A hasonmások elméletét hogy lehetne megjeleníteni a személyek nyelvtanában?

Létezik a filozófiában olyan, hogy hasonmáselmélet. Ettől függetlenül szerintem többségünk el tudja képzelni, hogy milyen az, amikor elágazik az időszál (nemdeterminizmus), és ott van az ember egyikben és a másik időszálban is.

Játsszunk el a gondolattal, hogy ez lehetséges - legalább elméletben -, és megszeretnénk jeleníteni filmben, regényben,... stb. . A kérdés, hogy ez hogy változtatná meg, vagy inkább hogy bővítené ki a személyeket, tehát lenne-e E/4, T/4? Vagy lenne-e az egyes számot, többes számot valamilyen módosító H operátor: H-E/1..3, H-T/1..3? Illetve ki lehetne-e értelmesen találni új személyi ragokat?