Hogy kell írni a csuklik igét felszólító módban?

Csukoljon. Ennyire egyszerű.

Érdemes megnézni az Álljunk meg egy szóra! című műsort Grétsy Lászlóval:

https://www.youtube.com/watch?v=BSIEaxmscCo

Tegnap megjelent erről egy jó kis írás az MNO-n, Magyar szavak, amelyektől mindenki fél címmel:

[link]

Az írás még ki is tér az olyan „okos” okfejtésekre, amelyek itt is olvashatók: hogy nem lehet felszólító módba tenni ezt az igét, hiszen nem lehet kérni a másik embertől, hogy kezdjen el csuklani. Pedig nem csak felszólító mondatban használjuk a felszólító módot.

A #2-es válasz jó nagy badarság. Ilyen erővel eméssz igénk sem lehetne.

Valószínűleg rá is gondolt a fentebb hivatkozott nyelvművelő cikk szerzője, amikor ezt írta:

„Meglepő, milyen sokan állítják magabiztosan, hogy ezeknek az igéknek nem létezik felszólító módú alakjuk. Sőt, vannak, akik ezt hajmeresztő módon megpróbálják megideologizálni: azért nincs, mert ezeket az igéket nem is lenne értelme felszólító módban használni, hiszen nem tudjuk arra kérni a másik embert, hogy kezdjen el csuklani, nem mondhatjuk a vonatnak, hogy térjen le a sínről, és nem tudjuk megkérni a társunkat, hogy legyen kedvére való az étel. Pedig a felszólító módú igéket nemcsak felszólító mondatban, hanem a kötőmódú tagmondatokban is használjuk.

Természetesen létezik és helyes a csuklik, siklik, ízlik ige felszólító módú alakja: csukoljon, sikoljon, ízeljen. »Adok egy kis vizet a babának, hogy ne csukoljon«; »Muszáj volt behúzni a vészféket, hogy ki ne sikoljon a vonat«; »Jó sok zöldséget tettem a levesbe, hogy ízeljen« – ezekben a példamondatban a legkritikusabbak sem találhatnak kivetnivalót.”

Szóval a helyes válasz: csukoljon.