Mondanátok erre minél több példát? égő, égett, égetendő

1.

> fölémegy, /ez nem jó? aláhúzta/

Igen, nem jó, nincs *fölé- igekötőnk.

2.

@megy:

ezzel bővíteném ki:

által-, egybe-, ellen-, elé-, eléje-, félre-, haza-, helyre-, körbe-, körül-, közé-, külön-, mellé-, széjjel-, tele-, tovamegy

(találtam nektek ilyet, biztos tetszeni fog:

[link] :-)

[bár vannak benne igekötőnek vélt határozószók is sajnos: *fölé-, *följebb- stb.]

3.

> Weöres Sándor: Nagy a hó c. versének utolsó sora:

> "Lecsuszik a Mari meg a Ferkó." - Itt bejön a másik

> problémakör, a régies helyesírás is"

Ó, hát azért talán nem volt az olyan régen......

Már nem tudjuk ugyan megkérdezni az öreget, de gyanítom, hogy azért ott játszott egy "kis" szerepet a vers ritmikája is (ez ugye nem ritka W. S.-nál...).

Talán láttál már más olyan verset is, amelyben az időmérték vagy csak simán a ritmus kedvéért rövidültek/megnyúltak magánhangzók...

Hogy én hogy tudtam, hogy ebbe a régi kérdésbe is ki fog beleszólni... :D

A doksit köszi, BevágódósMacska, majd átnézem egyszer, ha lesz időm. :)

(Csak hogy te is örüljél: háromszor kattintottam a linkre, mert előtte mindkétszer visszaugrott ide; és csak akkor vettem észre, hogy már előzőleg is kétszer letöltődött a gépemre...)

"Ó, hát azért talán nem volt az olyan régen (...)"

Nem tudom, mikor változott a szabályzat erre vonatkozó pontja (már ha egyáltalán változott); annyira meg nem érdekel, hogy utánanézzek.

A vers ritmikájához pedig szerintem nem okvetlenül szükséges a magánhangzó rövidítése; szerintem hosszú ú-val is simán kijön a sorban a titi.

Ugyanúgy, mint a másik versnél:

"Varrogat a Teri, Bözsi,

jár a tű, a fonál.

Kicsi Laci nézegeti,

ide áll, oda áll.

Főzöget a Teri, Bözsi,

van ebéd, tele tál.

Kicsi Laci beleszagol,

ide áll, oda áll."

jár a tű - titi tá

főzöget a - titi tá

Bár kétségtelen, hogy a szokásosnál picit rövidebben kell ejteni az á-t és az ő-t, de szerintem nem ugyanolyan röviden, mint a rövid magánhangzókat.

Számomra egyébként igencsak kiábrándító volt, amikor a kedvenc középiskolai magyartanárom (egyben osztályfőnököm) azt mondta, hogy Weöres tulajdonképpen csak ritmusgyakorlatként írta a gyerekverseit, mint ahogyan más szakmákban is gyakorolnak az emberek. (Még az is dereng, hogy állítólag egyáltalán nem is szerette a gyerekeket, de ezt már alig mertem leírni...)