Milyen lenne a magyar múlt idejű felszólító mód, ha lenne?

Azon gondolkodom, az vajon mit fejezne ki. Miért kellhet valakit a múltban felszólítani? Olyan lehet, hogy "kellett volna".

Ha olyan lenne a nyelvtan, akkor esetleg a múltbeli felszólítást lehetne ilyen módon idézni.

Ezen én is gondolkodtam már, és én azt mondanám, hogy a válasz a függő beszéd. Az én tudásom szerint a múltidő és a felszólító mód csak függő beszédben használható együtt, de javítsatok ki, ha hibásan mondok valamit.

Pl.:

Jelen: Menj el futni!

Múlt: Azt mondtam neki, hogy menjen el futni.

Jövő: Azt fogom neki mondani, hogy menjen el futni.

Igen, a függő beszédben való használata tényleg nem feleltethető meg egy "valódi" felszólításnak, ezt én is így gondolom.

Azonban azon a véleményen vagyok, hogy felszólítást a jelenen kívül nem lehet közölni, mivel kérések, parancsok, utasítások, tiltások kifejezésére használjuk, és azt pl. csak a jelenben mondhatom valakinek, hogy mit ne csináljon. Az igaz, hogy a jövőre/múltra utalok, hogy akkor (ne) csinálj valamit, de magát a felszólítást a jelenben teszem meg.

Elolvastam én is a magyar meg angol Wikit, és abból is ugyanez jön le nekem, amit föntebb írtam. Külön kell választani azt, hogy mikor szólítok fel valakit, és hogy mikori cselekvésre szólítom fel a felszólításban.

Jó lenne erről egy szakértőt megkérdezni, mondjuk Nádasdy Ádámot.