs formákkal, az természetesen nem számít nyelvi értelemben vett hibának. Formális levelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagjain kívül akár minden szót lehet kisbetűsen kezdeni: Kedves barátom! * Tisztelt Nagy úr! * Édes jó anyám és apám!"

(OH 144.)

Egyébiránt vegyük észre, hogy – a kötőszók mellett – a melléknevek is említve vannak a kisbetűvel írandó kivételek között, ami további morfondírozásra adhat okot mind a "Tisztelt Termelési és Beszerzési Igazgató Úr!", mind a "Kedves Ismeretlen Válaszoló!" ügyében...

------------

Ja, és amit még szerettem volna mondani:

Szerintem a kérdés alapvetően nem a levél elején lévő megszólításról szól, hanem mindenféle megszólításról, akár a szöveg kellős közepén (de ebben könnyen tévedhetek).

Másrészt ha a megszólításban, illetve a levélben a nevek, névmások stb. nagybetűsítése nem nyelvtani kérdés, akkor az anyu/Anyu írásmódja meg pláne nem...

Én azt javaslom (de nem "hivatalos" helyesírási tanácsként, hanem csak "barátilag" :-), hogy ha kvázi névként szerepel a rokon elnevezése, akkor legyen nagybetűs (pl. "nekem mindig azt mondta Apu, ...", "Kérek Anyától valamit...", "Hagyjál békén, Nagyi!", stb.), ha pedig valaki olyannal kommunikálsz, aki nem áll hozzád annyira közel, mint a családod, barátaid, és nekik írsz róluk mint rokonodról, akkor lehet kicsi, pl.: "Tegnap voltam apukámmal a boltban.", "Nálunk mindig segít valamelyik nagyi.", "Az anyámmal mindig nagyon jól el tudunk beszélgetni."

Bár ez utóbbi, kisbetűs esetben gyakran inkább olyan hűvösebb formát szoktak választani, hogy "az édesapám", "a nagyszülők" stb.

Szóval.

Ismeretlen megszólításban még véletlenül sem nagybetű.

Ctrl+C , Ctrl+V helyesírási szótárból: szerintem, aki ilyet megkérdez, nem fogja érteni.

Tehát: megszólításokban a köznévi szavakat is írhatjuk nagybetűvel. Tehát apu, anyu lehet nagy, úgy is illik. DE CSAK KÖZNÉV LEHET NAGYBETŰŰŰŰŰŰ (meg term. a tulajdonnevek)! (Értsd: melléknév, számnév, ige, stb. még véletlenül sem!)

Ctrl-C, Ctrl-V:

Lehet, hogy calaki szerint nem, de adjuk meg az esélyt (ad absurdum tiszteletet?), hogy mégis megérti, és ha valamelyik részét nem, akkor alkalmasint rá fog kérdezni.

Az "ismeretlen" pedig véletlenül ne legyen nagybetű, de direkt lehet: pl. lehet "Kedves Ismeretlen Válaszoló!", ha az "Ismeretlen Válaszoló"-t mint kvázi tulajdonnevet (tulajdonnévi jellegű szókapcsolatot?) alkalmazom a megszólítottra; hasonlóan pl.: Tisztelt Nyájas Olvasó! Kedves Szőke Herceg!

(Éppen ezért nem javítottam.)

Vagy ha nem ebben az összetételben használjuk, hanem önmagában, főnévi értelemben, akkor szintén lehet nagybetűs: Kedves Ismeretlen!, Tisztelt Kérdező! Hiszen ilyenkor ez a szó főnévként jelöli a megszólítottat.