Írnátok nekem olyan példa mondatokat, illetve szövegeket, amelyekben van hármaspont?

Ha nem tudod / nem akarod / félsz használni, akkor ne használd.

(Vagy valaki kötelez / valami késztet/kényszerít rá?)

Egyes szavakra ugyanez állhat: ha valaki nem tud / nem mer használni bizonyos szavakat, mert nem tudja pontosan mit jelentenek, vagy hogyan kell őket használni (pl. alkalmasint, végett, kompetencia stb.), akkor ne használja, nem kötelező.

Mindkettőre igaz, hogy sokkal jobb, ha nem használod, mint ha hibásan teszed.

Egyrészt hivatalosan:

AkH.

"264. Három pontot teszünk a gondolat befejezetlenségének jeléül:

»De tart a harc... a kard s az ágyú / Helyett most eszmék küzdenek. Meggondolni háborítlan, / Ami immár közelebb van...« stb.

Három pontot használunk akkor is, ha valamely szövegből kihagyunk egy részt:

»...s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk... Respublika, szabadság gyermeke / ...Köszöntelek a távolból előre!« Stb."

Másrészt:

Mit is írjak neked példának?...

Mi lenne, ha küldenél olyat, amit te olvastál?...

Tulajdonképpen nagy hibát nem lehet elkövetni önmagában a hármasponttal, csak... Csak arra figyelj, hogy ne legyen túl sok, ne legyen minden mondat végén, mert az gáz... És eléggé idegesítő is tud lenni...

Szerintem ha te olvasol az interneten bármilyen irományokat, ad absurdum, néha egy-két könyvet is, vagy képregyént stb., akkor azért szoktál hármasponttal találkozni, nem?... Ahhoz képest már nem fog nagy meglepetés érni, ha itt öten írnak neked 2-2 példát...

Harmadrészt idézek egy klasszikust, ennél jobb ötletem nincsen:

"ELSŐ FEJEZET

1

- Uram! A késemért jöttem!

- Hol hagyta?

- Valami matrózban.

- Milyen kés volt?

- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?

- Kagyló.

- Hány részből?

- Egy darabból készült.

- Akkor nincs baj. Megvan a kés!

- Hol?

- A hátamban.

- Köszönöm...

- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagyló­ritkaság.

- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...

- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.

- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.

- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.

- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.

- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!

- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!

- Hm... nehéz ügy...

- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.

- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...

- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.

- Akkor rendben van.

- Forduljon... meg... hopp!... Így...

- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!

- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.

- Benne van?

- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!

- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!

- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...

- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?

- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.

- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.

- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.

- Az volt az első fűtő!

- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?

- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!

- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.

- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.

- Hát ki tette?

- Én.

- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.

- Várjon!

- Nincs időm. Sietek!

- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.

- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.

- Ajánlom magamat...

- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...

- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.

- Rendben van.

- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!"

(Rejtő Jenő – Piszkos Fred, a kapitány)

> 1-2. Éppen arról van szó, hogy nem érzem a

> „befejezetlenséget”, illetve a sejtetést a mondanivalómban.

Szuper. Akkor nem kell használni. Komolyan. Semmi baj nem lesz, ha nem használod, nem fog csorbát szenvedni a mondanivalód, nem fog senki rosszat gondolni rólad, semmi veszélye nincs. :-)

> Nem tudom eldönteni, hogy mikor használandó a három pont.

ld. fent.

> A különböző netes fórumokon ez igen nagy hátrány, mert ott

> általában hamar kell (vagy legalábbis illik) válaszolni. Nincs

> idő naphosszat azon merengeni, hogy a megjegyzésben mikor kell

> például hatásszünetet jelezni.

Nem kell. A vesszőt, pontot, ékezeteket, kötőszavakat (és még sok egyebet) "kell" használni, de a három pont nem ilyen, az teljesen szabadon választott, "opcionális" eszköz.

Van, aki rímekben szeret írni, van, aki hosszú körmondatokban, van, aki rövid tőmondatokban, van, aki szereti idegen szavakkal teletűzdelni a mondani valóját – sőt olyan is van, aki gyakran használ gondolatjelet a mondat második felének az elválasztására, ha épp úgy kívánja a gondolatmenet.

És olyan is van, aki szeret három pontot használni (vannak, akik "túlzásba" is viszik), és van, aki egyáltalán nem használ olyat, mert nem érez rá késztetést, nem akar sem sejtetést jelezni vele, sem befejezetlenséget nem szeretne jelölni. Tökre rendben van ez is.

No, részemről nem erősködöm tovább. Ha mindenképpen szeretnél tovább őrlődni, akkor ennek nem állok útjába – bár irigyellek, hogy ez a legnagyobb problémád... ;-)

(Na jó, bizonyára nem a legnagyobb, de kívánom, hogy az legyen... :-)