Hajadba vagy hajadban?

Hol? ban/ben

Hova? ba/be

BELE a hajadba,

BENNE a hajadban.

Mint azt mindannyian megfigyelhettük, mi, magyar anyanyelvűek, sokszor azt is ba/be-vel mondjuk (szóban), amikor 'valami valaHOL van' (pl. "egy szösz van a hajadba"). Erre egyesek – pl. a fenti válaszadók – esetleg felszisszennek, hogy "jaj, helytelen!..." Pedig rengetegen így beszélnek(/beszélünk) magyarul, ezért ez is magyarul van, nem mondható helytelennek, legalábbis nem ilyen általánosan, mint ahogy a fentiekben írtátok.

Egy nyelv szabályait ugyanis az határozza meg, hogy az anyanyelvi beszélők hogyan használják. Ezt pedig így is használják, úgy is használják, tehát mindkettő rendben van.

Az más téma, hogy amikor egy szépre fogalmazott, írott szöveget állítunk elő (pl. ha regényt írsz, vagy az iskolában bármilyen dolgozatot fogalmazol), akkor ott illik (sőt kötelező) az "irodalmi magyart" alkalmazni, és ehhez képest már mondhatjuk, hogy "így helyes, úgy meg helytelen", mert ennek a stílusnak vannak – írott és íratlan – szabályai. Azért is járunk iskolába, hogy a magyarórán, az olvasmányainkból (meg filmekből, színdarabokból stb.) magunkba szívjuk ezt az emelkedettebb stílust, és a tanártól megtanuljuk, hogy hogyan kell ilyen igényesebb, választékos módon fogalmazni.

De ettől még az a hétköznapi nyelv, ahogyan két tanóra között beszélgettek egymással, egy másik magyar nyelv: az az "igazi", természetes nyelv, amelyre nincsenek előírások, ahol az is "helyes", hogy "valami van a hajadba".

- - -

Ja, és ha már próbálom kibogozni a dolgokat, akkor azt is meg kell említenem, hogy ez a "ba/be/ban/ben" téma NEM helyesírási kérdés! Még akkor sem, ha bizonyos szempontból (stiláris szempontból) besorolható a "helyes/helytelen" kategóriákba (ld. fent).

Tudom, hogy ha az iskolában nem olyan stílusban írsz, ahogy egy írásbeli anyagot elő kellene állítani, az sokszor "helyesírási" hibának számít – vagyis az ilyesmik miatt a "helyesírásodra" kapod a pontlevonásokat –, de ez csak idézőjelesen "helyesírási" hiba, ugyanolyan, mint amikor aláhúz a tanár egy szóismétlést, egy ügyetlenül vagy túlságosan a beszélt nyelvre jellemző szórendet vagy egy stílusidegen szóhasználatot. Ugyebár ezekben az esetekben is az a helyzet, hogy valójában nem a _helyesírási_ szabályok ellen vétünk, mert ezek a dolgok nincsenek a helyesírási szabályzatban lefektetve (nagyon helyesen): ugyanis nem arról van szó, hogy amit megfogalmazunk, azt hogyan írjuk le, hanem már a megfogalmazás szintjén talál javítanivalót a tanár.

Ha te szóban azt mondod, hogy "valami van a hajadba", akkor ezt pontosan így helyes leírni. Az igazi helyesírási hiba pl. ez lenne: "...halyadba" (de ez is csak az ly miatt, nem a "ba" miatt). Ha a magyartanár kijavítja ezt a szót egy fogalmazásban arra, hogy "hajadbaN", akkor nem a helyesírási szabályok ellen vétettél, hanem az volt a hibád, hogy olyan _stílusban_ írtál le valamit, ahogy a magyarórán nem volna szabad írni. Sőt ott még _beszélni_ sem mindig szabad így: könnyen lehet, hogy feleléskor is közbeszól a tanár, és kijavítja a ba/be-t ban/ben-re! Ez is éppen azt mutatja, hogy ez NEM helyesírási téma, hanem már a fogalmazás szintjén kell megfelelően eldönteni, hogy az adott helyzetben a hétköznapi nyelvet használjuk (mert épp csevegünk a szünetben), vagy jobban odafigyelünk, és az "irodalmi magyart" használjuk, mert felelünk az órán, ahol épp azt a választékosabb stílust gyakoroljuk, amelyet majd később sem árt ismerni, ha továbbtanulunk, vagy a munkaértekezleten beszámolunk a díszes társaságnak, vagy pl. nagyobb nyilvánosság előtt beszélünk/írunk.

#7 folyt.:

Na persze kérdés, hogy ettől most okosabb lett-e szegény kérdező... :-) Lehet, hogy nem... :-/

A lényeg az, hogy ha általánosságban kérdezed, akkor mindkettő jó (valami van a hajadba / valami van a hajadban), hiszen így is mondják, úgy is mondják (vö. [link] ).

Tehát te is mondhatod így is, úgy is, ezen nem kell gondolkodni – pl. amikor a barátaiddal csevegsz –, beszélj úgy, ahogy jólesik. És másokat se javíts ki vagy nézz le azért, mert ők is így tesznek. :-)

Ha a konkrét helyezetet is megírod, akkor talán tudunk mondani pontosabbat: pl. ha magyarházihoz kérdezed, vagy a nagymamádnak írsz levelet, vagy állásra jelentkezel, akkor magasabbra kell tenni a lécet, ott már választékosan kell fogalmazni. :-)

Ha viszont csak "írásbeli beszégletést" folytattok (sms, messenger, viber stb.), akkor nyugodtan így úrd, ahogy mondanád, hiszen ez a műfej végül is a beszédet helyettesíti, azt próbálja minél pontosabban leképezni, írásban.

És van a kettő közötti eset, amikor nagyobb nyilvánosság előtt írsz rövid, "beszédszerű" szöveget (ilyen lehet egy fészbukposzt vagy -komment, fórumhozzászólás, blogbejegyzés stb.): ilyenkor neked kell eldöntened, hogy milyen képet szeretnél mutatni: csak odaírod, ahogy a "szádra jön", mert azt egy pörgős beszédhelyzetnek tekinted, és nem zavar, ha ezért esetleg némelyek – esetleg a fenti válaszadók :-) – azt gondolják, hogy "nézd már, ennek a kapa kilóg a szájából", vagy pedig szeretnél a veretes cizellált stílussal is súlyt adni a komoly mondandódnak, és tekintélyt szerezni a publikum előtt, hogy lássák, te bizony tanult, olvasott kultúrember vagy, aki nyomdakészen tud fogalmazni, és így nyilván a kiérlelt gondolatai is zsinórmértékként vezethetik a népet... (kicsit kisarkítottam, bocs :-)

Ilyen amikor egy hulye okoskodik.

Attol mert sok hulye helytelenul hasznal valamit attol az nem valik helyesse. Ugyanaz hogy attol mert a politikusok lopnak az nem szentesíti a kismberek lopasat.

Miért, szerinted mitől "helyes" vagy "helytelen" valami a nyelvben?

Van egy szabályzat, aminek meg kell felelni? (Hol olvasható ez?)

Ha van ilyen, akkor hogy keletkeztek ezek a szabályok? Meghatározta őket egy bizottság? (Kik, mikor?)