Ha a pontos ellentéte a pontatlan, akkor a fontos ellentéte miért nem a fontatlan? Miért nincs olyan szó, hogy fontatlan? (komolyan kérdezem)

Na ez egy jó kérdés, várom a hozzáértők válaszát.

Én talán arra tudnék tippelni, hogy a pontos-pontatlan mindenképp egy binárist jellemez (azaz valami kategorikusan vagy pontos vagy pontatlan)

Ezzel ellentétben a "fontosság" inkább egy spektrum. Attól, hogy valami nem fontos, nem feltétlenül teljesen jelentéktelen, lehet, hogy csak elhanyagolható.

De a nyelvészek/irodalmárok nyugodtan kijavíthatnak ha hülyeséget beszélek.

Sok fosztóképzős szavunk van és sok tucatnyit tesznek ki. És ez valahogy kimaradt. Talán nem volt "fontos". 😄

Ilyenek vannak helyette:

jelentéktelen

lényegtelen

mellékes

elhanyagolható

apró-cseprő

bagatell

csip-csup

Itt vannak -tlan fosztóképzős szavaink és van belőle bőven és semmi baj 😄

akaratlan, áldatlan, álmatlan, ápolatlan, ártalmatlan, ártatlan, átláthatatlan, avatatlan, bárdolatlan, beláthatatlan, beváltatlan, bizalmatlan, bontatlan, csiszolatlan, eladhatatlan , elmondhatatlan, felfoghatatlan, felülmúlhatatlan, fogatlan, gondozatlan, gyakorlatlan, halhatatlan, hallatlan, határozatlan, hullatlan, igazolatlan, ingatlan, íratlan, járatlan, javíthatatlan, kibírhatatlan, kiforratlan, kimondhatatlan, kódolatlan, lábatlan, lakatlan, lakhatatlan, lankadatlan, látatlan, láthatatlan, leírhatatlan, lezáratlan, megbízhatatlan, meggondolatlan, megoldatlan, méltatlan, mosatlan, mosdatlan, mozdíthatatlan, mozdulatlan, nyughatatlan, olvasatlan, osztatlan, oszthatatlan, óvatlan, öntudatlan, páratlan, pártatlan, pontatlan, pótolhatatlan, szakadatlan, számlálhatatlan, szárnyatlan, szófogadatlan, szokatlan, tagadhatatlan, tájékozatlan, tanulatlan, tapintatlan, tartalmatlan, tisztázatlan, ujjatlan, változatlan, váratlan, vigyázatlan, viszonzatlan, vitathatatlan, vízhatlan

Gyanítom, hogy az óriási nagy megfejtés pusztán csak annyi, hogy történetileg így alakult.

A fontos szó esetén valamennyire az is hozzájárulhat a dologhoz, hogy a fontos szó a font szóból származik, ami ugye egy súlymérték. A fontos eredeti jelentése az, hogy súlyos, magyarán ami fontos, annak súlya van. De a nyelvérzékünk már nem annyira tekinti ezt a szót ragozott alaknak, inkább tekinti szótőnek. Ahogyan a piros szót is, ami ugyan a pir- tőből lett, amiből a pirít, pörköl, perzsel szavunk is származik, ennek ellenére nem tartunk számon olyan szót, hogy „pir”. Lehet részben ezért sincs fonttalan/fontatlan vagy pirtalan/piratlan szavunk.

Viszont van olyan szó, aminél a szótő megvan és érezhetően ragozott alakról van szó. Pl. a lapos szó estén azért érezzük, hogy ez a lap szó ragozott alakja. Mégis furán hangzik a laptalan/lapatlan szó a lapos ellentéteként.

Amúgy magának a képzőnek is van háromféle alakváltozata. Van az -atlan, -etlen változat, van átvetett hangzóval egy -talan, -telen változat, meg van összevonással egy -tlan, -tlen változat. Hogy mikor melyiket használjuk, az nagyon–nagyon szokás kérdése. Lehet persze azt mondani, hogy testrészek után általában az -atlan/-etlen alakot használjuk (fejetlen, fületlen, lábatlan), de mindent átfogó szabály nincs. Egyszer az ékvesztő szavakat az egyik megtartja, a másik rövidíti: kéztelen vs. kezetlen. Van, hogy az utolsó magánhangzót meghosszabbítja: apa → apátlan. Van, hogy mindkettő alakváltozatot használjuk, de van némi jelentéskülönbség: lábatlan(kodik), lábtalan(kodik), fejetlen, fejtelen, szemtelen, szemetlen.

Tehát szerintem azért nincs fontatlan szavunk, mert egyszerűen csak nem jött szokásba egy ilyen szó használata.

mi a különbség az atlen/etlen és a tlan/tlen között? (az ott nem csak egy kötőhang?...)

látom én is, hogy több helyen így, háromalakúként írnak a fosztóképzőkről, de felületesen rápillantva a példákra, nem jöttem rá, hogy miért...

persze: sótlan, nőtlen, agyatlan, neveletlen – de ez következik abból, hogy mgh.-ra végződik-e a tő, nem? vagy van más eltérés is a kétféle toldalék használata között?

még egy kérdés:

"lábtalan(kodik)"

lábtalan?? (és ráadásul -kodik???)

azmiaz?

> mi a különbség az atlen/etlen és a tlan/tlen között? (az ott nem csak egy kötőhang?...)

Ugye a sótlan jó példa arra, hogy itt a képző az a -tlan. Az ó itt nem kötőhang, a szótő, a „só” része. Hogy az -atlan, -etlen esetén kötőhangról van-e szó? Jó kérdés. Mert nem tudok ellenpéldát, mikor a -tlan nem mássalhangzóra végződő szóhoz, az -atlan meg magánhangzóra végződő szóhoz kapcsolódik…

De én visszakérdeznék. Egyáltalán itt egy képzőről van szó? Mert mintha lenne egy -lan, -len képző is. Pl. ott van a korlátlan szavunk. Ez ugye a korlátos, korlátolt(?) ellentéte. (Ugyanígy pl. a büntetlen, méltatlan szavak esetén is). Ha a korlát a szótő, akkor van egy -lan, -len fosztóképzőnk? Ha van, akkor a -tlan -tlen nem két toldalék összenövése? Pl.: jár → járt/járott → jár(a)t + lan; ír → írt/írott → ír(a)t + lan. Ha az -atlan a -tlan kötöhangos változata, akkor nem a -t/-tt kötőhangja-e? Különösen érdekes a méltatlan esete, mert ott ha a méltó lenne az alap, akkor méltótlan vagy méltótalan kellene, hogy legyen. Tehát az alap nem a méltó, hanem a méltat ige? Akkor a -lan a képző? Vagy itt van egy mélt a szótő és ahhoz kapcsolódik a tlan egy kötőhanggal?

Viszont a sótlan szónak van egy sótalan változata is. Innen nézve meg az a gyanús, hogy az -atlan, -etlen esetén pusztán csak az első két hang megcserélődéséről van szó a -talan, -telen-hez képest.

Hangsúlyozom, hogy erre nem tudom a választ. Csak – laikus műkedvelőként – hangosan gondolkodom.

> lábtalan?? (és ráadásul -kodik???)

Most miért? Kólauborkávalnak szabad mások által nem használt formát bevezetni, nekem meg nem?

Amúgy félig vicc volt a dolog. Azt akartam jelezni, hogy a lábatlan szónak van egy átvitt értelme, ami a lábatlankodik szóban jelenik meg. Valahogy azt szoktuk mondani, hogy valaki lábatlankodik, de azt a szót, hogy lábatlan, önmagában nem használjuk ezzel a jelentéssel. Ezért tettem utána zárójelbe a gyakori ragozását. De pont ezen átvitt értelem miatt a láb hiányára valahogy akarunk valami önálló kifejezést alkotni. De mi legyen az? Lábtalan? Én már hallottam ezt így, noha tényleg szokatlan. (És akkor már poénként oda is hozzábiggyesztettem a (kodik) képzőt.) De ez csak félig vicc azért…

Erre jobb példa a szemtelen szó. Lehet(ne) arra is mondani, akinek hiányoznak a szemei, de a szemtelen szó alatt mégiscsak inkább azt értjük, aki pofátlan… Na tessék, még egy testrész… Mindenesetre akkor is szemtelennek nevezünk valakit, ha megvan mindkét szemgolyója. Aki híján van a látószerveinek arra viszont szokták mondani azt, hogy szemetlen. Főleg használjuk ezt az alakot akkor, ha nem emberi testrészről van szó, hanem magról, mondjuk búzaszemről. (Mondjuk ellenpélda a gerinctelen, aminek megint megvan az átvitt értelmű jelentése, mégsem született meg a „gerincetlen” alak. Mondjuk lehet azért is, mert ténylegesen csak átvitt értelemben fordul elő a környezetünkben, mivel a gerincoszlop tényleges hiánya viszonylag összeegyeztethetetlen az élettel.)