Szerintetek, hogy magyarázzam el a 3. -os öcsémnek, hogy a b az mássalhangzó az "ő" meg a többi az meg magán hangzó? Itt erősködik, hogy ők így tanulták, közben pedig anyával ketten mondjuk neki, hogy ez nem így van.

Doktorrossz válaszát pontosítanám annyiban, hogy ne a mostani, hanem az 1. osztályos olvasókönyvet vegyétek elő. Az iskolák többségében az Apáczai Kiadó könyveit használják; azokban pedig a betűtanulás időszakában az ún. "hívóképeken" pirossal vannak írva a magánhangzók, és zölddel a mássalhangzók.

Amúgy sok negatívumot tudnék mondani a magyar közoktatásról, de azért azt nem gondolnám, hogy bármelyik tanító is annyira balfék lenne, hogy ilyen alapdologban téved...

Az első válasz sem teljesen pontos, mert csak az ábécében mondjuk úgy az egyes betűk nevét; a hangok viszont önállóan hangoztathatók, pl. jelen esetben a [b].

Próbáljátok úgy elmagyarázni az öcsédnek, hogy a magánhangzókat könnyű kiejteni önmagukban, nem hallunk mellettük semmiféle más hangot. A magánhangzósort is megtanulhatja kívülről (ha már 1.-ben ez kimaradt...): a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

A mássalhangzókat pedig nehezebb kiejteni, azaz a többségüknél a kiejtéskor hallunk egy másik hangot is a szándékozott mellett, ezért hívják mássalhangzónak.

Gondolom, ilyen hiányosságok mellett probléma lehet a mássalhangzók csoportjaival is (zöngés - zöngétlen, ill. egy- és kétjegyűek), vagy az egyes hangok hosszúságának jelölésével, a szótagolással és elválasztással, a helyesírási szabályokkal stb. is. :(((

Ha bármelyik témakör is problémás, akkor csak azzal tudtok segíteni, ha szépen újratanuljátok vele a 2.-os nyelvtankönyv vonatkozó anyagát, vagy akár az egészet is.

Sok sikert. :)