Egybe vagy külön írjuk?

Természetesen egybe kell írni, tárgyas szóösszetétel.

Kavicsot gyűjtő --> kavicsgyűjtő

(Egyébként az egybeír/különír szavakat is egybe kell írni.)

Van ezekre valamilyen szabály??

Ne lepődj meg nagyon: [link]

Idézetek a kolléga által megadott írásból:

Egybeírjuk […] az összetett szavakat. Ezek többféleképpen keletkezhetnek. – Az egyik gyakori ok az, hogy két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege. Ezt érzékeltetjük az alkotóelemek egybeírásával. Például a víziló vízi állat ugyan, de nem ló; a tízórai-t nemcsak tíz órakor fogyaszthatjuk el; a tűzrőlpattant menyecske vagy leány nem a tűzről pattant. A szóbeszéd is más, mint a szó és beszéd: ’alaptalan híresztelés’-t jelent. Ha egy raggal jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. kéményt seprő, félig kész, a nap sugara stb.) rag nélkül állnak együtt, szintén egybeírt összetett szót alkotnak: kéményseprő, félkész, napsugár stb. – A meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk; ezért például a jókedv, egyhavi, márványtábla, vízbefúlás stb. szót is összetételnek tekintjük.

A jelentésváltozás miatt egybeírt összetétel alkotó tagjai természetesen alkalmi kapcsolatban is kerülhetnek egymás mellé. Ilyen előfordulásukban külön kell írnunk őket. A kétféle írásmód jól szemlélteti a kétféle alakulat közötti jelentéskülönbséget: gyors írás (= sebes írás), de: gyorsírás (= sztenográfia); (veszélyt) jelző lámpa, de: jelzőlámpa (pl. a közlekedésben); sok szög (= számos szög), de: sokszög (a mértanban); az élen járó (csapat), de: élenjáró (= irányító szerepű); stb.

104. Az alárendelő összetételek első tagja a másodikkal olyan kapcsolatban van, amely kisebb vagy nagyobb alakítással mondatrészi viszonyú szókapcsolattal is kifejezhető, tehát az utótaggal az előtagra kérdezhetünk. – Így például: szavahihető: mi hihető? – a szava hihető (az előtag az utótagnak alanya); drágakő: milyen kő? – drága kő (az előtag az utótagnak minőségjelzője); háromszög: hány szög? – három szög (az előtag az utótagnak mennyiségjelzője); favágó: mit vágó? – fát vágó (az előtag az utótagnak tárgya); életképes: mire képes? – életre képes (az előtag az utótagnak határozója); hegygerinc: minek a gerince? – a hegynek a gerince (az előtag az utótagnak birtokos jelzője).