Beleraksz vagy belerakol? Melyik a helyes?

BringaManó:

"Mi baja a Homolódynénak?" (Mikszáth Kálmán), "Bujdosol, mint a Rákócziak." (Petőfi Sándor), "Ilyen gyávák a Góliátok?" (Ady Endre), "A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát." (Eötvös Károly), "Megvált Bennünket a Dózsa trónja." (Ady Endre), "Illik rá a Shakespeare megállapítása" (Móricz Zsigmond), "Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai." (Vörösmarty Mihály), "E tollat sisakomtól vidd el Tarhoz, a Lőrinchez." (Arany János).

#13: Elsőre nem értettem, hogy miért vannak ezek nekem "címezve", aztán rájöttem (talán): bizonyára azért, mert azt írtam, hogy az "irodalmi magyarban" névelő nélkül vannak a személynevek, és ezért kaptam egy raklap irodalmi példát...

Oké, ötletes dolog volt bemásolni az értelmező szótárból az irodalmi idézeteket, de sajnos ez nem igazán jó megoldás, ha engem akartál cáfolni:

• "Mi baja a Homolódynénak?" (Mikszáth Kálmán)

Ezt egy szereplő mondja, nyilván direkt van így, "irodalmiatlanul". De amúgy mind az lőtte, mind az utána lévő bekezdésekben névelő nélkül vannak, ld.:

[link]

[amúgy érdekes, hogy nem sikerült hiba nélkül bemásolniuk: Homlódyné a hölgy neve...]

• "Bujdosol, mint a Rákócziak." (Petőfi Sándor)

• "Ilyen gyávák a Góliátok?" (Ady Endre)

Ilyen helyzetben* teljesen norméis a névelő (épp a hiánya lenne meglepő)

* a szótár így foglamazza meg:

"Gyűjtő, összefoglaló v. fajt megjelölő értelemben használt többes számú személynevek előtt."

• "A Feri gyerek [...]" (Eötvös Károly)

Ahogy a szótár fogalmazza:

"<Jelzőként v. határozós igenévi jelzőben használt személy- v. családnév előtt; keresztnév előtt bizonyos kapcsolatban el is maradhat.> A Kovács házaspár; a Laci gyerek; a Rozgonyi-ház; (a) Sanyi bácsi; (a) Juci néni; (a) Béla sógor; a Marx elindította mozgalom; a Bessenyeivel kezdődő felvilágosodás.  A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly)"

• "Megvált Bennünket a Dózsa trónja." (Ady Endre)

• "Illik rá a Shakespeare megállapítása" (Móricz Zsigmond)

Na ezek érdekesek: régiesen akkor is volt névelő (az irodalmi nyelvben is!), ha a személynév birtokos jelző volt. Pl. a már korábban említett Pál utcai fiúkban is így használja a szerző a neveket, ha jól emlékszem; az értelmező szótár pedig így fogalmaz:

"<birtokos jelzőként álló személynév előtt; a névelő ilyenkor voltaképpen a birtokszóhoz tartozik, s választékos nyelvhasználatban gyak. elmarad.> (A) Feri lépései (= Ferinek a lépései); (a) Klári hangja (= Klárinak a hangja)."

• "Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai." (Vörösmarty Mihály)

Igen, ez megint másik fajta használat:

"<Jelzős személynév előtt.> A két Bólyai; a kis Zsuzsi; a vén Bence; a mi Pistánk. Még a hallgatag Kovács János sem állhatta meg szó nélkül."

(ez is az irodalmi magyar része, furcsa is lenne máshogyan)

És végül egy speciálisabb:

• "E tollat sisakomtól vidd el Tarhoz, a Lőrinchez." (Arany János)

a szótár azt mondja: "(ritka) <Értelmezőként használt személynév előtt.>"

valóban ritka...

Szóval köszi, remek példagyűjtemény a személynév előtti névelőhasználat rengeteg fajtájára, ezek közül a legtöbb a standard része, csak az első az, amiről beszélünk, ami a művelt magyarok fülét hasogatja. (De az is egy olyan idézet, amely épp egy "nem művelt magyar" szavait mutatja be...

Oké, akkor máshogy fogalmazok, fenntartva, hogy ezzel nem fog mindenki egyetérteni, merhogy ez a saját véleményem, mondjuk így "érzésem" a nyelvünk működéséről:

Ha jól használjuk a névelőt a személynevek előtt, akkor az hozzáad hangulat-szinten, slendriánul fogalmazva "tudat alatt" olyan plusz jelentést, amitől a közlés több lesz, nem pedig kevesebb. És emiatt nem lehet hibának bélyegezni.