Melyik a helyes mód?

Mindkettő jó. Az utóbbi időben jött divatba a plusz kötőhangzó beillesztése, de ennek ritkán van funkciója, akkor, ha főnévként is funkcionál a szó, pl. hódítók-hódítóak, üdítők-üdítőek stb.

Az egy szótaggal rövidebb alak nemcsak áramvonalasabb, hanem szerintem elegánsabb is, de ez szubjektív.

A tilthatónál tökéletesen mindegy, melyiket használod. A kötőhangzóra csak akkor lenne szükség, ha szerepelne a szövegben valami fogalom, amit a tiltható főnévvel említesz, pl. vannak a kitiltható és a nem kitiltható felhasználók, és előbbieket csak simán tilthatóként nevezed meg.

igen, de még ez utóbbi esetben is teljesen jó kötőhanggal:

ha azt mondod, hogy "A tilthatókat ezentúl ténylegesen ki is tiltjuk egy hétre, nemcsak fenyegetőzünk.", azt ugyanúgy mondhatod tilthatóak-kal...

az ilyen ad hoc létrejött kvázi-főnévi használat még kevés ahhoz, hogy élesen szétválassza a két formát (mondhatni az ilyen mondatok így is, úgy is mondhatÓAK ;-)

a hódítók/hódítóak, üdítők/üdítőek sokkal jobb példa: ott a hódító és az üdítő már valóban relexikalizálódott, az tényleg egy "fix" főnév.

egyúttal ezek a példák azt is mutatják, hogy nemcsak a -ható igeképző működik így, hanem az -ó/ő végződés is (amit a folyamatos melléknévi igenév képzőjének szoktunk mondani).

sőt, olyan is van, amikor ez átterjed olyanra, amin nem ez a toldalék van, csak véletlenül -ó/ő végű, pl. mohóak, olcsóak, vö.:

[link]

"Az -ó/-ő végű mellékneveknél is előfordul ingadozás annak megfelelően, hogy az emberek nyelvérzéke nem mindig biztos abban, hogy toldalékolt tövekről van-e szó. Például a mohó melléknévnek előfordul mohók és mohóak többes számú alakja is. Van erről egy személyes emlékem is. Kis falu főutcáján láttam a vándorcirkusz kikiáltó-autóját, a tetején levő megafon ezt ismételgette: Elllllefántok, orrrroszlánok, óóóóóriáskígyóak!"

egyéb linkek:

[link]

[link]

[link]

-------

Ui.: a hat/het/ható/hető nem a feltételes mód, az a na/ne/ná/né, pl. tiltaná – de ez most mindegy, gyakran keverik