Csak szerintem léteznek "eldobható szavak"?

#4: Az emberek jelentős része (talán a többsége) úgy mondja, hogy "innák egy sört". Tehát az is magyarul van, mondhatni "helyes", hiszen magyar anyanyelvűek használják tömegesen.

(Vagy milyen szempontból nem helyes, ha "nem helyes"?

Az biztos, hogy ilyen általánosan, ahogy a #3-ból kitűnt, nem mondható helytelennek. Esetleg bizonyos szűkebb normák szerint, "irodalmi" magyar, sajtónyelv stb.)

"sajnos a magyar anyanyelvűek jelentős része nem beszél (és ír) jól magyarul."

Ezt nem teljesen értem... :-o

Az írás világos, arra vannak szabályok, amelyeket nem kötelező ugyan betartani (sőt, néha jobb, ha nem tartjuk be), de azért van "mihez képest" nem "jól" írni.

[Az aztán egy más téma, hogy mennyire gáz dolog ez alapján belekötni egymásba a neten – de ez most nem téma, itt ilyen nem történt.]

A beszédre viszont nincs előírás, mindenki úgy beszéli az anyanyelvét, ahogy tanulta, ahogy elleste, ahogy divatos, ahogy saját maga alakítja... – ahogy neki tetszik. Értem én, hogy ha valaki direkt rosszul mond valamit (pl. ha tévé helyett tevét mond, mert vicces), akkor az nem lesz a nyelv része, legfeljebb az illető kreativitását mutatja, de amit tömegesen használnak – márpedig a nákolás ilyen –, az az anyanyelvünk része, ha tetszik valakinek, ha nem...

Értem én, hogy a te nyelvváltozatodban nem úgy van, hanem valamiért ez a toldalék nem illeszkedik hangrendileg – megjegyzem teljesen rendhagyó, szabálytalan módon, gyakorlatilag az összes többi igeragtól eltérően –, de ettől még a te nyelvváltozatod nem lesz helyesebb, magasabb rendű, érvényesebb, mint az a másik.

- - -

"Ettől még nem lesz nyelvtanilag korrekt pl. az a kifejezés, hogy "el mentem vásárolni", sem az, hogy "bisztos, hogy tölled kellett volna tanácsot kérni"."

Hát pedig hiába olvastam el háromszor, semmi _nyelvtani_ hibát nem találtam bennük, tökéletesek, "nyelvtanilag korrektek". A helyesírásukkal már vannak apróbb problémák... :-) De ettől még magyarul van. Az írás/helyesírás egy tök más téma, nem a nyelv része. Aki egyáltalán nem tud írni, az is tökéletesen beszéli az anyanyelvét.

[Az más téma, hogy – jobb híján – a helyesírást is a "magyar nyelvtan" nevű tantárgy keretei között tanítják és kérik számon – de ez nem változtat azon, hogy a "nyelvtan" szó jelentése amúgy ezt nem tartalmazza...

Javaslom, hogy maradjunk meg a szokásos értelmezésénél, ld. pl.: [link] "Azoknak a törvényszerűségeknek összessége, ill. rendszere, amelyek szerint vmely nyelv szavai és szószerkezetei fölépülnek, s amelyek szerint annak a nyelvnek szavait, állandósult szókapcsolatait összefűzik."

Ez tehát gyakorlatilag az adott nyelven való beszédet jelenti, az írás pedig ennek a beszédnek a "papírra" való rögzítése. Az írás szabályait illetően minden nyelvre külön-külön van egy (vagy több) rendszer, amelyben megállapodtak – de ez nem hat a (beszélt) nyelvre, ahogyan a vegyületekre sem hat az, hogy milyen módon írja/rajzolja le őket a kémiakönyv.]

Mindeközben még mindig kíváncsian várom, hogy a kérdező mondjon példát arra, hogy "ragozásilag helytelenek, de a helyzet kikényszeríti, és a kontextusban mindenki érti is".

Tkp. érteni vélem, nekem is van néha olyan benyomásom, hogy "ilyen szó »nincs« – ha le kéne írnom, inkább máshogy fogalmaznám –, de ide most jó lesz, úgyis értik..." Interjúkban is lehet néha hallani ilyet.

Természetesen nem olyanra gondolok, hogy "el van olvasva", hanem amikor valóban a toldalékolás sikerül olyan nyakatakertre, ami már "túlzás", egy kitalált példa: "Ezt csúnyán elrontottam, és már nem tudok segíteni az elrontottamságán..."

Ilyesmire gondoltál?