Leírnátok a négy helyesírási alapelvet érthetően, röviden, lényegre törően?

Tessék.

[link]

Tessék.

[link]

1. A kiejtés elve: A szót úgy írjuk le, ahogyan ejtjük, azaz az írás pontosan követi a kiejtett alakot.

2. A szóelemzés elve: Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására). [Ez a témakör az általános iskola 2. osztályában "A kiejtéstől eltérő helyesírású szavak" vagy "Másképp ejtjük, másképp írjuk" címmel szerepel.]

3. A hagyomány elve: Néhány szócsoport szavait a régies helyesírás szerint írunk le, pl. a személyneveket és az ly-os szavakat.

4. Az egyszerűsítés elve:

- A hosszú két- és háromjegyű betűket csonkítva írjuk, pl. dinnye (nem pedig dinynye).

- Három azonos mássalhangzó találkozása esetén csak kettőt írunk le, pl. makkal.

- Az i-re végződő szavak -i képzős alakjainál nem kettőzünk, pl. a Dunakeszi városban lakó személy dunakeszi, nem dunakeszii.

Van még néhány, de tömören kérted. :)

Ha részletesebben érdekel, a Wiki alábbi oldalán mindegyiket megtalálod, klikkelj az egyes elvekre:

[link]

Üdv. :)

Nagyon fontos, hogy ezek az elvek nem egyszerre érvényesülnek, hanem versengenek egymással. Némelyik szóban az "kiejtés szerinti írás" elvet üti a "szóelemzés elve". A szóelemzést pedig üti az egyszerűsítés. Ez egy komoly félreértés szokott lenni, mondván hogy a magyar mindent úgy ír, ahogy mond, de ez valójában csak az elvek egyike.

Néhány példával szemléltetném:

Hibás szóelemzés:

A hibás "mien" a "milyen" helyett (mert hibásan úgy értelmezik, hogy a "mienk" szóval analóg, amit kicsit j-sen, "mijenk"-nek ejtünk, és belénk verik, hogy nem úgy írjuk). Tehát hibásan elemzik a milyen szót.

Hibás hagyomány szerinti:

A hibás "muszály" a "muszáj" helyett (mert hibásan az uszály, homály stb. szavunkkal analógnak hiszik). Vagyis hiba hagyományosan ly-nak írandónak hinni a muszájt.

Mindezt azért írtam le, hogy lásd: a nyelvet elég tudatosan kell megtanulni, ha jól akarsz írni.