Miért nem kezdhetünk háttal, és de-vel mondatot?

nem tévhit szerintem, hanem tudatos tévesztés.

gondolj bele, a gyerekek az iskolában hétfőn mesélik:

és voltunk anyuval vásárolni. és vettünk csokit és fagyit. hát ezután az öcsi is kért. és ő is kapot. de nem is szerette. hát erre nem mondtam semmit...

szóval eléggé csúnya így. mit csinál a tanár: azt mondja, hogy mindig tilos, így a gyerek legalább leszokik róla.

szerintem

A "Hát.."-tal kezdődő mondatokat úgy is mondhatnád, hogy:

Hát nem tudom, de.. - de akkor minek mondod?

Hát nem érdekel, de.. - akkor mi közöd hozzá?

Hát nem tudod, hogy..? - ezzel kb. lehülyézed a másikat.

stb.

Ezek a kimondatlan dolgok általában irritálni szokták a hallgatót.

A "De.. "-vel kezdődő mondatok meg olyan befejezetlen kusza gondolatok részei szoktak lenni, amit szintén nem érdemes végighallgatni.

A háttal kapcsolatban az van, hogy egyesek nagyon gyakran használják, s az egyszerűen rosszul szól.

Hát nem tudom.

Hát én úgy hallottam.

Hát igen.

Hát a tegnap.

Hát egyszer szóbeliztemmagyarból, és egy fiú pont előttem felelt, és egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden gondolatot úgy kezdett, hogy hát. Ezt főként akkor szokták az emberek, amikor zavarban vannak, vagy nem biztosak abban amit mondanak. Utána következő nap románból volt szóbeli, ugyancsak ő felelt előttem, és ugyanezt csinálta, csak a hát román megfelelőjét használta. Én nagyon csodálkozom, hogy nem szólították meg.

Nekem is mondták ezt, hogy háttal soha ne kezdjek mondatot, s néha kezdek, de ha hallom, hogy valaki szabályosan így beszél, azt tényleg nem tartom jónak.

Kezdünk! Sőt kezdenünk is kell, mivel a "hát" nem csak az emberi testrészre utal, hanem egy indulatszó is! Az indulatszó mindig (az esetek 99%-ában) a mondat elején áll.

A "de" és "viszont" együttállás pedig nyelvtanilag helytelen, mivel ismétlés, ugyanaz mintha azt mondanám, hogy "És és elmentem" "Bár habár az is" stb.. DE a köznapi életben már-már honosodott. (Bár még mindig helytelen...)

Viszont az ember úgy beszél ahogy akar!!!

Ez lemaradt:

A "De hát..." kezdetű mondatok IS HELYESEK! A "de" egy kötőszó. Párbeszédben úgynevezett "Külön álló tagmondatok összetet mondatai" szerepelnek. Az egyik elmondja az első tagmondatot: "Megcsináltad!" A másik köti hozzá a következő tagmondatot: "De hát rosszu." A "de" a kötőszó, a "hát" pedig indulatszó!

A "hát"- nak stílusárnyaló szerepe van, és sokszor a "de viszont" -nak is. Legtöbbször nyomatékosabb, mint egy sima "de" vagy "viszont".

A helyes-helytelen kérdést pedig egyszerűen le lehet zárni: használják, mindenki megérti, tehát elfogadott. A nyelvet a nyelvhasználók alakítják, és el kell fogadni, hogy enm minden változás az ördögtől való.

Hát hogyne kezdhetnénk már? De persze nem kell túlzásba vinni. :)

Én általában Móra Ferencre szoktam hivatkozni, ő írt is erről egyszer...

Üdv. :)