Csak szerintem léteznek "eldobható szavak"?

szerintem semmi gond azzal, hogy "csukolj".

("alád nyúlok, nehogy összecsukolj")

mindenki más szerint van vele némi gond

[link]

"mindenki más szerint van vele némi gond":

Akkor kérlek, hogy olvasd is el a cikket, benne van, hogy az ilyen igék szokásos kezelésének egyik megoldása éppen az, amit írtam:

"a következő megoldások, elkerülő stratégiák alakultak ki a gyakorlatban:

1. Csak a teljesebb tőváltozatot használjuk: bomlik; bomoljon, bomolhat, bomolva; ugyanígy bicsakoljon, feseljen, habozzon, vérezzen stb.

[...]"

Természetesen ahány ige és ahány nyelvhasználó, annyiféle vélemény, annyiféle megoldás – én csak a saját nevemben beszéltem (és csak erről az igéről). Én csak 1 "adat" vagyok, "mindenki más"-ról nem tudok nyilatkozni. Tudomásul vettem, hogy sokaknak nem komfortos kimondani a csukolj szót, ez van.

Megjegyzem, ugyanígy nincs gondom – a cikkben említett problémás szavak közül – azzal, hogy "áramoljon gyorsabban", "ne bomoljatok", "nehogy megbotolj", "nehogy leomoljon"; a példák második csoportja (a -z képzősök) közül pedig szinte mindegyik jó nekem a szokásos betoldással: "lélegezz", "nehogy elvérezz", "ne hiányozz", "hangozzon jobban", "virágozzék minden virág".

(Érdekesség, hogy az utóbbiak közül némelyik múlt időben, ill. főnévi igenévként is megkapja ezt a plusz hangot: lélegeztem/lélegezni, véreztem/vérezni, hiányoztam/hiányozni.)

És amúgy egy csomó szó nekem is furcsa lenne (pl. rémeljen) – de ezekről most nem beszéltem. :-)

aham, tehát biztos nem azért született egy ilyen cikk, mert az embereknek ezekkel a szavakkal vannak gondjaik.. most ezen vitázunk? a cikk megléte már igazolja, amit írtam (nyilván nem "mindenki" problémázik ezeken a szavakon, de sokan igen)

utolsó, te meg jajjoghatsz nyugodtan, de ez a nagy helyzet. attól, mert neked nem tetszik valamilyen tény, még tény marad. nem nekem van bajom ezekkel a szavakkal, szóval ne nekem szólogass be, de ha lenne is, tudomásom szerint mindenki úgy beszél és olyan szavakat használ, amilyet akar, a beszéd nem írás, nincs rá szabályzat.

Talán arra gondolt a kérdező, hogy egyes igéknek (kifejezéseknek) nincs bizonyos személyű ragozása, vagy valamilyen ideje, stb.

Most a "szokott lenni" jut eszembe, ami csak múlt időben megszokott, jelen időre értve is. De ha mondjuk pont az időbeli folyamatosságot vagy éppen változást akarjuk kifejezni, és jövő időre lenne szükségünk, akkor erre nincs bevett gyakorlat:

"Ez mindig így szokott lenni, eddig is, és ezután is így (szokik lenni?)."

"Korábban úgy szokott lenni, hogy felment valaki, de ezután majd úgy (szok lenni?), hogy nem lesz fent senki."

Ilyen esetekben inkább máshogy szoktunk fogalmazni, nem ragozást gyártunk. De ha valaki mégis gyárt egyet, azt meg lehet érteni.