A "lehendő" és a "tehendő" szavakból miért marad ki a "h"? A "minnél" miért egy "n"-nel írandó, ha az "annál" is két "n"-es?

A lehet mag a tehet, olyan mint az olvasHAT, írHAT.

A "H" a képzőhöz tartozik, nem a szótőhöz.

És hogy láss példákat az -andó -endő képzőkre: adANDÓ, kelENDŐ, küldENDŐ. H nélkül.

Egyébként a teendő meg a leendő valóban furának tűnhet, mert ugye a tesz+endő szóból kiesik az sz, nem teszendő, leszendő, de ez minden sz végű igére fennál, pl veendő (amit venni kell, azaz vesz+endő, pl figyelembe veendő, azaz figyelembe kell venni).

Előttem már megválaszolták a kérdésedet:

1. a leendő,teendő szavakban a szótő (lesz, tesz) módosult alakváltozatához (le-, te-) a beálló, azaz jövő idejű melléknévi igenév andó/endő képzője járul;

2. a 'minél' szó elemei a 'mi' szótő és a nál/nél rag, ezért írjuk 'n'-nel; az 'annál' szó elemei viszont az 'az' + nál, amelyben a 'z' hasonul, ezért írjuk 'nn'-nel.

Én csak bátorítani szeretnélek, mert voltak, akik szörnyülködtek, hogy ilyet kérdezel. Kérdezz bátran, ez a fórum azért van! :) Aki tudja, hogy a 'minél' szóban miért egy 'n' van, az - vélhetően - helyesen fogja leírni is. A 'teendő, leendő' szavakkal kapcsolatos kérdésed nyomán pedig sokat megtudhatsz a rendhagyó igékről (minden nyelvben vannak ilyenek, és érdekes módon a létige minden nyelvben ezek közé tartozik). Gondold csak el, a létige főnévi igenévi alakja:

LENNI

Ragozási sora: leszek, leszel, lesz, leszünk, lesztek, lesznek

Van azonban egy jelen idejű paradigma sora is: vagyok, vagy, van, vagyunk, vagytok, vannak... (Olyan főnévi igenévi alak, hogy VANNI nincs :))

Múlt időben viszont így változik: voltam, voltál, volt... stb.

Milyen érdekes, hogy ennyire megváltozik a szó hangsora! Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy a "van" tagadott alakja: "nincs", ill. T/3-ban "nincsenek"... Én nem vagyok, te nem vagy, ő NINCS, mi nem vagyunk, ti nem vagytok, ők NINCSENEK...

Gyönyörű az anyanyelvünk, és épp a Tiédhez hasonló kérdések segítik, hogy rácsodáljunk a bonyolultságára :).

A 'tesz', 'lesz' az úgynevezett többalakú igetövekhez tartozik (ez azt jelenti, hogy különböző toldalékok előtt változik az igető). Igéink közül kb. 15 % tartozik a többalakú tövekhez.

A 'tesz', 'lesz' az sz-es és v-s változatú tövekhez tartozik, akárcsak a vesz, visz, hisz, eszik, iszik. (Sz-s változatú toldalékolt alakok pl.: vesznek, hisznek stb., v-s változatúak pl: vevő, vivő, hívő). /Ez utóbbi alakban a szóbelseji magánhangzó is megnyúlt./

...És mennyi csoda van még! Ezen igék felszólító módú, tárgyas ragozású E/2-es alakja kétféle is lehet: vegyed-vedd, higgyed-hidd... (A 'higgyed' helyesírása is rendhagyó).

A "minél - annál" problémára az első válsz ötös. Valóvan teljes hasonulásról van szó.

A leendó és teendő igéknél tőváltó igékről van szó. Főnévi igenévi alakjukban: lenni, tenni, jelen időben ragozva leszek, leszel, teszek, teszel stb., múlt időben és felszólító módban már eltűnik a mássalhangzó a szótő végéről: lett, tett, légy, tégy, a ható igei alaknál a ragnak van h kezdete: -hat, -het, tehát: lehet, tehet, melléknévi igenév jelen idejű alakjában egy v hangot kap a szótő: levő vagy lévő, tevő vagy tévő, és a melléknévi igenév jövő idejű alakjában az -andó, -endő végződést kapja: leendő, teendő. Tehát semmi nem indokolja, hogy ezekben a szóalakokban legyen h hang. Ez a nyelv története során alakult így. A miértet a nyelvészek sem igen tudják, csak a jelenséget azonosítják, és a szavakat sorolják fel, amelyek ebbe a csoportba tartoznak. Ilyenek még a teljesség igénye nélkül a vesz, veendő, visz, viendő, hisz, hiendő. Akinek kedve van, keresse meg a többit.