Most akkor hogy kell ezeket leírni? Mariannal, Adriennel, Henriettel, Ivettel

"Akárhogy lepontozzák az önérzetükben megsértett, frusztrált okostojások a helyes 8–9. választ"

De hát a #9 azt írta, hogy a #6 butaság. Dehogy az, ez a butatök #9 utána írja is, hogy a 11. kiadás érvényességi idején az volt helyes. Én meg azt írtam, na mit, te sem tudsz olvasni, hogy a 11. kiadásban úgy volt. :D

Szóval a #9 is és te is összesen annyi ésszel bírtok, mint egy eozin veréb.

#12

Azt írtad, hogy „már az 1985-ös 11. kiadásban is így volt, hogy Mariannal”.

Az minimum félreérthető, hogy „már akkor is így volt”. Akkor volt így, most meg nem így van, erről egy szót nem írtál a kommentben, tehát így eléggé félrevezető.

Ha a félreérthető szöveget félreértettem, akkor elnézésedet kérem, ettől függetlenül tartom, hogy az 1-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 7-es válasz butaság, a 2-es pedig értelmetlen.

Kedves 12-es!

Te azt írtad, hogy a "11. kiadásban is így volt, hogy Mariannal". Akkor MÉG valóban úgy volt, azóta megjelent a 12. kiadás. Az alapján már nem úgy van, hanem kötőjellel írandó.

#13 nem volt félreérthető a szövegem, mivel arra válaszoltam, hogy pár éve lett megváltoztatva, ezért volt a 'már 85-ben is' kifejezés. Ezt így mondják magyarul. Ha nem magyar az anyanyelved, az érthető elnézés. Amúgy nagyon utálom azokat a patkányokat, akik, amikor hibát vétenek, elkezdenek hajánál fogva előrángatott magyarázatokat kotorni. Akinek gerince van, az bevallja, hogy bocs, elnéztem.

#14 lásd előző bekezdést. Az is nagy patkányság, mikor valamit összefüggéseiből kiragadnak. Légy ember, a szó római értelmében.

"már 85-ben is"

Nem, hanem akkor még kötőjel nélkül kellett írni, 2015-től már nem úgy. Ha a kettő között történt változás (történt, a 2015-ös 12. kiadással), akkor nem mondhatod, hogy már akkor is. Akkor még nem.

Nem tudom, a 13-as válaszoló milyen hibája miatt patkány.

Fú, gyerekek, az első oldalt nézve #(1–7) zokognom kellett, aztán a végén felcsillant a remény, és optimistán azt gondoltam, hogy a második oldalon kisüt a nap, eloszlanak a fellegek, kisimulnak a ráncok, mosoly költözik az orcánkra...

Hát nem, a helyzet súlyosbodott, a kígyók kígyóznak, az ámokfutók ámokfutnak, a hibázó nem látja be, és elkezd hajánál fogva előrángatni (vélt) "magyarázatokat", ahelyett, hogy bevallaná, hogy bocs, elnéztem... – pusztulásra érett a világ, én mondom. :-|